Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

A Nemzetgyűlés 51. ülése 192C ellen is, mint ilyen iparos ellen interpelláltam. Végtelenül csodálom, hogy az akkori ministerelnök, akit egyébként nagyon tisztelek, s akinek talán nem is kellett volna erre az interpellációra válaszolni, hiszen a választ megadta az illetékes minister ur, mégis ugy fejezte ki magát, hogy a magyar molnárságot megbélyegzi. Még azt az elemi szót sem használta, hogy : tisztelet a kivételnek. Hát igen t. Nemzetgyűlés, én azt hiszem, hogy ezt Huszár Károly akkori ministerelnök ur tévedésből mondta s ezt ő nem vette észre, mert abszurdum és teljesen lehetetlen dolog, hogy Magyarország malomiparosait, Magyarországnak egyetlen iparát, amely a világon első helyen áll, maga a Nemzetgyűlés bélyegezze meg. En nem is akarok — Isten ments — semmi néven nevezendő radikálisabb vagy erősebb szót használni, mint azt, hogy ha tévedésből mondta ezt az akkori ministerelnök ur, ugy maga is ismerje be, hogy tévedett, ha pedig szántszándékkal mondta, akkor a személye iránti teljes tisztelettel, visszautasítom ezt a kijelentést, mint olyant, amely nem felel meg a valóságnak. Ugyanezzel kapcsolatban egyik képviselőtársam azzal kezdte az interpellációját,, hogy Tankovics képviselő is mondott ekkor és ekkor egy interpellációt s ezt jámbornak és fogatlannak nevezte. Erről most beszélni sem lehet, ez úgyszólván csak levelezés formájában történhet, de ennek a képviselőtársamnak is azt válaszolom, a személye iránt teljes tisztelettel, hogy ő is tévedett. Ez a hely nem arra való, hogy nem tudom én milyen szenzációs riportcikkeknek való beszédeket tartsunk. Ez a hely arra való, hogy nemzeti munkát végezzünk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebben a nemzeti munkában, t. Nemzetgyűlés, én szerénységemmel, becsületes tudásommal és akaratommal mindenütt ott leszek. Nem hiszem, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek házába egyetlenegy képviselő is — akár az igen t. túlsó oldalról vagy ezen az oldalon — más szándékkal jönne be, mint hogy a nemzetnek jól felfogott érdekében munkálkodjék. Azt hiszem, egy sem jön ide más szándékkal, mert ugyebár abban megint egyek vagyunk, hogy ha más szándékkal jönne be, az nem volna közénk való. Yolt idő talán, amikor jónak látták ezt a szent csarnokot érvényesülési útnak és jónak látták itt életcélt, életpályát megalapitani. Ez az idő elmúlott. Ma a haza mindenekelőtt, itt áldozni kell és becsületesen dolgozni. Ilyen értelemben, igen t. Nemzetgyűlés, teljes tisztelettel a képviselőtársam megjegyzése iránt, hogy fogatlan és jámbor beszédet mondtam el itt, kijelentem, hogy a jövőben is ilyet akarok mondani, (Helyeslés jobbfelöl. ) a jövőben sem lesz szándékom egyik vagy másik képviselőtársamat megbántani s ha ez mégis megtörténnék akaratomon kivül, nem fogom szégyenleni, hogy átmenjek a túlsó oldalra s azt mondjam : , évi június hó 2-án, szerdán. . 213 bocsáss meg barátom, ez távol állott tőlem. Ide nem is szabad azzal jönni, hogy egymást bántsuk és egyik vagy másik felett brillírozzunk. Itt csak nemzeti munkáról van szó. (Helyeslés jobbfelől.) Ennyit kívántam csak Lingäuer t. képviselőtársam kijelentésére megjegyezni. Köszönöm, hogy ezt nem kifogásolták s az igen t. elnök ur sem kifogásolta. Ezek után rátérek a tulajdonképeni interpellációm lényegére. Igen t. Nemzetgyűlés ! A múlt hetekben úgyszólván az egész országban a katonaság meglepetésszerűen oda ment a malmokhoz, azokat lepecsételte, a kulcsot a katonaság magához vette, — egy egyszerű közkatona —• napokig, éjjel nappal ott őrizte a malmot kulccsal és pecsétnyomóval a zsebében, az illető tulajdonost pedig egyszerűen kizárta, állítólag azért, hogy meglepetésszerűen vizsgálatot tartsanak. Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, — hiszen úgyszólván csak a naplóval kérhetem most már, mert nagyon kevesen vagyunk itt . . . Usetty Ferenc: Összesen hatan! (Felkiáltások: Nyolcan!) Tankovics János : ... és kérem a kormányt, az összes ministereket, hagyjanak fel ezzel a túlhajtott dologgal. Én nem vagyok kimondottan antiszemita, keresztény magyar ember vagyok. Amit a zsidóságnak szabad az ő faja szempontjából és nem szégyenlik és nem tartják bűnnek, azt nekem is szabad, sőt kötelességem az én fajom szempontjából megcselekedni. Ilyen értelemben kapható vagyok és az is vagyok a kereszténység jól felfogott érdekeinek munkálásában, de arra kapható nem vagyok, hogy behunyt szemmel, nem tudom inegbódultan, egy embert leüssek. Ez az eljárás azonban azt bizonyítja, hogy a keresztény kurzus idején lesznek a zsidók milliomosok, a keresztény kurzusból élnek. Ez szállóige az országban, de ez a valóság is. Ezt ezekkel a rekvirálásokkal, maximálásokkal segítjük elő, mert az van rekvirálva és maximálva, amit a keresztény Magyarország produkál és termel és az nincs rekvirálva és maximálva, amit a zsidótársadalom produkál és termel. Ha keresztény Magyarországot akarunk, hagyjunk fel az ilyenekkel és ne zaklassuk a magunk fajtáját és a magunk népét, ha már olyan lovagiasak vagyunk a keresztény kurzusban, hogy a zsidóságot pedig nem bántjuk. A posztó, a gyári ipar terméke nincs rekvirálva. Én nem vagyok ellensége az iparosnak, ha tehetem, szívesen a hona alá nyúlok, magam is iparos vagyok, azonban hogy egyetlenegy fajnak a terményét rekviráljuk és maximáljuk, a magyar gazda közönségét, amely Magyarország lakosságának 70—80 százalékát teszi ki, az abszurdum. Csak annyit említek még meg, hogy mikor hazamentem Kaposvárra szombaton, azt láttam,