Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-45
32 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. kisebbeknek. Egy lehetőleg objektiv képet akarok tehát itt bemutatni. 1917-ben 835 millió korona volt a főváros aktivuma és 590 millió koronát tett ki az adósság. (Mozgás a baloldalon.) Majd a becslésre rá fogok térni. A tiszta vagyon tehát 1917-ben 245 millió korona volt. Ugy-e bár, ez jó aktiv vagyoni állapotnak mondható egy városnál. A forradalom óta, 1918. óta 350 millió korona adósságot vettek fel. Ezekért a múlt rezsim nem felelős. Már most, ha ezt a 350 millió koronát hozzávesszük az adósságokhoz, akkor igaz, hogy 940 millió korona a mai adóssági statusa a fővárosnak, az aktivuma pedig csak 835 millió*korona, tehát ugy fest a dolog, mintha passziv volna a főváros. Bár, mondom, a múlt közigazgatást ezért felelősség nem terheli, mégis megjegyezni kivánom, — és azt hiszem, ebben mindenki egyet fog velem, érteni — hogy a leltározás 12 évvel ezelőtt történt, mely leltározás alkalmával 700 millió volt az ingatlan vagyon, tehát komoly és reális érték. Most, 12 év után, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy reálisan számítva, legalább is háromszor annyit megérnek ezek az ingatlanok. Somogyi István : Mennyit adtak el azóta belőle ? Pető Sándor : Nem adtak el, eladási tilalom van a fővárosnál. Nem bánom, akármennyire is méltóztatnak értékelni, az bizonyos, hogy ez a 835 millió korona értékű ingatlan, amely ezelőtt 12 évvel értékeltetett, most sokkal nagyobb értékű. Annak ellenére tehát, hogy közbejöttek a háború, majd a forradalom és végül a kommunizmus szomorú eseményei, meg lehet állapitani, hogy a székes-, főváros háztartását nem fenyegeti semmiféle baj, hogy nem kell félnünk attól, — mert hiszen mindannyian egyforma szeretettel kell, hogy csüggjünk a főváros jövőjén — hogy ha a jövőben rendes, józan, takarékos gazdálkodás lesz, baj következnék be, mert még ezen szomorú, utóbb rosszabbodott adatok dacára is igen kedvező szituációban vehetik át a fővárost azok. akik kormányzatának élére kerülhetnek. Taszler Béla: Mi lesz a pótadókkal ? Pető Sándor : Nagyon köszönöm, hogy a pótadókra méltóztatik emlékeztetni. Vannak itt vidéki urak is vidéki városokból, ők legyenek a tanúim arra, amit állitok, hogy a fővárosban egészen 1918-ig 33% volt a pótadó és 1918 óta 45%, hogy tehát a pótadó tekintetében is komoly gazdálkodás folyt, a fővárosnál, mert aránylag igen kicsi a percentje, hiszen talán egy pár gazdag alföldi helyet kivéve, kevés vidéki város dicsekedhetik azzal, hogy ilyen alacsony pótadóval támogatja a maga háztartását, mint a főváros. T. Nemzetgyűlés ! Itt rövid képet kívántam bemutatni egy pár nyers adattal arról, hogy volt ennek a fővárosi igazgatásnak nemcsak árnyékoldala, hanem sokkal több fényoldala is. Usetty Ferenc: Na, na! Pető Sándor: Ez felfogás dolga. Én gyerekkorom óta a fővárosban élek és láttam, hogyan fejlődött ez a város. Usetty Ferenc : Én is ! Pető Sándor: Akkor a t. képviselőtársam is bizonyára lelki gyönyörűséggel nézte és látta, hogy egy vidéki város nívójáról miképen emelkedett igazán amerikai méretekben ez a főváros. Somogyi István : Lembergi méretekben f Pető Sándor: Talán túlnagynak is találták sokan a fejlődés hirtelen mértékét, de én lelki gyönyörűséggel néztem és szemléltem, miképen fejlődik ez a város világvárossá a maga kultúrájában, külső szépségében és mindenben, ami beccsel bir a nemzet és a metropolis életében. Somogyi István : Destrukcióban ! (Mozgás és zaj balelől.) Pető Sándor : Látjuk, hogy Budapest teljesen meg is magyarosodott. Griger Miklós: Elzsidósodott ! Pető Sándor : Nem zsidósodott el ! Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaügyi minister : Behívták a románokat ! Pető Sándor : Ezt nem hiszem. A zsidókérdésről lehet beszélni, azonban elhitetni akár önmagukkal, akár másokkal, hogy azok nélkül az ipari és kereskedelmi tényezők nélkül, amelyekre itt most rossz világ jár és folyton bántják és támadják, hogy azoknak tevékenysége és munkája nélkül el lehetett volna érni azt a hatalmas, azt a világvárosi, azt az iparában és kereskedelmében virágzó, tehát nemcsak a budapesti közönségnek, hanem az egész országnak, a gazdáknak és a falunak is hasznothajtó fellendülést, — mert hiszen ha egy országban ipar és kereskedelem van, ez a gazdaközönségnek is csak jó lehet — ne higyjék azt, t. uraim, hogy e nélkül az iparos és kereskedő elem nélkül elérhető lett volna Budapestnek és az országnak ez a fejlődése. (Egy hang balfelől : A saját zsebüknek a fejlődése !) Hogy jött a pusztító háború és jöttek az egyéh katasztrófák, az szomorú, de az más lapra tartozik. Ezek után méltó itassanak megengedd, t. Nemzetgyűlés, hogy a törvényjavaslat elleni kifogásaimat adjam elő röviden az alatt az idő alatt, ami még rendelkezésemre áll. En a magam részéről nem vonom meg a dicséretemet a törvényjavaslatnak többrendbeli igen helyes intézkedésétől. Elsősorban köszönöm, mint demokrata ember, az igen t. belügyminister urnák, hogy minden hosszú teketória, próbálgatás, tanakodás és kertelgetés nélkül a fővárosi életbe is beviszi az általános és titkos választói jogot. Ez az én életemnek egyik programmpontja volt s ezért nekem végtelen nagy örömömre szolgál az, hogy az igen t. belügyminister ur szives volt ezzel a törvényjavaslattal ezt a fővárosi életbe is bevezetni. En remélem, hogy amiként a mostani szomorú események és csapkodó hullámok elsimultával az általános választójog Magyarországon az általános kultúrának és gazdasági fejlődésnek, Magyarország újraépítésének fundamentuma lesz, ugy majd azok a zavarok is elmúlnak a fővárosi