Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

A Nemzetgyűlés 51. ülése 1920. évi június hó 2-án, szerdán. 211 Jenő képviselő urat, szíveskedjék, interpellációját előterjeszteni. Czettler Jenő: Igen t. Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy olyan parlamenti formák között kell elsősorban bemutatkoznom, amelyeket rendes körülmények között nagy elővigyázattal kezeltem volna s nem is igen éltem volna velük, mert sem olcsó babérokra, sem pedig az igen t. Háznak szokásos fegyvereire, egy interpelláció szokásos fegyvereire nem reflektálok, azonban választóim sürgették, bogy ebben a nagyon fontos ügyben a bonvédelmi minister urboz pár szót intézzek és a gazdaságnak egész menetét megbénitó lórekvirálás ügyében interpelláljak. (Halljuk ! Halljuk !) Sajnálom, bogy a bonvédelmi minister ur nincs jelen, (Felkiáltások jobb felöl: Soha sincs itt!) mert őneki közvetlen közelből kellene ezeket a panaszokat hallania, ha már a választók, a kisgazdák panaszait közvetlenül a helyszínén nem hallgatja meg. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! A román megszállásról és az azzal kapcsolatos rablásokról csak annak van fogalma, aki végigélte azt a pár szomorú hónapot a vidéken. (Igaz ! (Ugy van !) Amikor bejöttek a románok, a föld népe egyáltalán nem viselkedett ugy velük szemben, mintha ellenséges érzülettel fogadta volna őket, hisz a legtöbb kisgazda r akkoriban ki volt szemelve az elpusztításra. És mégis mi történt ? A románok mindenkit bolsevikinek minősítettek, akinek csak volt valamije, különösen a szántó-vető, fuvarozó kisgazdákat nézték bolsevikieknek s egyszerűen kifogták lovaikat a szekérből vagy az eke elől s az ő általuk lecsigázott, félholtra vert lovat kicserélték annak a kisgazdának jókarban lévő lovával. Most azután mikor az illető kisgazda az ilyen teljesen tönkre tett lovat pár hónapi etetéssel annyira feljavította, hogy már használhatta, — de legtöbb esetben ez a ló értékben ma is legfeljebb egytized részét képviseli annak, amit az elvett ló képviselt — most a nemzeti hadsereg, mint lopott árukat lefoglaltatja a kisgazdáknál, ezeket a lovakat lajstromba veteti, sőt egyes helyeken el is viteti őket. (Igaz ! Ugy van! bal felől.) Usetty Ferenc: De mennyit vittek el! Czettler Jenő: Ez nemcsak hogy nem a gazdaság előmozdítása, hanem bizonyos mértékig annak az elvnek is megsértése, amely evvel mi az akkori magyar kormány felhatalmása alapján választóinkat megnyugtattuk, (Igaz! Ugy van! a középen.) akiknek megígértük, hogy a román kártételekért az az országrész, amely igazán szenvedett, bizonyos kárpótlást fog kapni. Akkoriban a kormány bizottságokat is küldött ki e kártételek felvételére. Kilátásba helyezték e bizottságok, hogy^ha lovat nem tudnak is adni azoknak a kisgazdáknak, akik a legszorgosabb dologidőben minden igavonó állat nélkül maradtak, legalább a vagyonadónál vagy más egyéb adónál be fogják majd számítani ezeket a kártételeket. És most mit látunk? Még az a pár kisgazda is, aki egy tizedrész kárának megtérítéséhez hozzájutott, abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy épen most, a szénakaszálási, aratási és hordási idő küszöbén, lefoglalták lovait. (Igaz! Ugy van!) Mi a ministeriumban több képviselőtársammal együtt eljártunk és próbáltunk segíteni ezen az abuzuson. Azt mondották, hogy csak lajstromba vették a jószágokat és a 20 holdasnál kisebb gazdáktól nem vesznek el semmit, annál otthagyják a jószágot. Kérdés azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy kinek veszélyére történik ez az otthagyás s ha esetleg abból a jószágból elpusztul, nem fognak-e azon a kisgazdán 8—10 ezer koronákat behajtani, holott az illetőnek a román megszállás folytán úgyis van már 30— 40—50 ezer korona kára, sőt a nagyobb gazdáknak még ennél is több káruk van. Én azt hiszem, hogy a román megszállás következményeit épugy az ország egész közönségének kell viselni, mint ahogy, mondjuk, a hadikárpótlásból vagy eféléből előállott károkat, mert azok a vidékek, amelyek megszabadultak a román megszállástól, azért mert a nemzeti hadsereg ott őrt állott, még ha hozzá is járulnának ezekhez a költségekhez, akkor is százszorosan jól járnának, mert azt a megaláztatást, azt az emberhez igazán nem illő bánásmódot, melylyel a román királyi hadsereg illette a mi kisgazdáinkat, nem kellett elszenvedniök. A botoztatásokat, a szidalmazásokat, tisztességben megőszült községi elöljáróknak igazán olyan balkáni módon való kezelését tapasztaltuk lépten-nyomon, aminőkre példa a nyugati civilizált nemzeteknél soha nem volt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem szeretném, ha a mai kormány a román atrocitásokat megtoldaná azzal, hogy a románok által megkezdett utón továbbhaladt és tetézi azokat a károsodásokat, melyek úgyis túlontúl sújtották az Alföld színmagyar népét. Épen ezért a honvédelemügyi minister úrhoz a következő interpellációt iutézem (olvassa) : »Van-e tudomása e honvédelmi minister urnák arról, hogy a román hadsereg által erőszakosan elvett, illetve kicserélt lovakat a nemzeti hadsereg céljaira u kisgazdáktól elrekvirálják ? Szándékozik-e a minister ur intézkedni, hogy a gazdálkodás menetét megakasztó ezen ténykedés megszűnjön és az amúgy is károsult kisgazdák lovaikat teljes tulajdonul visszakapják.« (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvédelemügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Brody Ernő jegyző: Usetty Ferenc! Usetty Ferenc : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az a törvényjavaslattervezet, amelynek értelmében senki magasabb állásra ki nem nevezhető, mint amelyet betölt, határozottan kimondja, hogy csak 27*