Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

412 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920, évi június hó 17-én, csütörtökön. kat a szempontokat, amelyek az Országos Gazdasági Tanács szervezését szükségessé teszik és azokat az indokokat, azokat az elveket, amelyek alapján a tanács megszervezendő lenne, szükségtelennek tartom, hogy erre a kérdésre újra rátérjek. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök; Ernst képviselő ur kivan szólni. Ernst Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Eendkivül sajnálom, hogy a kereskedelmi kormány részéről nincsenek jelen, de okvetlenül szeretnék egy-két megjegyzést tenni erre az indítványra, amelyet én alapjában roppant fontosnak, szükségesnek és jónak találok. Elsősorban vigyázni kellene itt az országban arra, hogy a termelésben anarchia ne legyen, mert hisz oly kevés a produkálási mód, a produkálás eszközei annyira meg vannak rongálva, annyira nehéz az egész produkciót életben tartani és ami még nincs meg, azt életre hivni, hogy ezt okvetlenül rendezni kellene valamiképen. Azonkívül rendkívül szükséges lenne, hogy ne történjék pazarlás az anyagokkal, amelyekkel most ezidőszerint rendelkezünk és előreláthatólag rendelkezni fogunk a következő évben, a következő kampányban. Azonkívül az is szükséges lenne, hogy legyen valami szerv, amely egész közgazdasági életünket átfogja, áttekinti és kimutatja, melyek a legszükségesebb dolgok, mire kell a legnagyobb figyelmet irányítani. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek a német birodalmat iábiiták arra, hogy egy nagy, hatalmas gazdasági szervet alkosson : a Wirtschaftsparlamentet. Igaz ugyan, hogy én nem vagyok azon a nézeten, hogy ezt át kellene plántálni Magyarországra, de feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy valamit tegyünk ezen a téren, hogy tájékozva legyünk, mi történik és mikép történjék a termelésben. (Igaz ! ugy van !) Nagyon természetes, hogy az én felszólalásom és t. barátomnak, Róbert Emilnek a felszólalása úgyszólván nem bír jelentőséggel, ha a kereskedelmi kormány képviselője nincs jelen, nem nyilvánítja a maga nézetét (ugy van !) és nem foglal állást ezzel az indítvánnyal szemben. Ha a t. Nemzetgyűlés lesz kegyes az indítványhoz hozzájárulni és el is fogadja ezt az indítványt, (Felkiáltások : El is fogadjuk !) amelyet én rendkívül életrevalónak és meggondolandónak tartok, akkor is az a helyzet fog előállani, hogy lesz egy elfogadott indítvány, amelyre nézve azonban valószínűleg nem fog történni semmi. (Mozgás és zaj.) Taszler Béla : Akkor segítünk rajta, hogy történjék valami. Friedrich István : Ezt a kormánypárt mondja, nem az ellenzék ! Ernst Sándor : Amikor mi az első pénzügyi javaslatot tárgyaltuk ebben a teremben, már akkor felszólaltam ebben az irányban és figyelmeztettem a pénzügyministeri um vezetőjét, aki akkor a kereskedelmi ügyekkel is foglalkozott, hogy semmikép sem lehet az ipari és kereskedelmi ügyeket az ország jelenlegi pénzügyi helyzetétől elszakítva tárgyalni. A pénzügyi bizottságban ismételve kértük a pénzügyminister urat, hogy neki is méltóztassék tájékozódni és ebben az irányban tájékozódást keresni az országban a megfelelő szakférfiakkal, hogy lássuk, hogy tulaj donképen mi kontempláltatik és mi terveztetik arra nézve, hogy miképen építtessék fel Magyarország gazdasági élete. (ugy van! ugy van! a baloldalon.) A bizottságban, mint méltóztatnak rá emlékezni, volt róla szó, hogy a Royal Commission mintájára hivassanak össze az ország legtekintélyesebb szakemberei. (Zaj.) B. Szterényi József: Hiába beszélünk róla! Ernst Sándor : Azóta már hónapok multak el. Nem tudom, hogy méltóztatnak ezt felfogni és hogy mi lesz mindennek a vége,. . . B. Szterényi József : Összeomlás ! Ernst Sándor : ... ha majd a tél előtt állunk és napról-napra csak így fogunk élni és semmi sem fog történni. Azóta, t. uraim, a kereskedelemügyi tárca gazdát cserélt és én rendkívül sajnálom, élénken és mélyen sajnálom, hogy én a kereskedelemügyi minister urnák a hangját még nem ismerem, nem hallottam. (Derültség. Felkiáltások a középen : Debrecenben beszélt !) Nem akar ez ellenzékieskedés lenni, nem akar bizalmatlankodás, vagy a bizalmatlanság szitása lenni, nem akart orzsalkodás vagy pártszempont lenni, hanem aggodalom az ország iránt. En az első pillanattól kezdve rendkívül kíváncsi voltam különösen a menetre, a sorrendre, arra, hogy mely dolgokkal és mikép kívánunk elsősorban foglalkozni az ipari termelés megindithatása végett. (Helyeslés baljelŐl.) Teljes lehetetlenségnek tartom, hogy ne méltóztatnának belátni, hogy nagy optikai csalódásban és nagy tévedésben élünk akkor, amikor minduntalan a termést emlegetjük. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a termés kiragad majd bennünket az államháztartás deficitjéből, hogy ezzel már mindent meg fogunk tudni csinálni és hogy azokat a roppant drága, irtózatos nagy differenciákat, amelyek az ipari termelésben mutatkoznak, amelyek csak importot vonnak maguk után . . . B. Szterényi József: Majd beszélek róla! Ernst Sándor : ... a termeléssel ellensúlyozni tudjuk, ha más téren semmi sem történik. Szeretném tudni, van-e valami programmunk arra nézve, hogy milyen sorrendben fogunk menni . . . Friedrich István : Még nem hallottunk kormányprogrammot soha ! Ernst Sándor : . . . hogy melyek a legfontosabb és legsürgősebb tennivalók és milyen azok sorrendje. Szeretném tudni pl., hogy ugy a nyersanyagbeszerzést illetőleg, mint a szénnek szétosztását illetőleg a szén különböző provenienciája és összetétele szerint milyen utón kivan a kormány haladni. (Felkiáltások középen t Az magánügy !) Eire nézve sem a bizottságban, sem a parlamentben egyetlenegy szót sem hallottam. (Igaz ! ugy van !) Ami magát a tervezetet illeti, melyet Róbert t. képviselőtársam benyújtott, én az ideát, a gon-