Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

 Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. működését — teljesen lehetetlenné tették, mert helyiséggel sem bírtak « egyáltalán semmiféle eszközzel ahhoz, hogy egyesületi életet éljenek. Ekkor, t. Ház, az Ébredő Magyarok Egyesülete élére állt az itthoni ellenforradalmi mozgalmaknak és minden túlzás nélkül legyen mondva, azt az ellenforradalmat, amelyet a június 24-iki dátumról ismerünk, az Ébredő Magyarok csinálták és ha nem sikerült, az csak egy hitvány árulásnak köszön­hető. ( Ugy van ! Ugy van !) Nagyon természetes dolog, hogy ezt követő­leg a kommunista kormány még inkább üldözte őket. Ekkor átkeltek a Dunántúlra és a Dunántúl lelkes keresztény magyar népe közt folytatták és pedig eredményesen, sikerrel az agitációt. (Ugy van ! Ugy van !) Amikor az Ébredő Magyarok e működéséről beszélek, kérem a t. Házat, hogy mél­tóztassanak velem ebben az érzésben egynek lenni és a kegyelet adóját leróni azon Ébredő Magyarok iránt, akik a kommunista terror vértanúi lettek. Neveiket, hogy a képviselőház naplójában is meg­legyen e nagy férfiak emléke és neve örökítve, fel fcgom olvasni. (Általános élénk helyeslés.) Hang­súly ezni kívánom, hogy mindezek már januártól kezdve benne voltak az Ébredő Magyarok vezetősé­gében. Ezek voltak : Dobsa Miklós zászlós, Lember­kovits Jenő százados, Nikolényi Dezső államrendőr­ségi tisztviselő, Kürthy Gí-éza debreceni alpolgár­mester, akit a város közepén akasztottak fel, Ferry Oszkár altábornagy, csendőrségi főfelügyelő, Men­kina János és Borhy Sándor alezredesek. Madarász Béla orvosnövendék. Ezek haltak vértanúhalált azért, mert magukat magyarnak és kereszténynek merték vallani. (Élénk taps.) ök vezették az Ébredő Magyarok Egyesületét és az ő emlékük előtt a hálás utókornak örök időkre kegyelettel kell meghajtania az elismerés zászlaját. (Élénk helyeslés.) Most áttérek azokra az érdemekre, amelyeket ezek után szerzett az egyesület. Méltóztatik tudni, hogy volt itt egy közbiztonsági interregnum Buda­pesten, amikor egyáltalán semmiféle karhatalom a hatóságnak rendelkezésére nem állt. Ekkor a székesfőváros közönségét a felfegyverzett Ébredő Magyarok védték meg az excessznsok ellen. Méltóz­tassék visszaemlékezni arra, hogy az Ébredő Ma­gyarok érdeme, hogy ezt a nagy átmenetet minden zökkenés nélkül s minden zavaró közbiztonsági incidens nélkül élhette át a főváros s az ország népe. Taszler Béla : Ezt nem lehet elvitatni. (He­lyeslés a haloldalon.) Weiss Konrád : A zsidók azt szeretnék, ha visszatérne az az idő. Szmrecsányi György : Ezután következett az oláh megszállás. Az oláh megszállás alatt oda nem való elemek fészkelték be magukat a cenzúra ba| Friedrich István : Román cenzúra volt. Szmrecsányi György: Hogy kik voltak, nem tudom. Ez az oláh cenzúra volt ; az oláh cenzúra feljelentése nyomág pedig megjelent az oláh ka­tonai parancsnokság az egyesület helyiségében, letartóztatásokat eszközölt, az egyesület könyveit évi június hó 17-én, csütörtökön. 435 és pénztárát lefoglalta, az egyesületet feloszlatás­sal fenyegette meg és a vezetőségből többeket be is csukatott. Weiss Konrád : Ugy mint most. Most is letar­tóztatják éá sikanirozzák őket. (Mozgás. Fel­kiáltások a baloldalon : A kormány keresztény­ellenes !) Szmrecsányi György : Számolok az idő előre­haladottságával és ezért rövidre szabom mon­danivalóimat. (Halljuk ! Halljuk I) Méltóztassék még megengedni, hogy az egyesület céljáról is szól­hassak. Ma célja elsősorban a gazdasági szervezke­dés. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Épen ma hallot­tunk beszédeket arról, hogy a magyar ember ke­reskedelmi pályára nem való . . . Taszler Béla : Majd megmutatja, hogy való. Szmrecsányi György : ... és ezt igyekeztek az egyes felszólaló urak bizonyitani. Az Ébredő Magyarok Egyesületének legfőbb programmpontja szerint a gazdasági életbe minden körülmények kö­zött be kell vinni a keresztény szellemet. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezzel kapcsolatban a zsidókérdést nem furkósbótokkal és pogromok­kal kell megoldani (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) hanem intézményes törvényhozási al­kotásokat kívánunk . . . Friedrich István : Ezt várjuk. Weiss Konrád : Rá kell erőszakolni. Szmrecsányi György : És kívánjuk azt, hogy a magyar társadalom lássa be, hogy fiait a keres­kedelmi pályára kell adnia. Ennek a célnak a szol­gálatában a szervező munka már régen megindult. A budapesti kiskereskedők, csarnoki árusok, mind szervezve vannak már az Ébredő Magyarok Egye­sületében. A Duna-Tisza-közi gazdák tömörítve vannak. A közvetítő kereskedelmet a gazdasági szövetkezetekre akarjuk rábízni és mindazokra a keresztény magyarokra, akik ennek vitelére vállal­koznak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Fő programm­pontja még az Ébredő Magyarok Egyesületének, hogy a keresztény társadalmat egy táborba tömö­rítse keresztény felekezetre való különbség nélkül. (Élénk helyeslés.) hogy szűnjék meg a vallási gyű­lölködés, a vallási féltékenykedés, (Egy hang a bal­oldalon : Amit a zsidók szítottak !) úgyis kevesen vagyunk magyarok ebben a szerencsétlen csonka országban. (Mozgás.) Ereky Károly : Meg kell buktatni a kormányt. Szmrecsányi György : Ezzel kapcsolatban az egyesület egyik főhivatásának tekinti azt, hogy ha a közéleti funkcionáriusok nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak keresztény és nemzeti szempontból, akkor ennek a legnyiltab­ban kifejezést is adhasson. Friedrich István : Ez nem tetszik nekik. Szmrecsányi György : Végül pedig az Ébredő Magyarok Egyesülete kereste és megtalálta az érint­kezést az idegen országoknak hasonló egyesületei­vel és megteremti azt a keresztény nemzetközi szö­vetséget, mely nélkül nem tudunk boldogulni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom