Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 487 amelyet rendszerint nem kisér a közvélemény ódiuma, mert ez csak azt vizsgálja, hogy vájjon súlyos-e az Ítélet, vagy enyhe, hogy kevesebbre büntették-e meg a bűnöst, vagy többre, de mivel a közvélemény inkább csak ezeket a körülményeket itéli meg, igy a szakértőre nem hárul az ódium, hanem csak magára a biróságra. A szakértő könnyebben is jelenhet meg, ha tudja, hogy miután véleményét leadta, őreá tovább nincs szükség, s esetleg el is bocsájtják. Ha a megjelenése kevesebb időt vesz igénybe, akkor szivesebben megy oda. Hányszor történt meg az én gyakorlatomban is, hogy pl. a munkaügyi biróságoknál a beidézett ülnökök könyörögtek és azzal jöttek hozzám, hogy kérem, ne tessék engem beidézni, én ebben a hónapban már kétszer voltam, nem tehetem, el vagyok foglalva stb. Szóval látja az ember rajtuk, hogy feszélyezve vannak. T. Nemzetgyűlés ! Térjünk vissza arra a megjegyzésre, melyet az előbb hallottam, hogy vájjon ez hátrányára esik-e a demokratikus jogfejlődésnek. Én ezt a kérdést vita tárgyává akarom tenni, t. i. az én felfogásom szerint a demokratikus jogfejlődést nem ott kell keresni, hogy laikus emberek bevonassanak a bíráskodásba, hanem igenis, annak az itélőbirói szervezetnek, amely erre képeztetik és neveltetik, egyes tagjai, az individiumok legyenek a társadalom minden osztályából véve ; nevelni kell a birói testületet a demokratikus elemekből. Ez egészen más, mintha nem arra képzett, nem arra készült és a gyakorlatban benn nem levő emberek Ítélkeznek. A második szempont, amire ki akarok térni, a felebbezhetetlenség kérdése. Már a bizottságban kifejtettem ebbeli véleményemet. Nem tartom helyesnek, ha ezekben az ügyekben a felebbezés ki lesz zárva, vagy ennek a kizárásnak a lehetősége is meg lesz adva. Előrebocsátom, hogy ez nem fog a gyorsaság rovására menni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Ilyen esetek is lesznek! Mikovínyi Jenő : Tudom, hogy lesz, de nem minden esetben. Miután azonban ez a törvény olyan súlyos rendelkezéseket tartalmaz, hogy nemcsak a szabadságvesztésbüntetéseknek legmagasabb mértékét hozza be, hanem vagyonelkobzást és valószínűleg a botbüntetést is, nem tartom helyesnek, ha még a lehetősége is megvan annak, hogy a felebbezés kizárassék. Amikor a biró abban a tudatban it él, hogy az ő Ítéletét nem vizsgálják felül és hogy esetleg irreparabilis helyzetet teremt, lelkiismereti aggályokat táplál önmagával szemben s nagy lelkiismereti feladatok előtt áll, míg ellenben ha tudja azt, hogy az ő esetleges tévedése felsőbb megbirálás alá kerül, sokkal szabadabban ad kifejezést a cognitiojának, ítélkezésének. Annak az elkerülésére, hogy ez ne járjon az ügy húzásával, én ugy fogom fel a kérdést, hogy amint az elsőbirói Ítéletet meghozza a bíróság, ha ez az ítélet a bűnösséget megállapítja, nyomban lehet olyan intézkedéseket tenni a vádlott személyére és vagyonára vonatkozóan, amelyek kifelé a közvélemény előtt is bizonyítják ennek a törvénynek súlyosságát és hatályát. A bűnösséget megállapító határozat után minesetben ki kellene mondani az előzetes letartóztatást és az elitéltnek vagyonára, vagy azokéra is, akik bizonyithatólag ebből a cselekményből kifolyólag gazdagodtak, a biztosítási végrehajtást vagy a bűnügyi zárlatot a jogerősség bevárása nélkül. Ebben az esetben a közvélemény előtt eléggé nyilvánvaló lenne, hogy habár ez az ügy felülbírálás alá kerül, már is érzi a törvény súlyát az a gazember. (Helyeslés) Eátérek most egypár szóval az előbb élénken megvitatott botbüntetés kérdésére. (Halljuk/ Halljuk!) Ugy is mint bírónak bizonyos megerőltető lelki funkciót kell végeznem akkor, amikor ezzel a kérdéssel meg akarok barátkozni. Tényleg igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez egy ugrással, még pedig nagy ugrással visszavet bennünket a civilizáció terén. Ez igaz. Azonban soha még nem mutatkozott olyan morális dekadencia, mint most. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Yisszaugrottak nagyon ! Mikovínyi Jenő : Talán még nagyobb ez a dekadencia, mint amilyen visszaesés a büntetés terén a botbüntetés visszaállítása. Nekem egyéni ós birói megGyőződésem az, hogy ezeket az erkölcsi visszaeséseket a büntetési nemben való visszaeséssel, visszalépéssel kell megtorolni. (Helyeslés. ) Semmi jogsérelem nem esik azokon az embereken. Nagyon elhibázott példa az, ha arra hivatkozunk, hogy a jobbágyság eltörlésekor milyen hatalmas lépés volt a haladás irányában a botbüntetés eltörlése. Igaz, de akkor az emberek haladtak a művelődés, a fejlődés felé, mig most visszaestek olyan rettenetesen, hogy ahhoz a visszaeséshez képest nagyon kis megtorlás az a mogyorófabot is. (Igaz ! Ugy van !) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Kezdjék meg a haladást az árdrágítók! Mikovínyi Jenő : Ezért, noha ez a kérdés ma még nincs felvetve, mert hiszen a botbüntetést külön fogjuk tárgyalni, én máris kijelentem, hogy mint szakember is, mint egyén is, lelkiismeretes megfontolás után a botbüntetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Szabóky Jenő jegyző : Schandl Károly ! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Miután a vita nagyon előre haladt, méltóztassanak megengedni, hogy csak nagyon röviden szóljak hozzá a törvényjavaslathoz, amalyet én a legnagyobb örömmel üdvözlök, mint egyik lépést olyan irányban, hogy a keresztény kurzus csakugyan érvényesüljön társadalmi és törvénykezési életünkben.