Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-64
A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 501 a bojkott kérdését. A bojkottnak semmi köze sincsen ebhez a kérdéshez. Végtelenül sajnálom, hogy összeköttetésbe hozta a két kérdést, mert hiszen a bojkott a legújabb keletű dolog. Mint méltóztatik tudni, a bojkottot nem valamely állam kezdeményezte, hanem — ezt már elmondtam gróf Apponyi interpellációjára adott válaszomban és a Ház azt tudomásul is vette — azt tulaj donképen a szakszervezeti titkárok határozták el. Fangler Béla : Zsidók ! Sándor Pál : Dehogy zsidók ! Csupa keresztény ! Itt vannak a nevek ! Taszler Béla : Azok strohmannok ! Tisztába kell lenni a dologgal ! Sohasem voltak keresztények ! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Azt már ugyan azt hiszem, mindenki kétségbevonhatatlanul tudja, ha nem tudná, csodálom, hogy itt kell felvilágositanom, hogy a szakszervezeti titkárok akcióját nemzetközi szerződésekkel, melyeket államok kormányával kötnek államok, összeköttetésbe hozni nem lehet. Semmiféle reláció a kettő között nincs. Tehát én nem megyek tovább ebben a kérdésben, nem is immorálok ennél. Csak még egy rövid felvilágosítást adok, mert azt hiszem megnyugtatja az igen tisztelt képviselő urat is, hogy mi igenis a bojkottal szemben intézkedtünk, és pedig intézkedtünk oly módon, hogy a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján felhatalmaztatott a kereskedelemügyi minister arra, hogy ugy a vasutakra, mint a hajózási vállalatokra nézve oly intézkedéseket tehessen, hogy mindazon országokba szóló áruk felvételét és továbbitáriát beszüntethesse, (Helyeslés.) amelyekben a Magyarország ellen Amsterdamban kimondott bojkott érvényesítésével a Magyarországba szóló áruk felvételét és továbbítását beszüntették. (Helyeslés.) Ez tehát megtörtént. De különben nem is ez a tárgya az interpellációnak. Az erre vonatkozó interpellációra már válaszoltam. Az interpelláció tulajdonképeni kérdése az, hogy adatott-e idegen államnak opció a m. kir. államvasutakra, vagy sem. T. Nemzetgyűlés ! Kereskedelmi értelemben vett opció nem adatott, nem is volt szó róla, ez nem is tárgy altatott. De igenis tárgyalási alap van. Ez a tárgyalás nem a bojkottal egyidőben, hanem a bojkottot megelőzőleg legalább egy hónappal kezdődött. Végtelenül naiv külügyi politika volna az, amely komoly állammal való komoly tárgyalásba bocsátkozás alkalmával azért, mert egy másik államnak nem felelős szervei bojkottot határoznak el, a tárgyalást megszüntetné, kikapcsolná, vagy bármi mást tenne. Ez a mi komolyságunkat Hitelesítették ; Griger Miklós s. k. naplóbirálő-bi; diszkreditálná, mert — beszéljünk őszintén, mindenki tudja, hogy Franciaországról van szó — mit tehet arról valaki Franciaországban, vagy Magyarországon, hogy Amsterdamban bojkottot rendeznek ellenünk? Ezzel teljességgel lehetetlen minden nemzetközi relációt befolyásoltatni. Annak, ami Amsterdamban történt, semmi köze ahhoz, hogy ha az entente-tal akár Angliában, akár Franciaországban tárgyalás kezdődött, az folytattassék-e vagy sem. Ne méltóztassanak tehát ezt a két dolgot semmiképen sem összeköttetésbe hozni egymással. Ez a tárgyalás azonban a legkezdetlegesebb stádiumban van és csupán a tárgyalási alapnál tartunk. Sem bérbeadásról, sem eladásról szó nincs. A kormány semmit le nem kötött, semmit el nem igért és különösen hangsúlyozom, hogy semmi olyan lépés nem történt, ami a Nemzetgyűlés jogait a legkisebb mértékben is csorbitaná, lekötné, vagy megakadályozná. (Élénk helyeslés.) Azonban az természetes, hogy külügyi szerződéseket nem lehet nyilvánosan pertraktálni. Ez képtelenség is, mert hiszen minden másik államnak érdeke megakadályozni azt, amit a konkurrens állam óhajt. Fogalmi lehetetlenség a nemzetközi tárgyalásokat, akár közgazdaságiak, akár politikai természetűek azok, nyilt szinen tárgyaim. Az eddigi szokás és kijegecesedett gyakorlat az, hogy a kormányok tárgyalnak és a tárgyalás eredményét, amikor az kész, a Nemzetgyűlés elé terjesztik, és a Nemzetgyűlés van egyedül jogositva dönteni afelett, elfogadja-e ezt, hozzájárul-e ahhoz vagy sem. Ez az eddigi gyakorlat, ezután sem lehet más, ez az egyetlen alkotmányos, egyetlen legális gyakorlat. Mi ettől egy jottányival, egy szemernyi vei sem tértünk el gondolatban sem és tényekkel legkevésbé, mert semmi olyasmi nem történt, ami akár ezt, akár a jövendő kormányt bármiféleképen lekötné oly módon, hogy a Nemzetgyűlés a saját jogait e tekintetben ne érvényesíthesse. (Elénk helyeslés.) Kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál : A választ tisztelettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a ministerelnök urnák Sándor Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 2 ó. 25 férckor.) Kerekes Mihály s. k. igi tagok.
