Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

473 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. Vájjon miért veszik meg azt az egypár darabot 60 koronáért? Azért veszik meg ezen az áron, hogy az Árvizsgáló Bizottságnak oda lehessen matatni, hogy ime 60 koronás marhaárak is vannak. (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások a baloldalon : Persze, hogy azért !) De azt már senki sem vizsgálja, hogy csak nagyon csekély hányadot vesznek ilyen áron, a nagy tömeget, a marhák kilenctized részét azonban 30—35 koronás áron vásárolják össze. (Felkiáltások a baloldalon és a középen : Tudják, hogy mit csinálnak I) Ennélfogva ők ugy állapitják meg a nagybani húsárakat, mintha minden vásárlás 60 koronás áron történnék és a kismészárosoknak igy adják át a húst. (Ugy van! Ugy van!) Ezek azután természetesen ezen az alapon adják tovább a vendéglősöknek és a fogyasztóknak és igy a vendéglősök is egészen jogosan számithatják azokat a magas árakat, amelyeket az élőmarhának vidéken lévő áiával abszolúte nem lehet összhangba hozni. Ha vizsgálom az előttünk fekvő törvényjavaslatot és átolvasom, hogy van-e itt egyetlenegy olyan szakasz, amelynek alapján el lehet járni azokká] szemben, akik ilyen mesterséges úton-módon csigázzák fel az árakat, — lehet, hogy én rossz jogász vagyok, hiszen nem is vagyok tulaj donképen jogász — nem találok benne egyetlen olyan szakaszt sem, amelynek alapján ezeket az urakat meg lehetne fogni. Ferdinandy Gyula igazsagügyminister : Az 1. § hamadik pontja alapján. Gaal Gaszton : Első szakasz, harmadik pont? Itt az illető egyszerűen be fogja bizonyítani, hogy az a kisgazda vagy az a kereskedő semmiképen nem volt hajlandó olcsóbban odaadni a marháját, mint élősúlyban 60 koronáért kilóját és ő jóhiszeműen megvette, mert azt a kitűnő, prima ma hát olcsóbban nem tudta megszerezni. Ezért őreá nem lehet rásütni az árdrágítást és a gazdára vagy kereskedőre sem lehet rásütni, mert aki felhozta a marhát, az egyszerűen azt mondja : nekem ennyit ér, ennyibe került, olcsóbban nem adom. Lehet, hogy a jogász urak jobban orientálódnak a törvényben, én azonban ezekre az esetekre a törvényben nem találom meg a megfelelő orvoslást. De tovább megyek. Van még egypár ilyen eklatáns példám, amelyeket leszek bátor itt felhozni, s amelyekben már nem u ilyen nagy vágók, nem is ilyen magánemberek és magánintézmények vannak érdekelve, hanem egyenesen vagy nagy részvénytársaságok, vagy pláne olyan részvénytársaságok, amelyek bizonyos viszonylatokban az államtól megbízásokat kapnak. Van itt Budapesten egy részvénytársaság, megnevezni nem kívánom, de az adatok itt vannak, ha valaki kíváncsi rá, szolgálni tudok velük,- de hogy valaki azt ne gondolja, hogy én személyek vagy társaságok ellen intézem itt felszólalásomat, épen azért nem nevezem meg, hanem csupán általánosságban beszélek róla, mondom, van itt egy részvénytársaság, amely 19U-ig inzolvens volt, semmi hasznot produkálni nem tudott. Szállító részvénytársaság volt, amely mindenféle élelmiszerekkel kereskedett. Ez a részvénytársaság a háborúban alaposan rendbehozta a mérlegét, aminek rövid történebe a következő : Mikor kitört a háború, rendelkezésre bocsátotta hűtőházát a hadügyministernek, ő is, meg egy másik szabadkai cég is. A két hűtőházat a feltétellel bocsátották a hadügyminister rendelkezésére, hogy ezzel szemben ők kapják meg a hadsereg húsellátásának nagy részét. A szerződés lényege, amit kötöttek, az volt, hogy a húsárak, amelyeken a hadügy nünistei ettől a társulattól és ettől a másik cégtől a húst átveszi, két hetenként a set.-marxi, Bécs melletti marhavásár árai szerint legyenek megállapítva, kikötötték, hogy minden hónapban az ötödiki és huszadiki vásár árai szerint vásárolhatnak. Mélyen t. Nemzetgyűlés !) Ha az ember ezt a szerződést igy nézi, maga is hajlandó azt mondani, hogy ennél okosabban nem is lehetne megkötni a hadügyi kincstár szempontjából egy szerződést, a legnagyobb nyilvánosságnak, a legnagyobb konkurrenciának kitéve kénytelen szállítani ez a vállalat húst a hadsereg részére. De mélyen t. Nemzetgyűlés, az a csodálatos eset történik, hogy miután ezek a vállalatok szállították a hadseregnek a húst és miután hadügyi érdek volt, hogy a hadsereg husszállitásában zavarok, aka-. dályok be ne álljanak, ezeknek a vállalatoknak a bevásárlóit biztosítani kellett afelől, hogy be ne vonultassák katonáknak, mert ha nincs odakünn bevásárló, akkor természeteden nincs, aki összevásárolni és beszállítani tudja a marhákat. Tehát felmentések jogát kapták meg azok a bevásárlók, akik ennek a két cégnek a hadsereg részére a marhát vásárolták. Hogy kik ezek a bevásárlók, ennek megállapítása a két cégnek volt fentartva, hogy megnevezhessék, vagyis az a körülmény, hogy ki mentessék fel e címen a tényleges katonai szolgálat alól, ezeknek a cégeknek vált tulaj donképen privilégiumává, ök nevezték meg, hogy ez és ez nekünk nélkülözhetetlen, ez nekünk olyan bevásárlónk, aki nélkül mi húst szállítani nem tudunk s ez alapon a felsoroltak fel lettek mentve a bevonulás alól. Most jön a kérdés másik oldala, t. Nemzetgyűlés. Hogy Set.-Marxban 5-én és 20-án milyenek legyenek az árak, az természetesen a felhajtástól függ. Ha oda sok marhát hajtanak fel 5-én és 20-án, akkor a napi árak kicsinyek lesznek, mert nagy lesz a kínálat ; de ha oda csak kevéo marha megy fel, akkor a kereslet lesz nagy, a kínálat kevés, tehát 5-én is, 20-án is igen magaa hivatalos árakat jog jegyezni a set.-marxi marhavásár. Ezeknek a vállalatoknak egyszerűen egy sürgönyébe került, hogy a tőlük függő marhavásárló vállalatokat és marhakereskedőket arra felszólítsák, kogy 5-én és 20-án pedig ennél több marha a set.-marxi vásártéren meg ne jelenjék. Es nagyon természetes, hogy azok, akiknek a felmentésük függött attól, hogy szót fogadnak-ê