Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-47
84 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. viselő ur által benyújtott és ellenjegyzett- kérvényét, anyagi helyzetük javitása iránt. A felirat és a kérvény előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy gróf Apponyi Albert, napirend előtti felszólalásra engedélyt kért. Én az engedélyt megadtam. A külügyminister ur szót kér. (Ralijuk! Hallj uh !) Gr. Teleki Pál külügyminister : T. Ház ! Kötelességem a kormány nevében a Háznak a következőket bejelentem. (Halljuk! Halljuk!) Amióta alkalmam volt a Ház szine előtt a nekünk átadott, változott békefeltételeket, melyek véglegeseknek voltak jelezve, bemutatni és ismertetni, ugy a békedelegáció, mint a kormány a lejárat napjáig a legnagyobb gonddal foglalkozott magával a béke-elaborátummal, az ahhoz íüzőtt megjegyzésekkel és azzal a kisérőlevéllel, amellyel átadták. A békedelegáció, melynek feladata az volt, hogy magát a béke-opust Ítélje meg egészben és részleteiben, megítélje azt, hogy ez a béke Magyarországra nézve elfogadható-e és annak rendelkezései Magyarország által teljesithetők-e, ugy találta, ugy kellett hogy találja, hogy ez a békeszerződés tartalmánál fogva elfogadhatatlan és teljesíthetetlen. Ennek következtében a békedelegáció, amelynek ez a megítélés volt a hivatása, tisztéről lemondott, megbízatását a kormány kezébe tette le s a békének aláírását megtagadta. A kormánynak feladata volt ezután megítélni azt, hogy a háború által felidézett helyzetnek súlya olyan-e, amely arra kény szeritheti, hogy ezt a békét, ezt a magában véve elfogadhatatlan és teljesíthetetlen békét is kénytelen-ê aláírni, igen vagy nem. A kormány számot vetett mindazokkal a körülményekkel, amelyek az országot ebbe a helyzetbe hozták, számot vetett azzal a helyzettel, amelyben jelenleg vagyunk, amelybe azokon felül, amikbe szövetségeseinket is hozta az egész háború s főleg a vesztes háború súlya, azokon felül is hozott bennünket felelőtlen, hazát nem ismerő elemeknek betódulása Magyarországba és a hatalomnak hazájukról megfeledkezett emberek által ezeknek kezébe való átjátszása. Ezekkel a körülményekkel, amelyeket ez idézett fel, számolt a kormány. Számolt avval a helyzettel, hogy nyitott határokkal, amelyek ellenségeinknek feltétlenül kedvezőbbek, mint nekünk, és védtelenül állottunk már az első pillanattól kezdve, 1918 októbertől kezdve. Megteremtődött egy fait acompli, amely fait acompli ma az egyetlen érv Európában, mert nincsenek meg azok az erők, amelyek ma ' fait acompli-kat meg tudjanak változtatni. Ezekkel a körülményekkel számolva, az országnak nehéz helyzetében, amely végzetes katasztrófává válhatott volna, ha a kormány máskép határoz, a két végtelenül súlyos felelősség közül a kormány kénytelen volt azt választani, hogy nem tagadhatja meg a békének aláírását. A békedelegáció maga, valamint én is, midőn e helyről nyilatkoztam és a Ház elé terjesztettem a kísérőlevelet, megemlékeztem arról, . hogy vannak abban a kísérőlevélben bizonyos momentumok, amelyek enyhítéseknek tekinthetők és amelyek talán némi reményt is adnak a jövőre. A kormány, amely meggyőződött arról, hogy ezek mögött az üres szavaknak látszó ígéretek mögött ott van a Magyarországgal szemben megváltozott nézeteknek egy tényleges alapja is, reméli, hogy itt egy olyan útra talált, amely járható. A kormány reménye azonban a nemzetnél feltétellé válik. A nemzet halhatatlan, a nemzet élni akar ; a nemzetnél az, amit a kormány a mai szituációból kivezető reménynek tekint és amit teljes felelősségében kimondani is mer, feltétellé változik és ezt mint ilyent hangsúlyoztuk is abban levélben, amelyet válaszul a megküldött békefeltételekre a magyarkormány a békedelegáció levelével együtt, illetve az után átadatott az antantnak. Ezek az okiratok, egyrészt a békedelegációé, másrészt a kormányé, átadattak és pedig elsősorban átadatott a békedelegációnak az az irata, amelyet már a lapokból is méltóztatnak ismerni, Parisban, illetékes helyen, a lejárat napjának délutánján. Minthogy azonban a kérdés a békedelegációhoz, nemcsak mint olyanhoz, hanem mint Magyarország képviseletéhez is volt intézve, ennek lemondása után a kormányra hárult a feladat, hogy választ adjon. A kormány a felhívásra szintén még ugyanannak a napnak délutánján, közvetlenül a lejárat előtt, átadta a maga jegyzékét, amelyben kijelentette, hogy a helyzet súlya alatt nem képes elzárkózni a béke aláírása elől. Ennyi az, amit bejelenteni kívántam a t. Háznak. Csak azt akarom még hozzáfűzni, hogy rövid időn belül alkalmam lesz a Ház asztalára letenni a békedelegáció jelentésének első kötetét, nem sokkal azután a második és harmadik kötetét is, amely kötetek tartalmazzák a békedelegációnak egész munkásságát, az előzetesen átadott jegyzékeket, a békeszerződésnek első szövegét, az erre adott összes válaszainkat, a jegyzékeket és kisérőmemorandumokat egyaránt, a végleges szöveget és azt az utolsó választ, amelyet a tegnapi reggeli lapokból hiteles szövegében is méltóztatnak ismerni. Akkor a t. Nemzetgyűlésnek módjában lesz alapos vizsgálat tárgyává tenni, ugy azt a munkát, amit mi mint békedelegáció Parisban végeztünk, valamint alkalma lesz az összes kérdéseket oly alapos tanulmány tárgyává tenni, mellyel elkészülve azután megfelelő módon foglalkozhatik — akkor, amikor errenózve az idő érdemben eljön — a béke kérdésével. Ezeket óhajtottam a t. Nemzetgyűlésnek tudomására adni.
