Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

392 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. csém a következő rendeletet felolvasni, mely a napokban már kiment. (Olvassa:) »Az aratási munkálatok zavartalan elvég­zésének elősegitése végett, hogy a szükséges munkaerő az aratási munkálatoktól el ne vonas­sák, elrendelem, hogy az aratásra való tekintet­tel július 20-ig a lakosság mezőgazdasággal fog­lalkozó részéhez tartozó hadköteleseknek tény­leges szolgálatra való behivása általában mel­lőztessék. — Ezen rendelkezés alól csak abban az egészen rendkivüli esetben tehető kivétel, ha különleges fontossággal biró körülmények folytán egyes csapattestek állományainak kiegészítése átmenetileg nem szenvedne halasztást.« Ebben a tekintetben tehát elég van téve a képviselő ur kívánságának teljes terjedelmében, illetve addig a határig, ameddig én a hadsereg harcképességének feniartása mellett elmehetek. Azután azt kérdezi a t. képviselő ur : haj­landó-e az igen t. minister ur intézkedni, hogy a már behívott és odahaza nélkülözhetetlen munkaerők minél ^ sürgősebben szabadságoltas­sanak ? Erre azt felelein, hogy a mult napokban kiment egy rendelet, amely szerint valamennyi csapatnál a legénységi állomány húsz százaléka egyidőben turnusonként 14 napi aratási szabad­ságot kaphat. De még az interpelláció előtt én még tovább is mentem. A lóáilománynak £tZ «i része, amely a tényleges szolgálatban most nél­külözhető, ott, ahol lovas csapatok vannak elhelyezve, a közvetlen környéken a földmives­népnek az aratás idejére kiadatik. (Helyeslés a jobbóldalon és a középen.) Ezenkívül a lovak bevo­nása az aratás alatt bizonyos mértékig korlátoz­tatni, illetve szünetelni fog. "Végül azt kérdi az igen t. képviselő ur : hajlandó-e az igen t. minister ur intézkedni, mivel ez nemcsak egyes embereknek, hanem országunknak is fontos érdeke, hogy a földmives népet, míg a nyári fontos munkálatokat elvégzik, más foglalkozású emberekkel helyettesítsék? Ez abszolúte lehetetlen volna, mert felfor­dítaná a helyzetet az egész hadseregben és épen a hadsereg megbízhatóságát veszélyeztetné, (ugy van! Ugy van!) A mai idők közepette — azt hiszem mindenki egyetért velem ebben —- aki a honvédelemért felelős minister, semmi körülmé­nyek között sem szabad ezt megtenni. ( Ugy van ! Ugy van!) Mi azonban most már gondolunk arra, hogy lassan-lassan más osztályokat is hív­junk be fegyveres szolgálatra, de ezt csak abban a mértékben tudjuk tenni, amint más néprétegek­ben is megvan az abszolúte megbízható szellem. Nagyon örvendenék, ha ez a megbízható széllem napról-napra terjedne és napról-napra jobban megnyílna a lehetőség arra, hogy a földmivesnép e súlyos teher alól, fokozatosan felszabadulhasson. Gaal Graszton : Vérben is, pénzben is, min­denben ! Soós Károly honvédelmi minister: Végül — még egyszer mondom — nagyon jól tudom s tudjuk mindannyian, hogy a hadviselés ma leg­nagyobb mértékben a földmivesnépet terheli. Mindenki hálás is a földmivesnépnek és min­denkinek csak forró óhaja lehet, hogy ezen­túl is ugy maradjon, hogy a földmivesnép igazán, minden tekintetben megbízható legyen és sehol se mutatkozzanak jelek a fegyelem meglazulá­sára. Ha ennek a Nemzetgyűlésnek minden tagja minden alkalommal propagandát csinál künn a kerületekben egy erős, fegyelmezett hadsereg mellett, akkor azt a haza javára el is fogjuk érni. (Helyeslés jobbfelőlj Kérem, méltóztassék ezen válaszomat, tu­domásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Nines itt!) A képviselő ur nincs jelen. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés • a honvédelmi minister urnák Letenyei Pál kép­viselő ur interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik a honvédelmi minister ur vá­lasza Maczky Emil képviselő ur interpellációjára. Soós Károly honvédelmi minister: T. Nem­zetgyűlés ! Maczky Emil t. képviselő ur a kö­vetkező interpellációt intézte hozzám : »Haj­landó-e a honvédelmi minister intézkedni, hogy a vidéki katonai karhatalmi alakulatokhoz ma­gasabb ranggal biró századosokat vagy pedig törzstiszteket osszanak be?« A vidéki karhatalmakat, amelyek a csendőr­tartalék elnevezést viselik, most fokozatosan fel fogjuk oszlatni és — amint már volt szeren­csém kijelenteni — július végéig ilyenek többé nem fognak létezni. E csapattestek szolgálata azután minden tekintetben átmegy a rendes hadosztályokra, amelyek a hadsereg részeit ké­pezik. (Élénk helyeslés.) Minden egyes csapat­test parancsnoka ki fog választatni. A kiválasz­tásra a legnagyobb gondot fogjuk fordítani s meg vagyok Győződve arról, hogy ezeknek sze­mélye is már teljes biztosítékot fog nyújtani arra, hogy a múltban megtörtént egyes esetek többé elő ne forduljanak. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) Addig, amig a karhatalmak még fenn­állanak és különösen az első időben, a karhatal­makhoz fiatalabb tiszteket is be kellett osztani és pedig nagyobb mértékben, mint ahogy kívá­natos lett volna, minthogy az idősebb, magasabb rangú tisztek nagyrészére az irodákban és egyes katonai intézeteknél volt szükség. Ennek oka az, hogy a fiatal tisztek a hosszú háború alatt nem jutottak annyi adminisztrációs ismerethez, mint amennyi ezekben a szolgálatokban szükséges lett volna s ezért olyan tiszteket kellett az irodák­ban alkalmazni, akiknek e tekintetben kellő jár­tasságuk van. Kérem a t. Nemzetgyűlést, szíveskedjék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom