Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

"Ä Nemzetgyűlés 62. ütése 1920. évi június hó 17-én, csütörtöhön. 431 értelem elváltoztatása nélkül igy hangzik (olvassa) : »E 30.000 korona a budapesti hentesek tiz fillérjeiből állott elő és a hentesipartestület hadbavonult családjainak segélyalapját képezte. Ez összeget dr. Bárczy István 1914 december 12. és 1915 december 19. között, tehát egy év leforgása alatt vette át Bittner Jánostól, a hentesipartestület elnökétől három részletben 10.000 koronánkint mindig magángyugta ellenében. 1918 május 12-én azonban a hentesiparosok közgyűlésén botrány támadt, mire keresni kezdték a pénzt az egész városházán, de sehol nem találták meg. Ellenben három nap múlva, 1918 május 15-én a volt polgármester ur három magán-, azaz személyes nyugtája helyébe a következő hivatalos nyugta adatott : »2900. naplótétel. Nyugta 30.000 korona, azaz Harmincezer koronáról, melyet Bittner János, mint a budapesti hentesipartestület elnöke által annak idejében három, 10.000 koronás részletben a hadbavonultak hozzátartozóinak segélyezésére kifizetett összeg fejében méltóságos dr. Bárczy István urtal alulírott pénztá r a mai napon minden hiány nélkül készpénzben felvett. Budapest, 1918 május 15. Népjóléti központ pénztára : Boronkay Kornél pénztáros, Báthory Béla ellenőr.» A népjóléti központnak ebből a hivatalos nyugtájából csak azt látjuk, hogy dr. Bárczy István ur őméltósága 1918 május 15-én fizetett le a főváros egyik pénztárába olyan 30.000 koronát, amelyet ugyanez a pénztár neki adott nyugtája szerint »annak idején« Bittner úrtól megkapott. Majd a cikk igy folytatja (olvassa) : »Hol volt e pénz 1914 decemberétől, kinek kamatozott? Avagy egyáltalán kamatozott-e és ha igen, a hadbavonult szegény hentesek családjainak kamatozott-e.« A cikk válasz nélkü

1 maradt. Ezért két nappal később a következő reflektálás történt ugyanebben az ügyben, ugyanebben az újságban (olvassa) : »Szerdai számunkban megirtuk, hogy dr. Bárczy István, mint polgármester 30.000 koronát vett fel a Hentesipartársulat volt elnökétől s e 30.000 korona mintegy két és fél évig ismeretlen helyen tartózkodott. (Derültség.) Dr. Bódy Tivadar polgármester megengedte a fővárosi főszámvevő urnák, hogy ebben az ügyben nyilatkozatot tehessen, de a főszámvevő ur kivüle eső okokból nem volt abban a helyzetben . . . Weiss Konrád : Berekedt ! Barla-Szabó József (olvassa) .* ... hogy a kért felvilágosításokat megadhassa. Dr. Bárczy István sem tartotta szükségesnek ebben az ügyben nyilatkozni. Kötelességünk tehát erre az elszámolási esetre visszatérni, és mindenekelőtt azt a tényt leszögezni, hogy sem a volt polgármester, sem a városi főszámvevő nem tud nyilatkozni, amikor arról van szó, hogy hol volt a 30.000 korona közpénz két és fél éven keresztül, ki használta ezt az összeget, ki vonta el rendeltetése elől?« (Egy hang balfelől : Szép társaság !) Eddig a két cikk. Hogy mennyiben felelnek meg a valóságnak, nem nyomozom, mert ez nem hivatásom. Azt azonban konstatálom, hogy a cikk a legelterjedtebb napilapok egyikében jelent meg, tehát bizonyára Bárczy István volt főpolgármester ur is olvasta és mégis hallgatott. Még csak meg sem mozdult a súlyos vádra, mikor az előadott tényekből félre nem érthető módon közpénzeknek el nem számolásával vádoltatott meg. Ezek után, ha kritikával illetik Bárczy István képviselő ur volt polgármesteri s általában közéleti működését, döntse el a Nemzetgyűlés, hogy rágalmazó volt-e az, aki ezeket a kritikákat megismételte ? (Felkiáltások balfelől : Mit csinált a sajtó ? Egy hang jobb felől : Hallgatott !) T. Nemzetgyűlés ! A nyiltan elhangzott vádakból még csak egyet emelek ki, mert e kérdésre nézve mint sebészorvos, bizonyos szakvéleményben részesíthetem a Nemzetgyűlést. (Halljuk ! Halljuk 1) A »Pesti Hirlap« 1918 augusztus 29-iki számában »Quarzlámpák fényénél« cím alatt egy cikk jelent meg. Ma már mindenki ismeri a Quarz-lámpákat, mégis szükségesnek tartom felemlíteni, hogy e Quarz-lámpák óriási értékét és jelentőségét mi orvosok a háború alatt ismertük meg. E gyógyitó eszközöket általában két célra használják, egyrészt pazar szanatóriumokban, előkelő dámák szépségápolás céljából a maguk szépséghibáját korrigálják vele, másrészt a kórházakban a szegény embereknek az ő szegénységükkel járó tömegbetegségének, a tuberkulózisnak a test felületén megtelepedett fajai gyógyítására vált be kiválóan e gyógyitó eszköz. Mondhatom, t. Nemzetgyűlés, amikor már túl vagyunk a túlzott remények lecsillapulásán, azokba a kórházakba, ahol e lámpák még ma is kezelési célra használtatnak, gyógyulásért a betegek ezrei járnak oda. A háború első telén pedig különösen nélkülözhetetlenné vált e drága, már akkor 10—15 ezer koronába kerülő lámpa, mert a posztócsalók és papirosbakancskészitők áldozatai, a fagyottlábu és kezű hős katonák megfagyott tagjainak gyógyításánál e lámpa sugarainak segítségével tudtunk csak elérni jelentősebb eredményt. Sajátságosak voltak e fagyásos sebek. Egyes esetekben, amikor már a szegény katonák lábairól és kezeiről leváltak és leestek az ujjak, a kezükön és lábukon visszamaradt seb mégsem akart semmiféle kezelésre meggyógyulni. Még a felületes, közönséges, egyszerű fagyásos sebek is dacoltak a kezeléssel, ugy hogy kénytelenek voltunk azokat torpid, vagyis mindennel dacoló sebeknek nevezni, mert amit gyógyított a nappal, azt elrontotta az éjszaka. Sokszor megtörtént, hogy hetekig tartó kezelés után örömmel hittük azt, hogy a gyógyuláshoz értünk és mégis egy következő kötésváltoztatásnál szomorúan tapasztaltuk, hogy visszaeséssel állunk szemben és elölről kell kezdeni a sziszifuszi munkát. És ekkor jelentek meg a világhírű német orvosok közleményei, hogy e fagyási esetek gyógyi-