Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-65
A Nemzetgyűlés 65. ülése 1920. évi június hó 22-én, kedden. 519 semmiből egy fegyelmezett hadsereget épiteni. (Ugy van! Ugy van!) Hogy ezt a magyar nemzeti hadsereg tisztikara becsületesen, tisztességesen oldotta meg, úgyhogy minden idegen bámulja és csodálkozik rajta, (Igaz ! Ugy van !) hogy ez rövid időn belül sikerült, azt elismeri mindenki, aid a magyar nemzeti hadsereg fegyelmezett, rendezett, szép csapatait látja (Ugy van ! Ugy van !) és aki láoja azt is, hogy a legénység és a tisztek között megvan az a bizalom, amely magyar csapatokban, ahol magyar tiszt állott a magyar legénység élén, mindig megvolt s amely ma kétszeresen megvan azáltal, hogy a magyar tisztet és a magyar legénységet összefűzi a magyar nemzeti keresztény szellem. (Ugy van! Ugy van!) Nagyon sajnálatos. hogy ennek ellenére itt e Házban egy közbeszóló azt hangoztatta, hogy a tisztek pofozzák a legénységet. Én kijelenthetem itt, hogy ez aljas rágalom. (Helyeslés a haloldalon.) A magyar nemzeti hadseregben az nem történik semmi körülmények között. (Felkiáltások a jobboldalon : Ki mondta ?) Egy képviselő ur onnan túlról. (Felkiáltások a jobboldalon : Kérjük a nevet !) Bottlik József: Ne tessék általánosságban gyanúsítani. Soós Károly honvédelmi minister : A naplóból majd fel fogom olvasni ; jelenleg nincs a kezemben. (Felkiáltások a jobboldalon : A nevet !) A naplóban áll nyomtatva ! (Zaj.) Rupert Rezső: Áldatlanul felidéz mindig minden szenvedélyt ! Soós Károly honvédelmi minister: Meg vagyok azonban Győződve, hogy ezeknek a tüneteknek most vége lesz és vége van. Azt hiszem, most már mindenki meg van Győződve arról, hogy erre a magyar nemzeti hadseregre olyan szüksége van ma az országnak, mint azelőtt még soha sem volt. (Igaz ! Ugy van !) Egyedüli reménysége ez a nemzeti hadsereg a nemzetnek és egyedüli reménysége azoknak, a kik, magyarok, túl vannak a demarkációs vonalon, szenvednek és sinylődnek cseh, román és szerb atrocitások alatt és akik várva-várják azt az időt, amikox ennek a sinylődésnek és keserűségnek vége lesz. A külügyminister e tekintetben jegyzékeket küldhet, beszédeket tarthat 'a Nemzetgyűlésen, de egészen máskép léphet fel, ha egy nagy, j ó, fegyelmezett hadsereg áll a háta mögött. (Igaz! Ugy van!) Kötelességünk tehát elszakadt testvéreinkre való tekintettel is, hogy ezt a magyar nemzeti hadsereget minden elzüilesztő tendencia el 1 en megvédelmezzük. (Igaz ! Ugy van !) Azt mondották néhányan, hogy a külföld előtt való tekintélyünk helyreállítása érdekében szükséges itt kijelenteni, hogy ezeket az állítólagos katonai túlkapásokat meg kell szüntetni. Nem volt jó nyilvánosan felemlíteni itten ezeket a túlkapásokat, már amennyiben ilyenek voltak, mert nagyon összezsugorodik a dolog, ha az ember igazságos szemmel nézi. Épen a külföld szempontjából nem volt ez jó, mert Bécsben Göndörék és a többiek felhasználták ezt az alkalmat, általánosították és másnap az összes bécsi újságok tele voltak a magyar nemzeti hadsereg legyalázásával. Tehát épen az ellenkezőjét értük el annak, amit akartunk. Ami a bojkottot illeti, a bojkottot sem tudtuk elhárítani. Sőt ellenkezőleg, ujabb erővel indult meg ez a mozgalom, amikor épen itt a Nemzetgyűlésen beismerték, hogy voltak atrocitások. Talán épen ezért szenvedünk jelenleg a bojkott alatt. (Mozgás.) Ezeket a szenvedéseket azonban nem veszem olyan borzasztó tragikusan, mert megtörténtek a kellő ellenintézkedések. Ezek az ellenintézkedések azért lesznek eredményesek, mert a magyar nemzeti hadsereg csapatai vették a kezükbe a határon ezeknek az intézkedéseknek végrehajtását. (Élénk helyeslés és taps.) Ujabb bizonyíték ez arra, mennyire szükség van a magyar nemzeti hadseregre. (Igaz ! Ugy van !) A sajtó kárörömmel nézte ez a dolgot. Nem a tisztességes sajtót értem, hanem a sajtónak azt a részét, amely minden alkalmat felhasznál arra, hogy destruktív irányban dolgozzék. (Igaz ! Ugy van !) Ez a sajtó azokat a bizonyos kormányrendeleteket, amelyekben a katonai nyomozások beszüntetéséről vagy korlátozásáról volt szó, gúnyosan, kivonatosan hozta, ugy hogy nagy félreértésekre adott volna okot akkor, hogy ha nem tudtuk volna meg ezt idejekorán — a cenzúra nem működött elég erélyesen — és így kellett egy nyilatkozatot közzétenni az újságokban, amelyben a rendelet ismertetve lett mindenki számára. Budaváry László : Nem cenzúra, hanem börtön kell annak az újságírónak, aki a nemzeti érdek ellen dolgozik. Soós Károly honvédelmi minister: Ebben a sajtóban volt szó sokszor katonai atrocitásokról is ; de sorrsem volt szó és az utóbbi időben sincs szó arról, hogy tisztek ellen Budapesten merényletek történnek. (Felkiáltások a baloldalon: Ahá, ezt elhallgatják!) Ezt elhallgatják. Azt is elhallgatja a sajtó és ezt jó itt nyilvánosan leszögezni, hogy amióta a katonai nyomozások tekintetében korlátozás történt, megszűnt egy kissé az addigi jótékony félelem is, és ennek következtében jelentéseink szerint . . . (Felkiáltások a baloldalon: Szemtelenebbek lettek!) mindenütt látszanak már vörös szegfűk, látszik már a kalapácsos munkás, az a bizonyos lű. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Mögen Doved!) Legyen szabad felolvasnom egy jelentést, amely épen ma került kezeimbe. (Halljuk! Halljuk!) Èz a jelentés így szól : A viszonyok jellemzésére jelentem a következőt : Ballá Aladár választói folyó hó 15-én Békéscsabán a mandátum átadásakor az Internacionálé és a Marseillaise hangjai mellett vonultak fel. (Felkiáltások a baloldalon : Gyalázat!) A zenészek csak egy katonatiszt által odaküldött rendőr felszólítására hallgattak el. (Egy hang a baloldalon: Nem kell ezeknek különítmény'?) Később a rendőrkapitány azzal intézte el a zenészek ügyét, — akik azzal védekeztek, hogy a nép kényszeritette őket — hogy megfenyegette
