Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. évi május hó 20-án, csütörtökön. 73 Bárczy István : Előhozta azután a képviselő ur a Népopera kérdését is és azt mondta, hogy a Népopera céljára egy befolyásos bizottsági tag rokonának átengedtek egy telket, arra felépitettek egy színházat és megengedték, hogy bekebelezzen reá 1,300.000 koronát. (Felkiáltások a közéfen : Ki is fizettél) Igen, a főváros vissza is kapta. Usetty Ferenc : A demokraták is támadták érte a fővárost. Bárczy István : Vissza is kapta a város az épületet, amely 20 milliót megér. De erről ne beszélj imk, mert ez konjunkturális nyereség. (Zaj.) Csak azt akarom konstatálni, hogy az adósságnak évi amortizációja 90.000 koronájába kerül a városnak, a bevétel pedig fél millió körül váltakozik, s most több is lesz a bevétel. En nem tudom, hol van itt a nagy panama. Ha valaki jön és azt mondja, hogy épit egy szinházat s a várostól telket kér, ha van telke a városnak, miért ne adhatna ? (Zaj.) Kovács Emil : Ez csak véletlen ! (Egy hang balfelől : Templomra nem adott !) Bárczy István : Nem véletlen, mert a 90.000 korona bért ez az épület már akkor megérte, amikor építették, tehát ez már nem konjunktúra. Sándor Pál ; Hát az Opera mibe kerül egy évben ? Bárczy István : A t. képviselőtársam kritizálta a főváros telekpolitikáját. Megjegyzem, hogy a főváros telekpolitikájára nagyon büszke vagyok. Usetty Ferenc : Krausz-Mayer ! (Nagy zaj.) Bárczy István : Igen : Krausz-Mayer ! (Folytonos zaj és közbekiáltások a középen.) Krausz-Mayer ! Erre külön büszke vagyok. (Derültség.) Elnök (csenget) : Kérem Pető és Sándor képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónoklatot ugy tekinteni, mint egy konzorciumot. (Élénk derültség.) Most Bárczy képviselő urat illeti a szó. Bárczy István : T. Nemzetgyűlés ! Csak azt akarom felemlíteni, hogy ha a főváros telekpolitikájáról csupán olyan észrevételek vannak, mint amilyeneket t. képviselőtársam felhozott, akkor annak nagyon jónak kell lennie. A képviselőtársam két ilyen esetet hozott fel ; az egyik a Gregersenféle telek ügye. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy itt is magánérdeket támogattam. Már a legöregebb emberek sem emlékeznek arra, talán 35 évvel ezelőtt volt ez, amikor airól volt szó, hogy valamelyik tiszti ügyész elfelejtette bekebeleztetni az épitési kötelezettséget. Most azután a város rájött erre és előfogta Gregersent, Gregersen pedig azt mondta, hogy mivel nem volt bekebelezve ez a kötelezettség, ő nem is tartozik azt teljesiteni. A város vissza akarta venni tőle a telket, bizonyos méltányosan megállapított vételáron. Ezt előterjesztettük a közgyűlésen , ott azonban, azt hiszem, épen demokrata ellenfeleim javaslatára nem fogadták azt el, s igy perre ment a dolog. De akármi történt is, én ebben nem találok semmi rendkivüli dolgot, mert itt csak arról van szó, hogy valaki 35 évvel ezelőtt hibát követettel. Én ma is azt tartom, hogy helyesebb lett volna kiegyezni, de ez nem történt meg, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTJ s igy per fogja eldönteni, hogy kinek volt igaza, a demokratáknak-e vagy a tanácsnak. Ebben azonban nem találok semmi különös megbélyegzendő dolgot, mert —ismétlem, — 35 évvel ezelőtt egy tisztviselő mulasztást követett el. A másik ügyben, a Loser-féle telkek ügyében szintén nem értem, mit kifogásol a t. képviselőtársam. A város éveken át összevásárolt a Kamaraerdőben egy csomó villát és telket . . . Usetty Ferenc : Hajdú Marceltől ! Bárczy István : ... és másoktól és odatelepitette ki a Szegényházban zsúfolva levő szegények egy részét is. Azt hiszem, a szegények ott nagyon jól érzik magukat, én magam több izben személyesen meglátogattam a telepet és mondhatom, ideálisnak találom. (Zaj.) Nem tudom, mi van ezen különös megbélyegezni való. Következik a Népjóléti Központ ügye. Azt mondja a képviselőtársam, hogy bizottsági tagok közbenjárására egyeseknek hivatalokat kreálnak és a Népjóléti Központot is csak azért csinálták, hogy ott valakit elhelyezzenek. (Mozgás.) Mindenekelőtt konstatálom, hogy ez sem felel meg a tényeknek. Először is : nálam semmiféle bizottsági tag nem járt közben a Népjóléti Központ létesítése ügyében. Ezt én. a saját iáiciativámból csináltam és erre is büszke vagyok, mert egyike a legszebb intézményeknek s azt hiszem, hogy minden törvényhatóságban meg kellene csinálni. Annakidején, amikor a háború folyamán egy központi segitőbizottságot létesítettem, amikor mindenféle irányú segitést a kezünkbe vettünk, különösen a hadiözvegyek, hadiárvák és hadbavonultak hozzátartozóinak segítését, mint méltóztatnak emlékezni, ennek a működése oly szép volt, hogy azután eszembe jutott, hogy nemcsak a hadi szegényekre, hanem a polgári szegényekre vonatkozólag is ilyen módon kellene azt megszervezni. Alikor Tisza István ministerelnökkel való eszmecsere alapján határoztam el, hogy előterjesztést teszek a Népjóléti Központ szervezésére. Megjegyzem, hogy az a ve'zető, akire t. képviselőtársam célzott, akkor, amikor a Népjóléti Központról még szó sem volt, már a városnál volt alkalmazva és abban a bizonyos Központi Segitő Bizottságban nagyon jó szolgálatokat tett, aagyon ügyesnek bizonyult, ugy, hogy őt találtuk n legalkalmasabbnak az igazgatói állásra. Ha t. képviselőtársam elfáradna egyszer Sándor-utca 8. szám alá a Népjóléti Központba és ott kicsit körülnézne, azt hiszem, maga is meggyőződnék róla, hogy ezt az intézményt nem azért kellett megcsinálni, hogy igazgatója legyen, hanem fontos hézagot pótol és a jövőben, azt hiszem, nagyon is utánzandó intézmény lesz. Ami magát az igazgatót illeti, csak azt tudom, hogy amig én vezettem a város ügyeit, minden tekintetben megfelelt, általában nagyon ügyesen, jól, lelkes buzgalommal és szociális érzékkel vezette ezt a Népjóléti Központot. Ami pedig azt a bizonyos könyvet illeti, kijelenthetem, hogy ezt a könyvet nem ismerem. 5T. 10
