Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-60

370 À Nemzetgyűlés 60. ülése Í9k tisztességes keieskedelem sem tud megélni s akiket ezek maguk akarnak leginkább magukból kiközö­síteni és a testükön lévő fekélyt kivágni. Ennek a fekélynek a kivágását mint orvostól ez a tisztes­séges kereskedőosztály — legyen az keresztény, vagy zsidó vagy bármilyen más valláshoz tartozó •— a Nemzetgyűléstől várja. S én remélem, hogy a t. Nemzetgyűlés módositani fogja az igazságügy ­minister ur törvényjavaslatát olyan alapon, amint én a beszédem végén a módositást benyújtani kívánom — sa botbüntetést be fogja hozni. Griger Miklós: Ovasatlanul ! Homonnay Tivadar: Igen t. Nemzetgyűlés! Az ország lakosságának jó részét iparcikkekkel és élelmiszerekkel nem tudjuk ellátni s e kérdés fölött, amely a nép felruházása és élelmezés szempontjából a legelsőbbrendü kérdés, a törvény­hozók, ennek a Nemzetgyűlésnek tagjai nem tud­nak, de bizonyára nem is akarnak könnyedén el­siklani. A nép élelmezése és iparcikkekkel való lehető ellátása, — amennyire ezt a mai viszonyok meg­engedik — a konszolidáció alapja, a konszolidáció megvalósításának pedig egyik főakadálya, hogy a középosztály, a fix fizetésüek osztálya — és itt különösen a bírákra gondolok és nagy hálával tartozom az igazságügyminister ur iránt, aki mai nagyszabású beszédében olyan szépen és meg­Győzően mutatott rá a birák szenvedő osztályára — és a munkások osztálya, a maguk fix fizetéséből nem tudják beszerezni az elsőrendű életszükség­leteket, nem tudják élelmezni magukat, nem képesek higiénikus lakásokban lakni, nem tudják ipari és ruházati cikkeiket beszerezni. (Igaz ! ugy van!) Már pedig az egyes társadalmi osztályok körében és különösen a fix fizetésű társadalmi osztályokhoz tartozóknál észlelhető mozgalmak­nak — ez a főoka. Az elégületlenség és elkeseredés onnan táplálkozik, hogy az ő fizetésük, munka­bérük és az árucikkek ára között óriási nagy a különbség. (Igaz! ugy van!) Az elkeseredettség és elégületlenség pedig a munkakedvet igen-igen nagymértékben csökkenti. Az ő jövedelmük és az árucikkek ára között fennálló óriási különbség okozza azt, hogy napról­napra nő az elégedetlenség ugy a munkásosztály­nál, mint a fixnzetésü tisztviselőknél, pedig ahol elégedetlenség honol, ott nem számithatunk az állam konszolidációjára, ott nem számithatunk nyugalomra, munkakedvre, annal kevésbé produk­cióra. (Igaz ! ugy van!)" Nyilvánvaló, hogy az állam rendjének és a pol­gárság békés nyugalma helyreállításának legfőbb akadályozói a drágaságot előidéző árdrágítók, (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) a lelket­len árfelhajtók és áruelrejtők, akiknek cselekménye véleményem szerint nemcsak a kényszerhelyzetben lévők kizsákmányolására, hanem magának az ál­lamrendnek, a polgárok békés nyugalmának fel­forgatására is irányul. .(Igaz! ugy van! a Ház minden oldalán.) ). évi június hó 15-én, kedden. Kerekes Mihály : Nem kell védeni őket a bí­róságok előtt ! Homonnay Tivadar : Már pedig az, aki az ál­lam fennálló rendje ellen akár közvetlenül, akár közvetve dolgozik, vét a haza ellen (Igaz ! Ugy van!) és mint hazája ellen vétő, mint hazaáruló nem érdemel kíméletet, kérlelhetetlenül el kell vele bánnunk. (Igaz ! Ugy van ! Általános helyeslés.) Ezért én magam nem riadnék vissza attól sem, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy az ilyen visszaeső bű­nösök kötél általi halállal büntettessenek. (Helyes­lés balfelől és a középen.) mert az árdrágítás letörése nélkül nem lehet erkölcsi, esztétikus, igazságos, gazdasági állami élet. A külügy minister ur egy alkalommal a belső politikát tartotta — és most is azt tartja — a kül­politika szolid alapjának. Mi is. De kérdem, hogy micsoda szolidság és megbízhatóság lehet egy olyan államban, amelyben a tisztességes kereskedelem a percentualiter kisebb rész, addig a kufárok és a tisztességtelen kereskedelem teszik a kereskede­lem legnagyobb részét. Már pedig a konszolidáció megteremtésének kiindulási pontja csakis a gaz­dasági élet helyreállítása lehet, ez pedig csak ugy történhet, ha a kereskedelmet és pedig a tisztessé­ges kereskedelmet fokozatosan védelmünkbe vesz­szük és irgalom és kegyelem nélkül elbánunk azok­kal, akik ellene vétenek. (Élénk helyeslés. ) Frühwirth Mátyás: Keresztény kereskedelmet ! Kerekes Mihály : Nem szabad védeni az áru­elrejtőket a bíróság előtt ! Azt sem tartom egészen fair dolognak! Homonnay Tivadar: Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat az eddigi törvényekkel szemben hatá­rozottan haladást mutat, szerény véleményem azonban az, hogy ennek a törvényjavaslatnak a botbüntetés nélkül való törvényerőre emelésével nem fogjuk elérni azt a célt, amelyet ezzel a tör­vényjavaslattal szolgálni kívánunk. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Nem fogjuk elérni azt a tisztességes kereskedőosztály meg­erősödését, hanem az fog bekövetkezni, hogy ez a tisztességes kereskedőosztály mindinkább .akár kivándorol, akár pedig más kenyérkereseti pályára megy és tért enged azoknak, akik énszerintem lázítók, uzsorások és akiknek a szarvát letörni nem tudjuk, ha a botbüntetést be nem hozzuk. Frühwirth Mátyás: Azt nem tudja belekal­kulálni az árdrágításba ! Homonnay Tivadar: Az árdrágítás visszaélé­sének vétségét nem elég egy évig terjedhető fog­házzal és százezer koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel, továbbá hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésével büntetni. Scholtz Ödön : Huszonötöt neki ! (Mozgás.) Homonnay Tivadar: Mint mellékbüntetést látom felvéve az 1. §-ban, hogy a bíróságnak jogá­ban van az illetőtől az iparengedélyt »megvon­hatni«, a kereskedéstől »eltilthatni«, az államból »kiutasíthatni« és az Ítéletnek hírlapokban vagy falragaszokon való közzétételét elrendelhetni«. Én itt e mellékbüntetésekkel kezdem és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom