Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

À Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. t kiadásokról szóló törvényjavaslatot és annak in­dokolását. Tisztelettel kérem, hogy azt kinyo­matni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelen­téstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. Bemutatom továbbá a német illetékekről, továbbá az értékpapirforgalmi adóról és a játék­kártya bélyegilleték felemeléséről szóló törvény­javaslatot és annak indokolását. Kérem, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és tárgyalás és je­lentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak ki­adni méltóztassék. Elnök : A pénzügyminister ur benyújtott két törvényjavaslatot. Az egyik szól az 1920/21. költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról, a másik némely illetékek, továbbá az értékpapir­forgalmi adó és a játékkártya-bélyegilleték fel­emeléséről. Mindkét törvényjavaslat indokolásá­val együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és jelentéstétel végett a Nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának fog kiadatni. (Helyeslés.) Barla- Szabó József képviselő ur a házszabá­lyok 215. §-ára való hivatkozással kért szót. Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! A t. Nemzetgyűlés szives elnézését kérem, hogy ezek­ben a szomorú napokban egy személyes ügyben szólalok fel, ez az ügy azonban közügy : a nemzeti közerkölcs ügye. Mindig élesen elitéltem a szemé­lyes ügyekkel való foglalkozást is még csak a látszatát is kerültem az ilyesminek, úgyhogy valóban távol állott tőlem, hogy május hó 19-iki emlékezetes közbeszólásommal személyeskedni akartam volna. Befejezettnek is tekintettem volna ezt az ügyet Bárczy Isfcván képviselő urnák egy­szerű tiltakozására, annyival inkább, mert véle­ményem szerint az, amit én bibának kifogásoltam, az nem egyéni bűn, hanem annak a mérgező lég­körnek a hatása, amelyben Bárczy István kép­viselő ur, úgyis mint polgármester, úgyis mint főpolgármester élte a közélet életét. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Sajnos azonban,Bárczy t. képviselő ur nagyon messzire ment és engem szigorú kötelesség elé állított, hogy bizonyítsak, amennyiben közönséges rágalomnak minősítette a személyével kapcso­latban a köztudatba belegyökeredző vádakat. E személyes megtámadtatásom folytán Bárczy István képviselő urnák a bizonyításra vonatkozó felszólításának engedelmeskedni tartozom, és kíván­ságának megfelelően a következőkben bátorko­dom az összegyűjtött adatokat bemutatni. (Hall­juk ! Halljuk ! jóbbfelől.) Hangsúlyozom, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy nem vagyok vádló és nem is akarok az lenni. Én csak kénytelen megismétlője, interpellálója vagyok a dr. Bárczy István volt polgármester ur egyéni és közéleti működése ellen felhozott konkrét vádaknak, melyeket dr. Bárczy István képviselő­társunk maga gyökereztetett bele a köztudatba azzal, hogy azok elhangzása idején velük szemben évi június hó 17-én, csütörtökön. 429 a maga igazságát a törvényes fórumon soha nem kereste. (Ugy van ! balfelől.) En a múltkor közbeszólásom alapjául egy milliós villavételt Emiltettem. A helyzetből hirtelen eredő válaszadásomkor akkor az üzletnek pontos részleteit nem tudtam az emlékezetembe idézni. Utólagosan és pontosan összeszedett emlékezetem azonban az 1918. év végének egyik szenzációjával, a burgonyadara-panamával kapcsolatos ujságköz­leményékhez vezetett, amelyekben említés történt arról, hogy a bűnügy egyik letartóztatottja, Maries Jenő volt ministeri tanácsos, svábhegyi, helyeseb­ben németvölgyi-uti villáját milliós összegért vette meg Bárczy István képviselőtársunktól. A múltkor tévesen ugy Emiltettem a dolgot, hogy ezt a villát Bárczy István vette. MegGyőződtem róla, hogy ebben a milliós üzletben Bárczy István eladó volt és nem vevő. A lapban említett milliós vételár tudomásom szerint ratifikálva nyilvánosan nem lett, igy tehát teljes jóhiszeműséggel állít­hattam azt, hogy a volt főpolgármester urnák általa is sokat hangoztatott szűk viszonyokból kiindult közéleti pályája milliós befejezéssel vég­ződött. ( Ugy van ! balfeőll.) Mégis iparkodtam közelebbről megismerni az igazságot és az igazság tökéletes megállapítása ér­dekében érdeklődtem a burgonyadara ügyének részletei iránt. Megállapítottam, hogy csakugyan tétetett annak idején egy feljelentés, mely szerint a Bárczy nevével kapcsolatos némelvölgyi-uti vil­lát a burgonyaügy letartóztatott ministeri taná­csosa, Maries Jenő 1,600.000 koronáért vásárolta. A vizsgálatot vezető rendőrtanácsos szükséges­nek tartotta a villa vásárlására vonatkozólag ki­hallgatni Maries Jenőt, aki a következőket val­lotta : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A német­völgyi-uti 49. számú villa bérlőjével, Bárczy Ist­ván volt főpolgármester úrral tárgyalásba bocsát­koztunk a villa megszerzése tekintetében, mely­nek eredményeként a kérdéses villát övező két telekrészt, -valamint az 1924-ig csak bérben bírható villára vonatkozó vásárlási jogot Bárczy István jogosítottól előzetes 50.000 koronával való lefog­lal ózás után a befektetések és a vásárlási jog át­ruházásáért — ideértve 1400 négyszögöl teleknek 1924-ig való használati jogát is — kifizettünk még 450.000 koronát.« E vallomás szerint tehát a villa nem is Bárczy István t. képviselőtársunk tulajdona volt ; igy ő ennek csak a vásárlási jogát adta el, még pedig a vallomás szerint a villa vásárlási jogáért és a két telekrészért félmillió koronát kapott Maries Jenő­éktől. Ez összegből 177.000 korona esett a két telekrészre, 323.000 korona pedig a csak bérben bírható villa vásárlási jogára. Azonban kié volt tulaj donképen ez a villa, hogyan rendelkezhetett ennek vásárlási jogával Bárczy István képviselőtársunk? (Halljuk! Hall­juk!) A feleletet erre megadja az a hírlapi közle­mény, amely 1918 szeptember 8-án igen komoly formában az akkor legelterjedtebb magyar napi­; lap vezető részében jelent meg, s amely össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom