Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. nek legnagyobb részében, melyek a városi közgyűlésen tárgyaltatnak, mint azok a választott, esetleg nem olyan illusztris férfiak, esetleg nem olyan nagynevű, illusztris emberek. Mert ha végigtekintünk egy városi közgyűlési jegyzőkönyv indexén, méltóztatnak látni, hogy legnagyobbrészt elsősorban gazdasági és pénzügyi kérdésekről van ott szó, amelyekhez a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke és nem tudom, hogy még kik vannak, az Iparművészeti Múzeum igazgatója nem sokat ért, de egy egyszerű polgárember ezen a téren sokkal több hozzáértéssel bir. Magában a törvényhatóságban nagyon kevés tere van az ilyen művészi dolgoknak. Gyakorlatilag ismerem a dolgokat, voltam 17 éven át polgármester, ezeknek az uraknak részvétele, az a részvétel, hogy tanácsadással vegyenek részt a művészi bizottságokban, amelyek ezzel foglalkoznak, megadható anélkül, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai legyenek. Az iparművészeti kérdésekkel foglalkozó bizottságban ott lehet az Iparművészeti Múzeum igazgatója, a régészeti ügyekkel foglalkozó bizottságban ott lehet a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, a tanügyi bizottságban az Akadémia elnöke, a Szent István Akadémia elnöke ; szóval mindegyik a megfelelő bizottságban, de nem a közgyűlésen. Mondom, ha átnézik a jegyzőkönyvéket, méltóztatnak látnit, hogy ezek az illusztris férfiak tulaj donképen nem, nagyon fogják tudni érvényesíteni a maguk tudását és kultúráját. A többiek pedig állami tisztviselők, akiknél imkompatibilisnek tartom azt, ha a törvényhatósági bizottságban helyet foglalnak. Ebben a tekintetben én a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy a törvényhatósági bizottságnak más tagja ne legyen, mint akit a polgárság oda megválaszt. Ez az autonómia szempontja és ez, azt hiszem, minden köérdeknek egyformán megfelel. De mondom, én ezt nem tartom olyan fontos kérdésnek, én csupán rossz irányzatnak tartom, önkormányzatellenes irányzatnak azt, ha ilyen nagy arányban 48 hivatalból való tagja lesz a törvényhatósági bizottságnak, akiket nem a polgárság választ be oda. Ez határozottan önkormányzatellenes . A másik kardinális pontja a javaslatnak, amint méltóztatik tudni, a 11. §., amely ugy rendelkezik, hogy minden közigazgatási kerület egyforma számú bizottsági tagot választ. Ezt igazán nagyon sajnálatos törvényhozási rendszernek tartom, ahol nemcsak egyszerű és cinikus pártpolitikai szempontból történik az intézkedés, hanem amellett ez ' lepleztetik mindenféle álindokokkal, amelyek, — mint épen rá fogok itt mutatni, — ellenkezésben vannak magával a törvényjavaslat kinyomatott indokolásával, amelyet a közigazgatási bizottság terjesztett elő. Az indokolás t. i. azzal kezdődik, hogy a régi fővárosi törvény, az 1872-iki törvény elavult, hézag mutatkozik a való élet és a törvény közt. Már peívi május hó 20-án, csütörtökön. 69 dig ez a hézag legeldatánsabban a kerületi beosztásnál nyilatkozik meg. Mert amikor 1872-ben megállapították a kerületeket, azelőtt az utolsó népszámlálás 1869-ben volt és akkor a kerületek népszáma csupán 21—41.000-ig váltakozott. 41.000 lakosa volt a legnagyobb kerületnek Budapesten. Akkoriban tehát. 48 évvel ezelőtt ez a kerületi beosztás nem volt olyan aránytalan. Ma azonban, amikor a választók száma, mint jól tudjuk, 15.000 és 89.000 közt váltakozik, már teljes abszurdum. És tulajdonképen épen maga az elavult fővárosi törvény volt a oka annak, hogy a közigazgatásban eddig nem lehetett jobban decentralizálni a kerületeket. Amellett pedig egészen világos, t. Nemzetgyűlés, hogy akkor, amikor a törvényhozás 22 választókerületet állapított meg az országgyűlési választásoknál, akkor senki sem gondolt arra, hogy itt még valaha vissza fognak térni a közigazgatási kerületekre, mert hiszen ez eddig is ugy volt, hogy az országgyűlési választókerületi beosztás volt érvényes a községi választókerületi beosztásra nézve is. Ma pedig ez még sokkal inkább indokolt, mint eddig volt. Amellett ez határozottan ellenkezik a polgári jogegyenlőséggel. (Ugy van ! Ugy van I a balJcözé r pen.) Ez a pluralitásnak minden logika nélkül való behozatala a választói rendszerbe. Mert hiszen a pluralitás min alapult? Azon alapult, hogy a nagyobb intelligenciájú egyénnek több szavazata volt. Itt pedig a többszavazat attól függ, hogy hol van az ember lakása. Egy belvárosi cselédnek ötször vagy hatszor annyi szavazati joga van, mint nekem, mert én véletlenül a VII. kerületben lakom. Van ebben, t. Nemzetgyűlés, a logikának csak egy szikrája is? Amint a »Budapesti Kirlap«-ban ma nagyon helyesen olvastam, ez az intézkedés megtagadása az etikai alapnak, amelyen a nemzetgyűlés nyugszik. Ez visszafejlesztése annak a demokratikus alapnak, amelyet egyszer elfoglaltunk. És én nagyon kérem, ne méltóztassék ezt a törvényjavaslatba bevenni. Ismétlem, engem ebben az esetben is nem a pártpolitikai szempont vezet. Mert azt hiszem, a t. keresztény egyesülés pártja látta, hogy a választókerületi beosztás alapján tudott győzni a fővárosban a választásoknál, 25 kerület közül tizenötöt kapott meg. Hát nincs meg a megnyugvása abban a tekintetben, hogy fog győzni a községi választásokon is akkor, ha a választókerületek szerint történik a választás? Miért szükséges ilyen mesterkélten, pártpolitikai, kortes szempontból ezt bevenni egy törvényalkotásba, mikor sohasem tudhatjuk, hogy öt év múlva kinek hasznára szolgál. De igy meg lenne örökitve, hogy valamikor ebben a nemzetgyűlésben ilyen szempontok szerint csináltak törvén yt. A másik pedig az, amit Emiltettem, hogy ha mód volna rá, én is amellett volnék, hogy az urak jussanak többségre a városházán, mert ma a főváros érdekében állónak tartom, hogy harmónia
