Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

A Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. gyűlés. Egy munkaügyi tanácsnak a hivatalos statisztikájával óhajtok szolgálni. Ezen hivatalos statisztika szerint ez az egy munkaügyi tanács 273 munkaüggyel foglalkozott azon idő alatt, amelyre a statisztika kiterjed. E 273 ügyből 211 ügyben történt hivatalos halasztás, tehát nem történt érdemleges intézkedés. 16 ügyben rendelte el a biróság a bizonyitást s 46 ügyben hozott végitéletet. Tehát az ügyeknek körülbelül 90 százalékában nem tudott érdemleges határozatot hozni, azon egyszerű oknál fogva, mert a munkaügyi biróságba delegált ülnökök nem jelentek meg. Hát, t. Nemzetgyűlés, én itt is attól félek, hogy az uzsorabiróságnak az ülnökei nem fognak megjelenni r s késleltetni fogják az Ítélet meghozatalát. Én azt az Ítéletet, és magát a törvényt is, csak akkor fogom helyesnek tartani s attól csak akkor fogok eredményt várni, ha az Ítélet nyomban éri az elkövetőt akkor, amikor a bűncselekményt felfedezték. Tehát annak nyomban követnie kell a bűncselekmény elkövetését, mert különben az Ítélet el fogja veszíteni a hatását; ha a cselekmény elkövetési ideje és az ítélet meghozatala között hetek, hónapok fognak eltelni, akkor hiába lesz törvényünk, mert e törvényünk nem fogja elérni a hatását. (Egy hang balfelől : Ebben igaza van!) Én ezt féltem az ülnököktől, mert hiába mondják, hogy azokat az ülnököket pénzbüntetés terhe mellett idézik meg, amely elzárásra lesz esetleg elváltoztatható, nem fognak megjelenni, mert utólag mindig igazolni fogják orvosi bizonyítvánnyal, hogy betegek voltak, (Derültség balfelöl) vagy igazolni fogják — mint ezer esetben megtörtént —, hogy fontos tevékenységük miatt nem tudtak megjelenni. Vagy, t. Nemzetgyűlés, amikor az idézővégzést kézbesitik az ülnököknek, az esetek 90 százalékában rendesen nem ők veszik át, nem nekik kézbesitik az idézést, hanem a hozzátartozóiknak, az alkalmazottaiknak vagy a cselédjüknek s akkor az illető egyszerűen azzal megy a biróság elé : »Nem én vettem át, nem is adtam rá felhatalmazást, tehát a mulasztásnak nem vagyok oka.« Hogy még eggyel hozakodjam elő, ami ugyancsak hivatalosan lett megállapítva: az egyes vétivek — amelyekkel az ülnököket idézték — nem egy esetben a biróság elé a következő megjegyzéssel érkeztek vissza : »Megidézhető nem volt; a gyűjtőfogházban ül.« (Derültség jobbfelöl.) Hát, t. Nemzetgyűlés, ennek a jövőben is nagyon könnyen ki leszünk téve; már pedig azt hiszem, hogy olyan emberekkel az uzsorabiráskodási törvényt végrehajtani nem lehet. Usetty Ferenc: Ez is gyenge érv! Rubinek István : És még egyet, t. Nemzetgyűlés. Y aj j on hogyan fog ítélet különösen a kisvárosokban kinézni, amikor a vádlott ki van téve annak, hogy épen valamelyik konkurrense ül abban az uzsorabiróságban, amikor NEM^ETtíYULESI NAPLÖ, 1920—1921, — III. KÖTET, évi június hó 18-án, pénteken. 457 itt a törvényjavaslatban felsorolt egyes büntetési kategóriák oly nagy latitüdöket adnak annak megállapítására, hogy az vájjon tényleg vétség-e, amit az illető elkövetett vagy sem ? T. Nemzetgyűlés! Én tehát sokkal helyesebbnek, sokkal üdvösebbnek tartanám, hogy ha az uzsorabiráskodást szakbirák magukban végeznék, nem pedig ülnökökkel oly módon, mint ahogy azt a törvényjavaslat kontemplálja. Mert hiszen van már nekünk egy törvényünk, de azt hiszem, hogy a törvény csak akkor lesz helyes, ha az abban az értelemben, amint a Nemzetgyűlés meghozta, tényleg végrehajtható is lesz. A törvénynek a kereskedelmi és az ipari élet szerint kell igazodnia, hogy az tényleg végrehajtható is legyen. Ha mi olyan törvényt fogunk alkotni, amely az életnek nem felel meg, akkor hiába hozzuk meg azt a törvényt, annak hatása az életre nézve nem lesz meg. Hiszen van nekünk már törvényünk — az 1916. IX. te, — amely az árdrágító visszaélésekről szól. Ez végrehajtható nem volt, dacára annak, hogy ugyanilyen büntetési nemeket foglalt magában s majdnem ugyanazokat a kategóriákat sorolta fel, mint a jelenlegi törvényjavaslat. S miért nem volt végrehajtható ? Azért, mert nem fedte a kereskedelmi és az ipari életet s mert ellenkezett magával a kereskedelmi és az ipari élettel. Nekünk tehát olyan törvényt kell hoznunk, amely tényleg fedje is az életet, amely a legitim kereskedelmet nem fogja az ő üdvös tevékenységében gátolni, de emellett meg fog torolni minden visszaélést. (Helyeslés.) Én mindezeket a kifogásaimat nem azért hoztam elő, hogy ezzel magának a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését késleltessem, hanem azért, mert, nézetem szerint, tökéletes törvényt alkotni csak ugy fogunk tudni, ha mindenki elő fogja adni azokat az észrevételeit és aggályait, amelyeket az illető törvénnyel szemben táplál. Én meg vagyok róla Győződve, — miként az előbb is mondottam, — hogy ez a törvény magában véve nem fogja azt az eredményt elérni, amelyet vele céloznak, t. i. az árdrágításnak megszüntetését. De azt hiszem, a kormány nem is ezt célozza vele, hanem azt csak első lépésnek tartja arra nézve, hogy tényleg meggátoltassák, megszüntettessék az óriási drágaság. S itt legyen szabad hivatkoznom arra a példára, amelyet tegnap báró Szterényi ur a törvényjavaslat ellen hozott fel az orvossal és a beteggel kapcsolatban, amidőn azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat is olyan cselekménye a kormánynak, mint amikor az orvos a betegnél csak a betegség tüneteit óhajtaná orvosolni, azonban nem magának a betegségnek tulajdonképeni okozóit. Épen az ellenkezője áll. Ezzel a törvénliyel a kormány is elsősorban azokat a tüneteket óhajtja orvosolni, amelyek ennek a nagy betegségnek, a drágaságnak a következményei s amikor a tüneteket megszün58