Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

3)0 A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. Gunda Jenő : Könnyű ezt mondani ! Azelőtt nem mondták! Sándor Pál: Azelőtt nem is volt rá ok! Ereky Károly: A zsidó intellektuellek csinál­ták az egész dolgot. Sándor Pál : Cserny is az volt ? (Zaj a bal­oldalon. Einöle csenget.) Ereky Károly: Cserny megfizetett, felvett emberük volt, az nem számit, azt nagyon jól tudja a t. képviselő ur. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Tény az, hogy aprólékos tárgyalásokkal — legyen az a legmagasabb helyen, vagy a legutolsó rendőri szobában — ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet. Ha egy lázas betegen azáltal akarnak segiteni, hogy az arcát befestik pirosra, hogy ne legyen halavány, ugyanaz a gyógymód az, mint amikor itt Budapesten statáriumot hir­detünk ! Bárczy István: Az igaz! Ereky Károly: Igenis, egyetlen egy pofon nem fog Budapesten egy zsidógyereknek a ké­pén sem elhangzani abban a pillanatban, amint itt keresztény magyar politikát inaugurálunk a Nemzetgyűlésen. (Mozgás a középen.) Nagyon jól tudja t. képviselőtársam, hogy ezzel csak képletesen fejeztem ki azt, hogy igenis, Magyar­országon a magyar nép a leghatározottabban megköveteli, hogy a magyarságé legyen ebben az országban a politikai, a társadalmi, a köz­gazdasági és az újságírói hegemónia. Ha t. kép­viselőtársam azt gondolja, hogy engem azzal mellékvágányra terel, hogy a zsidópofont Emil­tettem, akkor nagyon téved. A magyar nép azt akarja, hogy ebben az országban ne a zsidóság legyen az ur ós ne azok a 40 kilós zsidógyerekek, akik lapot szerkesztenek, kellemetlenkednek és dirigálják a mi exisztenciánkat, hanem mi szab­juk meg, hogy minek keli történnie ebben az országban. Én figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, ha majd újra választásokba fogunk belemenni, akkor a magyar nép — biztositom önöket — ennek a becsületes, intranzigens, határozott, ke­resztény magyar politikának fog igazat adni. Egyszer már megmutatta ezt a magyar nép s ujra meg fogja mutatni. Mert mi résen leszünk és én teljes vehemenciámmal, energiámmal, fér­fias erőmmel és bátorságommal fogok mindig sikraszállani ós nem fogok megijedni sem a ter­rorizálástól, sem a rágalmazástól, mert nincs oly földi hatalom, mely ettől engem eltéríthetne. Dacára annak, hogy igy van, dacára annak, hogy keresztény nemzeti politikát akartunk inaugurálni, látom, hogy sorozatosan akarták elgáncsolni Magyarországon a keresztény nem­zeti politikát. Arról nem is beszélek, hogy a háború alatt tiszta zsidó uralom volt Magyar­-országon, ezt mindenki tudja. Mi voltunk kinn a fronton, mi véreztünk, s azalatt ide­haza a zsidók csinálták a maguk üzleteiket. Sándor Pál : Ez hazugság ! Altalános hazug­ság! (Zaj.) évi június hó 10-én, csütörtökön. Elnök (csenget): A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Ilyen kifejezést, hogy »hazugság« nem szabad használnia egy képviselő­társával szemben ! (Altalános helyeslés.) Sándor Pál : Nem vele szemben használtam, hanem azt mondottam : általános hazugság. (Zaj a baloldalon.) Majd beszélünk róla! Ereky Károly: T. Nemzetgyűlés! Nagyon köszönöm, hogy az elnök ur megvédett ez ellen az igazán furcsán hangzó kijelentés ellen. A magam részéről szintén bejelentem a Nemzetgyűlésnek, hogy fogok élni a jogommal, hogy ezért elég­tételt kérjek magamnak. Griger Miklós: Csak párbaj ne legyen be­lőle, azt már nem akarom ! (Derültség.) Ereky Károly: Engedjék meg, hogy folytas­sam a gondolatmenetemet és rámutassak arra, hogy miért vannak ily kirobbanások, izgalmak, puccshirek, lázadási hírek és rémhírek Magyar­országon, amelyek hátterében a valóságban tulajdonképen semmi sincs. Ez onnan van, mert az ébredő magyarokat, a különítményeket és mindenkit mindenkivel össze akarnak veszíteni, (ugy van! a baloldalon.) hogy a háttérben to­vább meg lehessen, lapulniok a zsidóknak és tovább élvezni a negyvenéves liberális politika alatt megszerzett hatalmat a közgazdaság és a politika terén. Nekünk azonban nem szabad felülnünk, nekünk nem szabad semmi körülmé­nyek közt eltévesztenünk az egyetlen alapgon­dolatot, hogy keresztény Magyarországot aka­runk. r (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Es most rá fogok mutatni, hogy milyen elgáncsolási kísérletek történtek már azóta, hogy a románok innen Magyarországból kimentek, a keresztény nemzeti politikával szemben. (Hall­juk ! a baloldalon.) Először is, amikor a románok itt voltak, akkor valamennyien láttuk, hogy a románok az első napokban határozottan antiszemita allű­rökkel léptek fel. Ahol zsidót láttak, lerántották a villamosról és ha azt mondta valaki, hogy juif = zsidó, a román katona már fogta a szu­ronyt és le akarta szúrni. (Mozgás.) Griger Miklós: Az sem volt helyes! Ereky Károly : En csak a tényt konstatálom, nem szólok arról, hogy helyes volt-e ez, vagy nem, mert hiszen az elébb is kijelentettem, hogy minden egyéni atrocitást elitélek. A helyzet 3—4 hét alatt megfordult, (Mozgás és ellenmondá­sok.) pár nap alatt a legénységnél, pár hét alatt az egész román hadseregnél, és láttuk, hogy Budapesten autón jártak együtt az u. n. előkelő zsidók a román tisztekkel. (Mozgás a jobbolda­lon. Egy hang a jobboldalon : Együtt csinálták az üzleteket!) Elmondok egy esetet, amely az én minister­ségem alatt történt. Elmentem egy parancsnokló tábornokhoz Holbánhoz és megállapodtam vele, hogy az áruuzsora eltörlésére Magyarországon tegyünk meg mindent, mert hiszen a Makóról hozott 40 filléres hagymát 20 Ç-ért árulták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom