Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. emberek Ítélkeznek. Még inkább áll ez akkor, ha egy törvényhatósági bizottság Ítélkezik és tulaj donképen nem azok, akik közvetlenül ismerik az illető működését. Például merem állitani, hogy a tanácsi választások, amelyeken a fővárosi tisztviselői állások nagyobb része töltetik be, általában meglehetősen kifogástalanok voltak azalatt az idő alatt, amig én vezettem a tanácsot. Ez természetes is, mert hiszen a tanács tagjai közvetlenebbül ismerik a tisztviselőket. Azonban a törvényhatóság tagjai voltaképen csak hírből ismerik az illetőket és itt bizonyos tekintetben áll az, amit t. képviselőtársam mondott. A tisztviselők, akik elő akarnak jutni, tényleg eljárnak a különböző kerületi klubbokba.. . Usetty Ferenc : Szabadkőmives páholyokba ! Bárczy István : Arról nincs tudomásom ! Usetty Ferenc : Névjegyeket nyomattak ! Bárczy István : Mondom, megengedem, hogy ilyesmit cselekszenek. De .utóvégre nem lehet rossz néven venni egy szegény tisztviselőtől, aki előre akar menni, ha minden eszközt megpróbál előmenetelének biztosítására, ha elmegy egy klubba, ahol a város képviselői jelen vannak és próbál azokkal összebarátkozni. Ezt nem lehet rossz néven venni, bár én, őszintén szólva, nem szerettem ezeket. T. képviselőtársam a nepotizmust is Emiltette. Azt hiszem, sokkal több nepotizmust lehet találni a vidéki törvényhatóságoknál, mint a fővárosnál. Ha valaki rokona egy városi tisztviselőnek és előremegy . . . Usetty Ferenc : Mások rovására ! Bárczy István : Ugye bár, az nézet dolga, melyik érdemli meg jobban. Akire célozni méltóztatik, arról tudom, hogy egyike a legbuzgóbb és legtisztességesebb városi tisztviselőknek. Nem mondom, hogy képesség tekintetében egyik nem jobb, mint a másik, de mondom, nagyon buzgó és nagyon derék tisztviselője a fővárosnak. Egyébként is ebből az egy esetből nem lehet az egész rendszerre következtetni. Felhozta a t. képviselő ur azt, hogy a fővárosi kereskedelmi iskolákban a bolsevista vizsgálat alatt álló tanároknak óriási százaléka zsidó. Usetty Ferenc : Ez nagyon igaz ) Bárczy István : Nem is vonom kétségbe. De mégis a helyzet némi enyhítésére szolgáljon annak a tekintetbe vétele, — amit első* pillanatra talán szintén nem méltóztatik helyeselni — hogy a kereskedelmi iskoláknál általában sokkal több zsidó tanító van alkalmazva, mint keresztény, még pedig abból az egyszerű okból, mert a kereskedelmi iskolai tanárképzőbe régebben leginkább zsidónövendékek mentek, tehát nem is alkalmazhattak volna elég keresztényt. Ennek a nagy számnak az alapja tehát tulaj donképen abban rejlik, hogy mivel a legtöbb tanító zsidó volt, a vizsgálat alatt állók nagy része szintén a zsidókból került ki. Általában, ami a tanítókat illeti, vagyok bátor felemlíteni azt, hogy a fővárosnál levő tanítóknak 5%-a állott ilyen fegyelmi vizsévi május hó 20-án, csütörtökön. 71 gálát alatt, az állami tanitóknak pedig 8%-a. Itt tehát nem látom a nagy differenciát a fővárosi tanítóság rovására. Usetty Ferenc : De a legsúlyosabb esetek voltak épen a fővárosnál ! (Zaj és közbeszólások. Elnök csenget.) Bárczy István : Megengedem. Én nem is voltam akkor vezetője a városnak, ez tehát nem is tartoznék reám. En nem. akarok egyénileg senkit sem védeni csak azokat védem, akiknek ezekben a dolgokban nincs semmi részük. T. képviselőtársam kifogásolja, hogy az üzemek evzetői nagyrészt nem keresztények. Azt hiszem, hogy itt téved, mert nagy részük keresztény és akik nem keresztények . . . Usetty Ferenc : Kikeresztelkedettek ! Bárczy István : Nem, nagyrészük sohasem volt zsidó vallású. Ebben tehát téved a t. képviselő ur, s bár ez nem olyan fontos kérdés, csak konstatálom, (Zaj. Elnök csenget.) hogy az üzemek vezetői háromnegyed részben mindig keresztények voltak, azok pedig, akik nem keresztények, azért üzemvezetők, mert egyéniségüknél, képességeiknél és karakterüknél fogva arra alkalmasak. (Mozgás a baloldalon.) Áttérek most arra a bizonyos tanácsi körlevélre, amelyet t. képviselőtársam szíves volt felolvasni. Erre vonatkozólag is nem mondhatok egyebet, minthogy konstatálom azt, hogy ezen körlevelet illetőleg teljesen egy véleményen vagyok t. képviselőtársammal. Csak annak kijelentése végett óhajtom t. képviselőtársamnak és a t. Nemzetgyűlésnek figyelmét igénybevenni, hogy ez is azon esetek közzé tartozik, amikor a terror hatása alatt, mint Szterényi t. képviselőtársam az előbb mondotta, bizony nagj^on sokan engedtek az ilyen befolyásoknak és azt hiszem, minden téren és minden pártban sokkal kiválóbb állású férfiak is keresték egy bizonyos fokig abban az időben az érintkezést a Károlyi-kormánnyal és mindenesetre igen sokan megalkudtak a helyzettel. (Zaj. Elnök csenget.) Usetty Ferenc: (Közbeszól.) Bárczy István : Nem helyeslem princípiumból sem, hogy a tanítóság és a tisztviselői kar politizáljon. Én mindig annak a hive voltam, s ezért soha magamat semmiféle politikai párthoz nem kötöttem, semmiféle politikai pártnak tagja nem is voltam és sohasem szerettem, ha a tanítók és a tisztviselők politizáltak, mert ma is az a meggyőződésem . . . Usetty Ferenc *. Miért tűrték meg ? (Zaj a középen.) Sándor Pál : Mert a munkapárt tagjai voltak. Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék régi bűnöket felhozni. (Élénk derültség.) Pékár Gyula : Miért tűrte meg az olyan tanerőket, mint Somogyi Béla stb. ? Ugron Gábor : Mert munkapártiak voltak. Bárczy István : Ha szabad volt az egyik párt érdekében politizálni, akkor szabad volt szocialista politikát is csinálni. A helyes az, hogy egyik se politizáljon. Épen azt akarom mondani, hogy eas