Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 407 azon vesztegzárakkal, amelyekbe hadifoglyainkat 1916-ban Erdélyben, visszahozatniuk után elhelyezték s amelyekről — mikor belügyministeri kiküldetésben e vesztegzárakat végignéztük — meg kellett Győződnünk, hogy azokban a hadifoglyok fekvőhelyéül fapadok szolgáltak, amelyeken még csak szalma sem volt és megtörtént az is, hogy a foglyok 14—24 óráig a vesztegzárba érkezésük után enni sem kaptak. (Zaj.) Mert ha a fogadtatás most is ilyen lenne, akkor hazatérő foglyaink nemhogy az Oroszországban magukba szívott bolsevizmusból kigyógyulnának, de még annak lelkében is tanyát fog verni az elkeseredés, aki ebben a betegségben eddig nem szenvedett, ha hazaérkezve családi otthonát felperzselve, a maga exisztenciáját tönkretéve látja s amellett még ilyen fogadtatásban részesül. (Igaz! Ugy van!) Tudjuk azt is, hogy a foglyok legnagyobb része ruha, fehérnemű és cipő nélkül fog hazaérkezni, valamint hogy kimutatottan körülbelül 150.000 munkanélkül él Budapesten. De aki ismeri különösen a segitő-akciók révén a középosztály helyzetét, joggal mondhatja, hogy Budapest lakosságának mintegy felerésze könyörögve kér háziipari és mindenféle egyéb munkát csak azért, hogy ennek jövedelméből pótolhassa azt a kis fizetést, amit kap, és így biztosithassa a maga megélhetését. Ha ez a 150.000 ember visszajön, ez a munkanélküliség tekintetében is érezhető különbséget jelent. A körülményekre való tekintettel felszólalásomat ilyen röviden összefoglalva, ezek alapján a következő tiszteletteljes kérdést -intézem a honvédelemügyi, belügyi és népjóléti minister urakhoz (olvassa) : 1. Milyen intézkedéseket szándékoznak tenni arra nézve, hogy a hazatérő hadifoglyok a zárlat ideje alatt megfelelő lakásban és ellátásban részesüljenek ? 2. Hogyan biztosítják "a megfelelő fehérnemű, ruha- és cipőkészletet, amellyel legnagyobb részüket el fog kelleni látni? 3. Milyen konkrét előkészületek történtek arra nézve, hogy a hazatérő hadifoglyok munkát kaphassanak ? (Élénk tetszés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti, belügyi és honvédelmi minister uraknak. Következik ? Kontra Aladár jegyzö : Hornnánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés ! Amikor március 21-én az ég beborult fölöttünk és a proletárdiktatúra sötét éjszakája dermedt reánk, amely éjszakában nem világított semmiféle tündöklő fény, csak a szovjet-csillag lidércfénye pislákolt, (ugy van! Ugy van! a baloldalon.) amikor minden becsületes, tisztességes magyar embernek lelkében csak egy vágy kelt, hogy végrevalahára megszakadjon ez az átkos uralom, amikor minden keresztény ós magyar embernek a szive csak egyért dobogott, hogy a keresztény és nemzeti eszme abból a salakból, abból a piszkos világból hogyan emelkedhessek ki, és amikor a börtönben szövögettük az édes szabadulás reményében azokat az álmokat, hogy hogy fogunk majd tisztogatni, ha majd végre ez a piszkos, szennyes uralom megdől, akkor mi szent fogadást tettünk arra, hogy tisztogatni fogunk, hogy oda fogunk hatni, hogy az a piszok, az a szenny, amely minket elföd, erről az ezeréves, csodálatos multu nemzetről eltávolítható legyen, hogy ott álljon, ott ragyogjon dicsőségesen a kettős kereszt és ott éljen a nemzeti eszme minden ember lelkében. (Ugy van! Ugy van! balfelől és a középen.) Ennek a tisztogató munkának óriási részét végzi a mi bíróságunk, amely előtt teljes tisztelettel kell meghajolni. De nemcsak a bíróságnak kötelessége ez, hanem kötelessége a társadalomnak is, kötelessége az egyéb hatóságoknak is. Sajnos, azt látjuk, hogy inkább kevesebb, mint több eredménnyel jár ez a tisztogatás és olyan emberek, akik jóformán alig töltöttek be magasabb pozíciót, kisebb járásbirák négyévi börtönt kapnak, mert izgattak az osztályok, a törvény, a vallás, az alkotmányosság formája ellen, ellenben olyan magasállásu emberek, akik legfelül állnak, valami módon szabadulni igyekszenek, ugy hogy bekövetkezhetik az a pillanat, amikor az ember kétkedővé válik, megrendül a hite az igazságban, megrendül a hite a becsületben, pedig nekünk, akik itt ezekben a padokban ülünk, féltve kell őrködnünk afelett, hogy a tisztességnek, becsületnek uralma törvénnyé váljék. (Elénk helyeslés és taps a középen.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Félőn, sajnálattal, remegve kell megállapitanunk olyan tényeket, amelyek szomorúak, amelyek arra engednek következtetést, hogy amíg a légy, a szúnyog a pókhálóban megakad, addig a dongó keresztültöri magát rajta és a magasállásu emberek szalválva szabadulnak és a kisebb emberek súlyosan felelnek amazokhoz képest jóformán semmiért. Nincs itt kisebb emberről szó, mint a legfelsőbb állami számvevőszék elnökéről, aki ebbe a magas pozícióba egy piszkos kormányzat közrejátszásával jutott, a Károlyi-éra alatt lett az állami számvevőszék alelnökéből elnökké. Ez az ur igyekezett meghálálni ezt a kinevezést, mert mikor a proletárdiktatúra átkos csillagzat ja felvirradt, március 27-én összecsőditve tisztviselőit, előttük egy olyan lázító, izgató beszédet mondott, amely örök példája marad annak, hogy kell tisztességesen bolsevistának lenni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A beszédet 1919 március 27-én mondotta. Méltóztassék megengedni, hogy bizonyos dolgokat ebből felolvassak. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa:) »Kedves elvtársaim! A politikai forradalmat eltemette a szociális forradalom. Ez is a köztársasági államformában jelentkezik, de
