Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

54 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. évi május hó 20-án, csütörtökön. város közigazgatásában ismét helyre kívánja állítani, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, feltartva természetesen magamnak, bogy amennyiben a részletes tárgyalás során azok a módosítások, amelyeket a javaslaton magam'is szükségesnek tartok, nem érvényesíttetnek, a harmadik olvasásnál a javaslat ellen szavazhassak. A törvényjavaslat tárgyalása során, amely iránt nagy érdeklődést a Ház zsúfolt padjai tanúsítják ... Usetty Ferenc : Pedig ez a magyarság érdeke ! B. Szterényi József : . . . holott igen helyesen jegyzi meg t. képviselőtársam, hogy ez a magyarság érdeke, mert a fővárosnak érdeke nem lehet közömbös az országra nézve . . . Usetty Ferenc : ugy van ! B. Szterényi József: . . . ezen vita során egy sajátságos ellentét alakult ki a múlt és a jelen között. A múltban Budapest az ország szive volt, az ország szivének tudtuk, tartottuk és vallottuk a bolsevizmus előtt és sajátságos módon ma a bolsevizmus miatt megtagadtatik Budapest nemzeti, magyar és keresztény jellege. Usetty Ferenc : teljes joggal ! (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) B. Szterényi József : Ezt akarom tisztázni, t. Nemzetgyűlés, teljes tárgyilagossággal, mint aki a fővárosnak csak egyszerű polgára és a nemzetgyűlés összejövetele óta egyik kerületének képviselője vagyok, függetlenül a főváros közigazgatásától teljes mértékben, mint amelyhez semmiféle vonatkozásom nincs. Voltam tagja a székesfőváros törvényhatóságának évek előtt, de letettem ottani mandátumomat azért, mert olyan főpolgármesteri kinevezés történt, amely az én meggyőződésemmel a főváros érdeke és jellege szempontjából nem volt összeegyeztethető. Akkor lemondtam arról a megbizatásomról, s azóta a főváros ügyeitől teljesen távol állok, objektive, elfogatlanul szólhatok tehát ehhez a kérdéshez. Soha a múltban ellentét Budapest és az ország közt nem volt ; ma pedig Buda pest város, a főváros ós a falu közt, az ország túlnyomó nagy része közt ellentét konstruáltatott, súlyos ellentét látszik fenforogni, amely ellentétnek kiegyenlitése, azt hiszem, közös érdeke mindannyiunknak, mert máskülönben nem tudom elképzelni azt az összhangzatos működést, amelynek az ország nagy fővárosa és az országnak — sajnos — megcsonkított kis területe közt fenn kell állania. Egy harmadik szempont, amely lényeges helyet foglalt el a vitában, ozoknak az állítólagos visszaéléseknek a kérdése, amelyek a főváros közigazgatásában, a főváros törvényhatóságában, annak kifogásolt összetétele folytán felmerültek. Ezek a kérdések uralták eddig a vitát. Méltóz; tassanak megengedni, heg}'- szembenézzek ezekkel és elemeire igyekezzem szétbontani ezt az anyagot, k%ve hozzá a f. Nemzetgyűlés szives türelmét és figyelmét és különösen elnézést kérve azért is, ha beszédem talán nagyobb időbeli tért foglalna el, mint amennyi a nemzetgyűlés ökonómiája mellett kívánatos volna. A kérdés azonban sokkal fontosabb, semhogy ebben ilyen melléktekintetek korlátozhatnának. Azokkal a kérdésekkel, amelyeket Usetty t. képviselőtársam tegnap a főváros közigazgatásának és a törvényhatósági bizottságnak elfogultsága kapcsán felhozott, nem kívánok részletesen foglalkozni azon egyszerű oknál fogva, mert nem ismerem ezt az anyagot és közvetett anyag beszerzésére volnék utalva, amellyel, azt hiszem, nem volna helyes foglalkozni. Azt vallom most is, amit egész közéleti pályámon vallottam és gyakoroltam, hogy ha van visszaélés, azt csirájában el kell fojtani ( Ugy van ! Ugy van I a baloldalon.) és nem az az igazi bűnös, aki a visszaélést elköveti, hanem sokkal bűnösebb az, aki a visszaélést megtűri ; és ha azok az esetek, amelyeket t. képviselőtársam felhozott, nem toroltattak meg rögtön, amint köztudomásuakká váltak, akkor oly &úlyos hibák követtettek el, amelyeket menteni nem lehet. Engedje meg azonban nekem t. képviselőtársam és a t. Nemzetgyűlés, hogy ennek kapcsán egy általános jelenségre mutassak rá, t. i. arra, hogy a tisztviselők választási rendszerének, annak a százados tradicionális rendszerünknek, hogy a köztisztviselők a törvényhatóságoknál és városoknál időszakos választásoknak vannak alávetve, ennek a szerintem hibás rendszernek természetes folyománya az, hogy kialakul egy klikk-rendszer, egy többségi rendszer, amely azután kifejezésre jut, hol a korrupcióban, hol az adminisrációtönkretétel ében. Usetty Ferenc : Azért kell életfogytiglan választani. B. Szterényi József: Teljesen osztom t. képviselőtársamnak ezt az álláspontját és ezt majd a vármegyei adminisztrációnál is érvényesíteni akarom. Ez volt a meggyőződésem a múltban is, hogy a tisztviselőt, ha már a választás rendszerénél vagyunk, életfogytiglan kell választani és nem szabad őt abba a helyzetbe juttatni, hogy ő egyoldalú párt- vagy klikk-érdekeknek szolgájává váljék, ami elkerülhetetlen, akár a régi rendszerben, akár egy uj rendszer jöjjön uralomra. Ha objektive vizsgáljuk a kérdést, akkor látjuk, hogy alapjában van a baj, a rendszerben, tehát gyökerénél kell megfogni és orvosolni a kérdést. Hiszen ez nem is valami uj dolog, a vármegyei adminisztráció ellen is hangoztatott ez az örökös vád és panasz. A régi országgyűlés tárgyalási anyagának egy igen jelentékeny részét az foglalta volt el, hogy minő állapotokat teremtett a vármegyei rendszerben épen a tisztviselők választási rendszere, amely más irányban nem a felekezetiség, nem az ilyen klikk-rendszer, törzsfőnök-rendszer volt, mint Budapesten, de viszont más társadalmi osztályok befolyása alá helyezte a vármegyét közigazgatásában, ismét annak folyományaképen, hogy a tisztviselő függővé volt és függővé van téve a mindenkori törvényhatósági többség alakulásától.