Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 533 ezt a zsidósággal semmiféle összeköttetésbe hozni. Azonban azok, akik kimentek innen és a szomszédos Bécset ebbe a szituációba hozták, gondolják meg, hogy esetleg Bécsben is milyen hatalmas reakció fog bekövetkezni és kell bekövetkezni ennek következtében. E» gondolják meg különösen azt, hogy ha itt Magyarországon a bojkott következtében nagyobb nyomorúság és nagyobb izgalom lesz, ha itt nagyobb bajok lesznek és ha itt Magyarországon bekövetkezik az, amit Sándor Pál tegnap itt egyik közbeszólásába mondott, hogy vulkán felett táncolunk, ha bekövetkezik az, amit a honvédelmi minister ur mondott tegnap, hogy itt esetleg vérontásra kerül a sor, gondolják meg jó] azok, akik elmentek innen Bécsbe azért, hogy megcsinálják ezt a bojkottot, és gondolják meg azoknak budapesti rokonai, hogy a nép, ha felzúdul, kit fog elsősorban elsöpörni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps balfelől.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e valaki szólni ? {Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Azoknak a törvényhozási intézkedéseknek sorozatában, amelyek hivatva vannak államháztartásunk lehetőségeit, egyensúlyát helyreállitani, ez a fényűzési forgalmi adójavaslat tulaj donképen csak egy láncszem, amely a jövedelmezőség szempontjából talán nem is bir nagy értékkel, de értékkel bir két más szempontból : az egyik a szociális és morális szempont, a másik pedig az, hogy ez csak egy első lépés. A megkezdett irányban tovább kell haladnunk s az államnak mindent ki kell használnia, amiből egyáltalán jövedelmet lehet csinálnia. Ez oda vezet, hogy kénytelenek leszünk előbb-utóbb bevezetni a teljes forgalmi adót is, (Helyeslés.) ugy, amint Németországban négy esztendő óta lassankint kiépült. Gaal Gaszton : Minél hamarább ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Azonban, t. Nemzetgyűlés, teljesen elhibázott lépés lett volna az, hogyha én előállottam volna ma egy olyan forgalmi adójavaslattal, amilyen Németországban máris funkcionál. Németországnak is négy esztendő kellett, amig kisérletek folytán megállapodott a módozatokban és még meg is kell várni, hogy vájjon e módozatok teljesen elegendők lesznek-e. Aráit azonban Németországban meg lehetett tenni, azt nálunk, a mi speciális viszonyaink mellett most megtenni teljesen lehetetlen volna, mert kevesebbet fogtunk volna meg, mint amennyit ezzel a javaslattal el tudunk majd érni. Árviszonyaink és kereskedelmi viszonyaink is olyanok, hogy hiba lett volna az összes áru-átruházásokat adóval sújtani azért, mert nálunk az árak sokkal inkább fluktuálnak, mint bármely más külföldi államban és a forgalmi adó, amely az első eladótól az utolsóig folyton emeli az áru árát, a mi viszonyaink mellett igen rossz hatással lett volna az árfejlődésre, épen az elsőrendű élelmicikkeknél, amelyekhez nyúlni gazdasági viszonyaink konszolidálódásáig nem szabad. De ettől eltekintve, a pénzügyi adminisztráció — amely csak a régebbi feladatokra van berendezve — olyan, hogy az is kérdéses, vájjon az uj adótörvények végrehajtását az adminisztrációval el lehet-e jól végezni. MegGyőződésem szerint nem lehet, ugy hogy mentül hamarább hozzá kell látni a pénzügyi adminisztráció újjászervezéséhez és kiépitéséhez ; azonban egy ilyen adó, amely a gazdasági, a kereskedelmi életnek minden egyes mozzanatához fűződik, a pénzügyi igazgatási szervek működését teljes mértékben venné igénybe, anélkül, hogy teljes eredményt tudnánk elérni. Azért gondoltam, hogy egyelőre a forgalmi adók közül csak azt terjesztem javaslatként a t. Nemzetgyűlés elé, amely nem a legelsőrendü szükségleteket és nem a nagy árutömegeket illeti, hanem az áruk bizonyos kategóriáit. Ezen a nyomon fogunk tapasztalatokat szerezni és igy bevezetni a többi forgalmi adót is. Ez tehát az első lépés ez irányban. A «fényűzési forgalmi adó« szó talán nem is helyes. Hiszen számos olyan tárgy van, amely tulaj donképen fényűzést nem jelent. Arról van szó, hogy nélkülözhető tárgyak forgalmát adóztassuk meg. Mert mit akarunk ezzel elérni ? Nem lehet azt mondani, hogy csak a nagy jövedelmeket fogjuk elérni, hanem el fagjuk érni talán a középjövedelmeket, mindazokat a felhasznált jövedelmeket, amelyek felhasználása nem okvetlenül szükséges az élet fentartásához. Ez bizonyos mértékig ellensúlyozza a fogyasztási adóknak kétségtelenül igazságtalan voltát, amelyek a legalsóbb rétegeket sújtják inkább ; mig a fényűzési adó inkább azokat sújtja, akiknél lehet következtetni, — épen abból, hogy ilyen tárgyakat vesznek — a finomultabb életmódra, bizonyos luxusra. T. Nemzetgyűlés ! A fényűzési adók egyáltalában az adószakemberek és közgazdászok előtt — teljes joggal — nem szimpatikusak ; mert tényleg nagy adminisztrációt követelnek, tényleg keveset hoznak és a fényűzésnek megadóztatása bizonyos fokig visszahatással van egyes iparágakra, tehát a munkások foglalkoztatására is. A fényűzési adóhoz csak akkor szabad nyúlnia az államnak, amikor más bevételi forrásait már a végletekig fokozza és azok még mindig nem elégségesek. Talán elég arra utalnom, hogy egyik nagynevű hivatali elődöm, Wekerle Sándor, 1875-ben az akkor készült fényűzési adótörvényjavaslat indokolását készitve, épen erre mutatott rá. De amint 1875-ben szükség volt arra, hogy ilyen eszközhöz nyúljon az állam, ma is szükséges és indokolt. Ami az igazi fényűzést illeti, teljesen egyetértek — hiszen nemcsak én, hanem az egész Ház — Ernst Síndor igen t. képviselőtársammal, Méltóztassék elhinni, sok keserűség