Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
388 A Nemzetgyülés 61. ülése 1920. évi június hó 16-én, szerdán. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A külügyminister ur fog válaszolni Herrmann Miksa képviselő ur interpellációjára. Gr. Teleki Pál külügyminister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Herrmann Miksa igen t. képviselő ur interpellációt intézett hozzám abban a tárgyban, hogy van-e tudomásom a pozsonyi egyetemi tanárok ellen elkövetett cseh atrocitásokról és hogy a külügyministerium e tekintetben tett-e lépéseket. Már a múlt alkalommal voltam bátor beszámolni a Nemzetgyűlés előtt azokról a lépésekről, amelyeket a szerbek által különösen Baja vidékén és egyébként is elkövetett atrocitások tekintetében tettünk, és már akkor Emiltettem, hogy a cseh részről elkövetdtt atrocitások tekintetében is hasonló lépéseket tettünk. Ami speciálisan a pozsonyi egyetemi tanárok ügyét illeti mi, azonnal interveniáltunk, tettünk lépéseket magánál a cseh kormánynál is, amelynek itt már rendes diplomáciai képviselője van, és azonkivül interveniáltunk az összes misszióknál. Elfogattak akkor nemcsak egyetemi tanárok, hanem név szerint : Szapáry grófné, dr. Tuba, dr. Kiss Albert és dr. Bakay egyetemi tanárok. Az előbb Emiltett hölgy már szabadon bocsáttatott, illetőleg egyesek szerint nem is voltak elfogva, csak megfigyelés alatt állottak, azonban az egyetemi tanárok ügyében semmiféle kielégitő választ nem kaptunk, amint az, sajnos, a legtöbb intervenciónkkal eddig történt. Voltam bátor már a múltkor bejelenti, hogy nagyon kevés eredménnyel jártak ezek az intervencióink, amelyeket egyrészt közvetlenül, másrészt közvetve intéztük az illetékes kormányokhoz. Egy sereg hasonló intervenciós felszólalást intéztünk még a cseh kormányhoz, — az eredmények tekintetében majd leszek bátor azután összefoglalóan beszélni — már az én külügyniinisterségem előtt is és azóta is. számtalanszor intenveniáltunk részint kisebb ügyekben, elsősorban pl. február 16-án, amikor a rimaszombati csehszlovák hatóságok hűségeskü letételére akarták kényszeríteni az ottani tisztviselőket és kiűzéssel fenyegették őket. Április 10-én ^ az eperjesi kiutasításokkal kapcsolatosan, április 19-én az egyetemi tanárok dolgában, május 3-án különböző tömegesebb felvidéki elfogatások tekintetében, hasonlóképen február 18-án ismét több közalkalmazottnak kiutasítása következtében volt egy intervenció, végül igen energikus intervenciós memorandumot intéztünk a csehekhez, és pedig közvetve a missziókon át is, akkor, amikor a felvidéki ligától tudomást szereztünk azon felvidéki elfogatásokról, amelyek a választásokkal kapcsolatosak voltak. Akkor azt mondottam, hogy mi teljesen a reciprocitás álláspontjára kivánunk mindenben helyezkedni. Ugyanezt mondottuk akkor, amidőn a csehek egyszer interveniáltak nálunk a cseh demarkacionális vonalnak katonáink által való állitólagos megsértése tárgyában. Akkor is figyelmeztettük őket, hogy érdemben való választ ilyenekre csak akkor adhatunk, hogy ha a cseh atrocitások a magyarokkal szemben még fognak szűnni. A teljes reciprocitás álláspontjára kivánunk helyezkedni (Helyeslés) és én most a békekötés alkalmával még annyival is inkább helyezkedtem ez álláspontra, amennyiben utasítást adtam ezen alkalomból az utlevólkirendeltségnek, hogy az utlevélügyet is a legteljesebb reciprocitás alapján kezeljék : (Helyeslés) ahogy velünk fognak bánni, ugy fogunk mi viszont eljárni. Hasonlóképen volt ezután még egy ilyen, tömegesebb dologra vonatkozó intervenciónk. A többit fel sem olvasom, amelyek egyes személyekre vonatkoznak, csak azt említem meg, hogy egyizben harminc magyar tisztviselő családot akartak kiutasítani. Junius elsején interveniáltunk ebben az esetben is. Ezen intervenciók eddig, mint mondom, nem vezettek olyan eredményre, mint a minőt elvártunk. Tudom, hogy sokan azon a nézeten vannak, hogy még több energiával kellett volna ezeket az intervenciókat hangsúlyozni. Azonban itten a lényeg nem az ökölnek a mutatása, hanem az ökölnek a léte. (Ugy van!) Ez a legfőbb kérdés. Ha a magyarságban erő van, akkor az intervenciónak van hatása. Azonkivül van még egy másik tényező is : a külföldi államokhoz való viszonyunk javítása és elhelyezkedésünk az európai államok koncertjében. Ebben a tekintetben azt hiszem olyan helyzetben vagyunk, hogy a t. Házat egészen rövid időn belül fogom informálhatni arról, hogy az atrocitások megszűnnek és hogy a magyarság mozgásszabadsága, vagyon- és személybiztonsága a legrövidebb időn belül lényegesen javulni fog. Most többet erről nem mondhatok, de ismétlem, a legrövidebb időn belül ebben a kérdésben konkrétumokkal fogok szolgálhatni. (Helyeslés.) Most vissza kell térnem az atrocitások kérdésében még egyszer arra a momentumra, hogyan kell tulajdonképen ezt az egész ügyet kezelni. Az atrocitásokat, nézetem szerint, sokkal inkább fogjuk azon a módon megszüntethetni, hogyha minél több idegent tudunk Magyarországra hozni, hogy ha minél több idegen fordul meg itt, akik az autopszia révén megGyőződhetnek, hogy a megszállott területeken tényleg vannak efféle visszaélések s akkor sokkal több eredményt érünk el, mint az egyszerű irásos intervenciókkal. (Helyeslés.) Sajnos, ebben a tekintetben, tudjuk, nagyon elrontották a dolgunkat, nem mi magunk, hanem az európai ós a középeurópai állapotok a Balkán-háború és a világháború óta. Bátor vagyok több idevágó közleményt fordításban felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Például a »Westmister Gazette« egy cikke azt mondja, hogy a munkásbizottság, amely Magyarországon járt, az atrocitásokról rettenetes képet
