Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920, '. évi június hó 16-án, szerdán. 409 is, hogy igazságot tegyenek, mert itt igazságnak kell jönni. (Élénk helyeslés.) Azután tett ez az ur még mást. is. Nevezetesen ő volt az, akire báró Korányi minister ur csak célzott, de néven a gyermeket nem nevezte, aki leverette az állami számvevőszéknek a budai Főúton levő kapujáról a cimert és a koronát és levétette a kettős keresztet. (Nagy zaj.) Tette ezt mind azért, mert ő igen" jó katholikus. Bocsánatot kérek, itt nincs felekezeti különbség, itt nincs — nem tudom — miféle személyes antagonizmus az én részemről, én egyet szegezek le : liogy ennek az urnák, ha ilyeneket tett, — amint hogy azt hiszem, hogy sikerült bebizonyitanom — lakolnia kell. Ez az ur még ma is ott van, felveszi a fizetést az után a nagy állás után, amelynek elvesztésére Ítéltetett. A t. kormány — hogy, hogy nem — nem tud érvényt szerezni saját rendeletének és azt a tisztviselőt, akit elmozdit állásából, tovább otthagyja. Hát kormány ez ? (Zaj és derültség. Felkiáltások: Nincs itt!) Mikor én beszélek, soha sincs itt. (Derültség.) Mikor a jusztic-mordért a múltkor vesszőfuttatást rendeztem egy háromnegyedórás beszédbenőkkor sem volt itt, nem felelt rá az igen t. kormányelnök ur, most kénytelen leszek a t. igazságügyminister urat meginterpellálni ebben az ügyben, mert valahogy feleletet kell kapnom. Itt a biróságok emberfeletti módon dolgoznak, itt dolgozik mindenki, teljesiti kötelességét becsülettel, várjuk annak az igazságnak megnyilvánulását, és mikor ezt keressük, amikor ezt várjuk, amikor elemi erővel tör ki belőlünk ennek az igazságnak érvényesiteni akarása, akkor valahogy elsikkadnak ezek a dolgok és azt látjuk, hogy a kis szúnyogok belerekednek abba a bizonyos pókhálóba, a nagy dongók pedig keresztültörnek rajta. Bocsánatot kérek, hogy szives türelmükkel eddig visszaéltem, most már a befejezéshez közeledem. Ha ebben az országban az alkotmányosság elveit diadalra akarjuk juttatni, akkor nekünk egy percig sem szabad tétováznunk, nekünk keményen, szilárdan, sziklaszilárd bükkök, cserfák, fenyőfák módjára kell odaállnunk és követelnünk azt, hogy itt az igazság napja kisüssön, és hogy arra a keresztény nemzeti eszmére, amely a Glolgothát járta tavaly és amelyre a nagypénteki árnyék borult, jöjjön a húsvéti feltámadás reggele. Azért kérünk ig az sa got. (Helyeslés.) Ezek alapján a következő interpellációt intézem az összkormányhoz, a jelen nem lévő minister urakhoz (olvassa) : 1. Igaz-e, hogy dr. Strausz Istvánnak a Károlyi-uralom alatt a legfőbb állami számvevőszék elnökévé történt kinevezését a jelenlegi kormány április hó folyamán semmisnek nyilvánította' s ezzel dr. Strausz régi alelnöki állásába került vissza? Ha igaz, hogyan lehetséges az, hogy neveNEMZBTGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTE1 zett ma is elnöknek gerálja magát és hogy még május és június hónapra is elnöki fizetést vett fel? 2. Igaz-e, hogy a kommunizmus alatti viselkedésének elbírálására a legfőbb biróságok tagjaiból delegált bizottság már egy hónapja befejezte a bizonyítékok összegyűjtését ? Ha igaz, történt-e már intézkedés, hogy ez a delegált bizottság, vagy ki más hozzon ítéletet ? 3. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy dr. Strausz István ellen folyó évi május hó 7-én tizenhat aláírással bűnvádi feljelentés adatott be osztály elleni izgatás és közokirathamisítás miatt? Ha igen, hajlandó-e a kormány az igazságszolgáltatás menetének szabad folyást engedni? 4. Végül igaz-e, hogy mindezek dacára dr. Strausz István még ma is tényleges vezetője a legfőbb állami számvevőszéknek ? Ha igaz, hajlandó-e a kormány huszonnégy óra alatt intézkedni, hogy dr. Strausz István a legfőbb állami számvevőszék vezetésétől addig is, mig a súlyos vádak alapján ellene folyamatba tett eljárás végleges befejezést nyer, haladéktalanul eltiltassék és az egész hivatal vezetésénak, igy különösen a saját külön irattárában őrzött hivatalos iratoknak (aktáknak) átadására köteleztessék ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következik ? K. Pethes László jegyző: Hornyánszky Zoltán! Hornyánszky Zoltán : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ebben már azután igazán egészen rövid leszek. Záhony község Ungmegyében, a határszélen van. Ennek a községnek lakosai a Tisza által ketté vannak osztva, úgyhogy a község földjei a Tiszán innen, de már megszállt területen vannak, mig a község maga a Tisza túlsó oldalán, de a mi területünkön fekszik. A község lakosai, ha meg akarják művelni a földjüket, kénytelenek esetről-esetre útlevelet kérni. Ez lehetetlen és tarthatatlan helyzet. Azt hiszem, módjában volna a kormánynak ezen segíteni, mert hiszen egy generális útlevéllel, vagy egy általános legitimációval lehetővé teheti, hogy ezek a falusiak átjárhassanak földjeik megmunkálására. Van szerencsém a külügyminister úrhoz, aki megint nincs jelen, a következő interpellációt előterjeszteni : 1. Van-e tudomása a külügyminister urnák, hogy Záhony község lakosai csak útlevéllel tudnak a községet a földeiktől elválasztó Tisza folyón átjárni azoknak megmunkálása céljából? 2. Hajlandó-e a külügyminister ur a revizionáris bizottság eljárásának befejeztéig közbenjárni, hogy a község lakosai nem esetről-esetre kért útlevéllel, hanem egy általános, minden, a megszállott területen földtulajdonnal biró községi lakos részére adott meghatalmazással vagy útlevéllel járhassanak át földjeik igazolt megmunkálása céljából? 52