Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

 Nemzetgyűlés 64. ütése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 467 egy évig terjedhető fogházzal Bujtja a bűnösöket, vegyük bele azt, hogy száz vagy ezer koronától százezer koronáig, vagy pedig egy hónaptól egy évig terjedhető büntetési tétel állapittassék meg, ugy, hogy a biróságra nézve kötelező volna ennek a büntetésnek kiszabása . . . Ferdinandy Gyula igazságügyminister * Ez így van ! Waigandt Antal : ... és nem kellene alább menni, csak azokban a legenyhébb esetekben, amikor teljesen indokolt a 92. §. alkalmazása. A másik dolog, amit figyelmébe akarok ajánlani a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ne maradjunk meg amellett, ami az egyik paragrafusban van, hogy a biróság kimondhatja az árdrágításban bűnösnek találtra vonatkozólag a kiutasítást, hanem különösen a jelenlegi körülmények között azokra a galíciai zsidókra vonatkozólag, akikkel amúgy sem tudunk semmit sem csinálni, kötelezően mondja ki a biróság, hogy kiutasitandók. Mindezeket figyelembe véve, ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy méltóztassék most már ezt a törvényjavaslatot a legsürgősebben elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik? Szabó Sándor jegyző: Gaal Gaszton. Gaal Gaszton : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy e javaslattal én is foglal kozhassam és a javaslat kapcsán felhozhassak pár olyan esetet, amelyekre ennek a javaslatnak rendelkezéseit a legjobb akarat mellett is alig lehet ráhúzni, amely esetek világosan magukon viselik ugyan az árdrágítás legeklatánsabb jelenségeit, de mégis anélkül, hogy a törvényjavaslat rendelkezései alapján megfoghatók volnának. Meg vagyok Győződve róla, hogy az igazságügyminister ur, akit végtelenül becsülök, a legjobb intenciókkal hozta ide a Ház elé ezt a törvényjavaslatot, de épen azért, mert ez a javaslat is, mint a legtöbb ilyen rendelkezés, a közgazdasági élet egész szövevényét van hivatva rendezni, azok, akik a javasatot szövegezték, nem provideálhatnak minden esetre és a legjobb akarat és intenciók mellett is épen azok bújnak ki a javaslat hatása alól, akik a drágaságnak legfőbb okozói. Mert, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem a kis tolvaj az, aki a nagy bajt csinálja, a kis tolvaj mindig csak mellékjelenség, hanem azok az összefüggő nagy erők okozzák tulajdonképen ennek az országnak egész baját, amelyek a maguk hatalmas szervezetével, hatalmas befolyásával minden érdeküket mindig keresztül tudják vinni. És épen ezeket a tényezőket nem lesz lehetséges ennek a javaslatnak kapcsán megfogni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Felszólalásom megtételére leginkább a bizottság jelentésének az a passzusa indított, amely azt mondja (olvassa): »Ajavaslat szerencsés szövegezésben foglalja össze mindazokat a rendelkezéseket, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy kizárjanak minden oly mesterséges befolyást, mely a közszükségleti cikkek áremelkedését meg nem okolható mértékig fokozza, jogtalan és erkölcsileg is elitélhető nyerészkedési vágyból.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy a javaslat rendelkezései közt nem találtam meg azokat az intézkedéseket, amelyek szerencsés kézzel kizárjanak minden oly mesterséges befolyást, amelynek én az árucikkek legnagyobb részének óriási áremelkedését tulajdonítom. Mélyen t. Nemzetgyűlés I Az kétségtelen, hogy azok között a tényezők között, amelyek az árdrágulást előidézik, lényeges szerepet visz a munkabér kérdése. Látjuk azt a jelenséget, hogy a munkabérek a háború hatodik évében oly mértékben emelkedtek és annyira nem szabályozhatók, hogy egyes helyeken, ugy az ipar és a kereskedelem, mint a mezőgazdaság terén is immár magát a termelést veszélyeztetik, és ha ez igy folytatódik tovább, — kívánom, hogy rossz jós legyek, — de megjósolhatom a mélyen t. Nemzetgyűlésnek, hogy nemcsak ae ipari bexendezkedések, hanem a mezőgazdaság is — legtöbb ágazatában — kénytelen lesz beszüntetni a maga működését. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Röviden csak a^ia utalok, hogy egyes — különösen szőlő — vidékeken ma már 250 koronás napszámokról is beszélnek és amikor az államnak egy magasrangu tisztviselője, aki évtizedeken át tanult, napi ötven-hatvan vagy száz korona munkabérért dolgozik. . . . Usetty Ferenc : Olyan nincs ! Gaal Gaszton : . . . . ugyanakkor olyan emberek, akiknek tulaj donképen semmi előtanulmányt végezniök nem kellett, azért az egyszerű szőlő* munkáért, az egyszerű mezőgazdasági, vagy a legegyszerűbb ipari munkáért olyan árakat, olyan munkabért követelnek, amely munkabér sokszorosan felülmúlja az egész intelligencia viszonylagos keresetét. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Belátom azt, hogy a munkásnak is védekezni» kell az őt fojtogató drágaság ellen s van annak bizonyoe erkölcsi jogosultsága, hogy amikor ő mindent uzsoraáron kap, ugyanakkor ó saját áruját, — mert az ő munkája is árucikk ebben a viszonylatban, — azt az árut, amelyet ő hozhat piacra, iparkodik a lehető legmagasabbra felemelni. De ha egy törvényjavaslat készül, amely törvényjavaslat iparkodik az egyik oldalon rendet teremteni és az egyik oldalon megfogni az uzsorát, akkor annak a törvényjavaslatnak, nézetem szerint, arra is provideálnia kell, hogy ezen a másik téren se lehessenek túlkapások, mert — amint előbb voltam bátor említeni — ezek a túlkapások előbb-utóbb az összes termelés csődjére fognak vezetni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ez az egyik volt, amit meg akartam jegyezni, t. Nemzetgyűlés. A másik, amit ebben a kérdésben fel kívánok hozni, az, hogy én féltem az egész kormányzati apparátust, hogy akarat nélkül is ennek a törvényjavaslatnak a joghatálya alá fog kerülni. Mert engedelmet kérek, de kénytelen vagyok 59*