Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-58

328 A Nemzetgyűlés 58. ülése 1920. évi június hó 11-én, pénteken. amig a világ egyik fele állig fegyverben áll, készen arra, hogy a másikat legyilkolhassa, addig botor nemzet volna az, amely a maga fegyveres védel­méről nem gondoskodnék. (Igáz ! ugy van !) Ëpen azért, mert nagyrabecsülöm a nemzeti hadsereget, mert azt akarom, hogy nagy, becsüle­tes és jó legyen az a nemzeti hadsereg, küzdök an­nak tisztességeért, mint harctérviselt tiszt is, és küzdök azért is, mert a tisztikar legnagyobb része is elkedvetlenedett már és szomorúan nézi ezeket az állapotokat, azoknak elfajulását, féltve ettől a nemzeti hadsereg tekintélyét és félve attól, hogy nem lesz méltó a harctéren hősi halált halt bajtár­sak emlékéhez. T. Nemzetgyűlés î En csak a visszaéléseket ostoroztam és megnyugszom abban, hogy leafel ­jobb odajutottam, ahova annak idején Széchenyi István jutott, aki korholva a magyar bűnöket, a magyar hibákat, a magyar lustaságot, támadás­ban részesült ezért és akkor azzal felelt, hogy nem azért támadom e hibákat, mert örülök, hogy ilyen bajok vannak, hanem azért, hogy ezek a bajok megszűnjenek s a haza, az ország boldog és nagy lehessen. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeket kivántam elmondani és ismételten is a leghatározottabban visszautasítom azt a célza­tos beállításban tartott, beszédem erőszakos, mes­terséges elforgatásból származó támadást, amelyet ellenem őrgróf Pallavicini intézett. (Helyeslés jobb­felől.) Elnök ." Következik Wéber János képviselő úr interpellációja. Weber János : T. Nemzetgyűlés ! Alig né­hány napja annak, hogy Szabó Sándor t. képviselő­társam napirend előtti felszólalásában szóvá tette itt a Nemzetgyűlés szine előtt azokat az atrocitá­sokat és sérelmeket, amelyek szerb megszállott területeken levő honfitársainkat még napról-napra érik s amelyek mélyen érintik és erősen sújtják ott még mindig szenvedő véreinket. Alikor azt hittük, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a reánk kényszeritett és elviselhetetlen béké­nek elfogadásával és a békeokmány aláírásával a megszállott és ellenségeinknek odaitélt területe­ken enyhülni fog polgártársaink helyzete, meg­szűnnek az üldöztetések és sanyargatások és abban a reményben éltünk, hogy a nekünk itélt Bács­Bodrog és Baranya vármegyéknek a szerbek ré­széről történő kiüritésével rövid időn belül egyesül­hetünk ottani sokat szenvedett véreinkkel. Drozdy Győző: Hol van a külügyminister ? (Zaj.) Weber János : E reftnényeiknben azonban, t. Nemzetgyűlés, ugy látszik, szomorúan és súlyosan csalódtunk. A békeszerződés aláírása óta is napról­napra jönnek Bács-Bodrog és Baranya vármegyék­ből olyan hirek, amelyek azt • a látszatot keltik, hogy nem számithatunk arra, hogy ezek a terüle­tek rövidesen kiüríttetnek! és hogy ottlakó honfi­társaink számára még mindig nem telt be a szen­vedések keserű pohara. E sajnálatos körülmények kényszerítenek arra, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy azokat az ujabb adatokat, amelyek e megszállott területekről jön­nek, a Nemzetgyűlés szine elé juttassam. Különö­sen Baja városából érkeznek nap-nap mellett olyan hirek, amelyek vérlázitóan mutatják azokat a súlyos incidenseket, azokat a súlyos kellemetlensé­geket, azt a gyűlölködést, a népnek azt az elnyo­mását és szenvedését, amelyet ezen nekünk szánt területeken még ma is el kell szenvedniök szeren­csétlen véreinknek. (Zaj és közbeszólások jobbfelől : Visszaadjuk a vizitet/) Engedje meg a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezeket az adatokat felolvassam. (Halljuk ! Hall­juk ! Olvassd^:) »Folyó évi május hó 25-én a vá­rosi adóügyosztály tizenhárom s az állampénztár hat tisztviselőjét családjaikkal együtt kiutasítot­ták, mert a kivánt szerb] államhűségeskü letételét és a polgárságra jogtalanul kirótt, legtöbb esetben vagyonukat felülhaladó adó behajtását megta­gadták. Folyó évi június hó 9-én az állami elemi is­kola, a zsidó hitközségi iskola és az apácazárda tantestületét, összesen 38­at családjaikkal együtt kiutasítottak, mert a kivánt szerb hűségeskü leté­telét megtagadták. (Mozgás.) Meskó Zoltán : Magyar területen ! (Felkiál­tások : Hallatlan I) Weber János : Valamennyi kiutasitottnak ingóságait visszatartották, még a legszükségesebb ingóság és ruházati cikkek elhozatalát is megta­gadták. A még szolgálatot teljesítő állami és városi alkalmazottak, gimnáziumi, polgári iskolai, és tanitóképzőintézeti tanári kar, vasúti és postasze­mélyzet, gazdák, iparosok és kereskedők, szóval a középosztálynak a szerb hűségeskü letételére folyó hó 28-ig adtak terminust, az eskü megtagadása ese­tére kiutasítás és vagyonelkobzás] helyeztetett ki­látásba. (Felkiáltások : Hallatlan !) Hegedüs György : így tesznek mindenütt. Weber János : A polgárságra most már har­madízben rónak ki irtózatos adókat, amelyeknek behajtása nevezetteknek teljes vagyoni íomlását idézi elő. (Felkiáltások jobbfelől : Hol a külügy­minister ?) Most már árveréseket nem is tartanak a megszállók, hanem a fizetésre képtelen polgár ingóságait,* üzleti felszerelését és áruraktárát egy szerűen vaggonokba rakják és elszállítják. (Fel­kiáltások : Felháboritó ! Hallatlan !) Drozdy Győző: Hallatlan! Semmit sem csi­nálunk ? Weber János : Baja és környékén megkezdő­dött a legkegyetlenebb jószág- és gabonarekvirá­lás azon a címen, hogy az ellátatlanok szükségletét fedezzék, az ellátatlanok azonban tovább éheznek, az elrekvirált jószágot és gabonát pedig elszállít­ják Szerbiába. (Felkiáltások : Hallatlan ! Tűrhe­tetlen I) Rubinek István : Mit szólnak ehhez az entente­gentle mének 1 (Mozgás.) Weber János : A vagyonos polgárságot vasut­vonalak őrzésére rendelték ki, nevezetteknek bo­'

Next

/
Oldalképek
Tartalom