Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-63
A Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. évi június hó 18-án, pénteken. 455 mértékben, de mindenesetre lefelé fognak menni az árak. A kereskedőnek tehát számolnia kell azzal, hogy azoknak az áruknak árai, amelyeket ő oly magas áron szerzett be, csökkenni fognak. Ezt tehát neki kalkulálnia kell. Általában az áruk árai aszerint emelkednek vagy csökkennek, amiként a kereslet vagy kínálat kialakul. Már most a kereskedő többféle árut tarthat ugyanabból a cikkből. Ezek közül az egyik ára nagyobb mértékben fog csökkenni, mint a másiké. Hogyan fogja majd a bíróság megállapítani helyesen, hol kezdődik az áruuzsora és hol végződik a tisztességes kereskedelem ? Itt van az úgynevezett árdrágító üzérkedés, a láncolatos kereskedés fogalma. Épen ily nehéz annak a megállapítása, mi az a láncolás, mi az a lánckereskedelem. Legyen szabad itt egy példával szolgálnom a közelmúlt napokból. Nemrégiben Magyarország egyik, legnagyobb és legismertebb speditőrje Svédországból nagymennyiségű gyufát hozott be. Ezt a szállítmányt ugy ahogy volt — gondolom, 8—9 vagon mennyiségben — átadta egy budapesti nagykereskedőnek, aki viszont azt a kistrafikosok között osztotta szét. Az Árvizsgáló Bizottság a speditőr ellen eljárást indított láncolás címén és az elsőfokú hatóság, a rendőrfőkapitányság elítélte őt a legsúlyosabb büntetésre. Pedig véleményem szerint az illető speditőr nem is cselekedhetett másként, mert hisz módjában sem állt más, mint hogy az általa nagyban behozott árut a nagykereskedőnek adja el ; neki berendezkedése sincs ahhoz, hogy a nagymennyiségben behozott árut kiskereskedőknek eladja. Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Szükséges közbeeső kereskedelmi funkció. Rubinek István : Nagyon helyesen jegyzi meg az igazságügyminister ur, hogy ez szükséges közbeeső kereskedelmi funkció. Ha mindenütt az igazságügyminister ur ítélkeznék ezekben az esetekben, akkor rendben is volna minden. Azonban, mint látjuk, olyanok Ítélkeztek, akik ezt nem szükséges közbeeső kereskedelmi funkciónak minősítették és megbüntették az illetőt. Wagner Károly : Tessék a rendőri bíráskodást megszüntetni ! Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Meg is fogjuk szüntetni ! Rubinek István : A német birodalmi törvényszék foglalkozott egy hasonló esettel és kimondotta, hogy nemcsak az az eset, amikor speditőr ad át egy nagykereskedőnek nagyban árut, hanem amikor egy nagykereskedő egy másik nagykereskedőnek adja át az árut, ez sem állapítja meg minden esetben a láncolás tényálladékát, mert szükséges ez olyan esetekben, amikor az árunak egyik nagykereskedőtől a másikhoz való továbbítása által az áru a fölösleggel rendelkező területről az áruhiányban szenvedő területre jut, ami közvetlenül a nagykereskedőtől a kiskereskedőhöz való eladás utján nem következhetnék be. Itt, amint méltóztatik látni, oly óriási latitüdök yannak, amelyek bizony tág teret nyújtanak arra, hogy a legitim kereskedés bizonyos vexaturáknak legyen kitéve. Ezeket a lehetőséghez képest ki kell küszöbölni. Itt van az áruelvonás fogalma. Aki forgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikk készletét a cikk árának drágítása vagy magas árának fentartása végett elrejti, eltitkolja, megsemmisíti, hasznavehetetlenné teszi, a forgalombahozataltól visszatartja, az áruelvonás vétségét követi el. Itt is számolni kell azzal, hogy a kereskedő egyes árukat nagyobb mennyiségben tart raktáron. Raktáron tartja egyrészt azért, mert talán már nem nagy irántuk a kereslet, másrészt talán épen azért, mert más árucikkek áresésével szemben ezen a cikken óhajtja az ő kalkulációját behozni. Itt is óriási, tág tere nyilik az eljáró hatóságoknak a legitim kereskedelem zaklatására. Én tehát arra kérném az igazságügyminister urat, méltóztatnék ezeket a körülírásokat lehetőleg oly módon megállapítani, hogy a lehetőségig ki legyen zárva az, hogy a kereskedők ennek a törvényjavaslatnak a törvényerőre emelkedése esetén felesleges és a legitim kereskedelemnek csak kárára lévő zaklatásoknak legyenek kitéve. Méltóztassanak megengedni, hogy most a büntetésnemekre és a 3. §-ban megállapított vétség és b fin tett közötti különbségre térjek át. A 3. § azt mondja-, hog}-' abban az esetben, ha valamely. cselekmény a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagy üzletszerűen követtetett el, akkor bűntetté minősül. Ez ellen a megallapitás ellen nekem igen erős, igen súlyos jogi aggályaim vannak. A magyar judikatura, a magyar igazságszolgáltatás ismeri azokat az eseteket, melyekben a bíró belátására, megGyőződésére és mérlegelésére bizatik az, vájjon valamely cselekmény, mely konkrét elbírálás tárgyát képezi, bűntett-e vagy vétségEz az u. n. korrekcionalizáció ; ott azonban csak az a jog adatik meg a bírónak, hogy a büntettet lefelé vétséggé minősítse a 92. §. alkalmazásával akkor, ha az enyhítő körülmények nagy sokaságát látja fenforogni. De oly eset még nem volt a magyar judikatura ban, és a magyar büntetőjogban, mely megadná a bírónak a jogot ahhoz, hogy ugyanazt a cselekményt vétségnek vagy bűntettnek minősíthesse, tehát, hogy felfelé minősíthessen. A legnagyobb jogi anomáliák fordulhatnának ugyanis elő, ha az egyik biró ugyanazt a cselekményt '._ vétségnek minősítené, és azért esetleg pénzbüntetésre ítélné az illető cselekmény elkövetőjét, a másik biró pedig ugyanazt a cselekményt bűntettnek minősítve, annak elkövetőjét esetleg öt évig terjedhető börtönnel sújtaná. Ezeknek az eseteknek az előfordulását meg kell gátolni. Éles határvonalat kell vonni vétség és bűntett között, élesen meg kell állapítani azt, hogy hol kezdődik a bűntett és hol végződik a vétség. Ezt meg lehet tenni esetleg talán az összegszerűség alapulvételével, vagy talán az elkövetés módjának alapulvételével és körüli fásával, de a
