Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

202 A Nemzetgyűlés 51. ülése 1920. évi június hó 2-án, szerdán. tartani és meg kell védeni : tehát nem nyúlt hozzá ehhez a joghoz s azt a jogot, amelyet szükségesnek tartott a községgel szemben, nem iktatta be a törvényhatósági törvénybe, mert tudatában volt annak, hogy ezt nem szabad megtennie, hogy e jogot nem szabad feladnia. De ha tovább méltóztatik menni, egy alkalommal nyilvánult meg, ugy-e bár, az utolsó ötven év alatt az ország közvéleménye szabadon, 1906-ban, és mi volt az első feladata, az első kötelessége az összegyűlt országgyűlésnek 1 Az, t. Nemzetgyűlés, hogy a törvényhatóságok jogát a végrehajtó hatalommal, a központi hatalommal szemben alkotmánybiztositéknak minősitse és megerősítse. A törvénytervezet alkotóit bizonyára az a meggondolás vezette, hogy miután a törvényhatósági bizottság elveszítette a stabilitását azáltal, hogy a viriiizmust abból kikapcsolták, s az általános választójog alapján gyűlt ismét össze, amiből következhetik az is, hogy destruktiv irányzatok kaphatnak lábra, tehát meg akarták minden körülmények között védeni a fővárosnak erkölcsi és anyagi jogait. Erre egyáltalában szükség nincs. Méltóztassanak elolvasni a fővárosi törvény 4. és következő §-ait. Van ott bőven elég jog, amelylyel feltétlen biztonsággal megoltalmazhatják és megvédhetik a főváros erkölcsi és anyagi javait. A múltban a párt-egyeduralmi rendszer mindent elkövetett, hogy a törvényhatóságoknak az önállását és a hatáskörét a központi hatalommal szemben megerősítse. A központi hatalomnak tehát minden, de minden elképzelhető jogot megadott arra, hogy az igájába hajthassa a törvényhatóságot a közigazgatási téren. Épen ahhoz az egyetlen joghoz nem nyúlt hozzá, amely jogot most a belügyminist er ur törvénybe láván iktatni. Azt is mondhatják, hogy a főváros törvényhatósági bizottságából egy káros szellem indulhat ki, amely esetleg destruktiv irányban ragályoz. A törvényhatóság reflexe a közhangulatnak. (Mozgás a középen.) Ha pedig nem reflexe a közhangulatnak, ugy teljesen hatástalan a közhangulatra. Méltóztassanak a múltra tekinteni. Akkor, amikor a nemzeti ellenállás ideje volt, a törvényhatóság reflexe volt a közhangulatnak, összeforrt a néppel és akkor igenis megvolt a maga hatalmas ereje, viszont amikor megtörtént itt a Házban az alkotmánysértés, amikor még a házfeloszlatás előtt a törvényhatóságok megnyilatkoztak a kormány mellett, a rákövetkező választások igenis rácáfoltak a törvényhatósági bizottságokra, mert a kormány pártja nagymértékben megbukott. Tehát, ha a törvényhatósági bizottság reflexe a közhangulatnak, akkor hiába oszlatják fel a törvényhatósági bizottságot, mert ezt a közhangulatot ugy sem tudják megváltoztatni ; ha pedig nem reflexe a közhangulatnak, akkor politikai tekintetben úgyis egy teljesen hatástalan intézmény. Én tehát, akármikép legyen, nem tartom a lelkiismeretemmel és az alkotmányos felfogásommal megegyeztethetőnek ennek a megszavazását és épen azért ennek a törlését javaslom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : Szólásra következik ? Frühwirth Mátyás jegyző: Rupert Rezsői Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Azok után, amiket Bottlik József igen t. képviselőtársam elmondott, nincs sok mondanivalóm. Felszólalok ennél a szakasznál — mint egyéb szakaszoknál is felszólaltam — azért, hogy ennél a szakasznál is bizonyítsam az én alibimet, hogy arra az esetre, ha majd a vidéki törvényhatóságok szervezésére kerül a sor, jogom legyen arra, hogy akkor is ellenállást fejtsek ki, akkor is megtámadhassak egy esetleges hasonló szakaszt, amely a vidéki törvényhatóságokat is ennyire a kormány omni petenciája alá akarja helyezni. Kis dolgokban is, de különösen nagy dolgokban csak egyféle lehet az igazság. Azt gondolom, hogy ha Budapest székesfővárosra lehetségesnek találjuk azt, hogy egyszerűen a belügyminister önkényére bizzuk az autonómiáját, akkor semmi cinen és jogon nem követelhetném azt, hogy a vidék számára azonban a belügyministernek ez a joga ne adassék meg. Ha pedig ezen az állásponton vagyok, akkor követelnem kell Budapest szévesfőváros javára és számára is ezt az igazságot és pedig azért, mert ha nagy igazságokat bizonyos érdekből meg is lehet néha-néha sérteni, ezúttal ez az érdek n?m forog fenn és pedig azért, mert Budapest székesfőváros nagyon kicsi hatalom az országhoz képest és különösen a törvényhozással szemben, ugy hegy ha netalán külön utakon akarna haladni, ez ellen van mód és alkalom cselekedni. T. Nemzetgyűlés ! Az bizonyos és igaz, hogy elméleti szempontból egy állam tökéletes csak akkor, ha teljes benne a központi hatalom. Azonban, hogy egy elvet keresztülvigyünk, ahhoz egy tökéletes társadalomra, tökéletes nemzetre, tökéletes szabadságra van szükség. Egy tökéletes nemzetnek, egy tökéletes társadalomnak igenis lehet központi kormányzata olyan hatalmas, hogy azzal szemben minden más hatalom alárendelt jelentőségű kell hogy legyen. Minthogy azonban ilyen nemzet, ilyen társadalom, ilyen szabadság nincsen, ennélfogva csakugyan a gyakorlati, a praktikus érdekekhez kell alkalmazni még az alkotmányt, az alkotmányrendet is és ennélfogva ennek a keretébe, ezek szerint kell megszabni a kormány hatalmát is. Erre a mi történelmi multunk ezernél több, számos, rengeteg példát ad. Hiszen maga az a viszony, amelyben mi Ausztriával voltunk ; maga az, hogy egy idegen állam uralkodója volt egyúttal a mi államunk uralkodója is ; maga az, hogy Magyarországon polgári hatalmi rendszer soha érvényre jutni nem tudott, hanem évszázadokon keresztül, úgyszólván alkotmányunk kezdetétől fogva, militarizmus volt itt ebben az országban és a törvényhozó testület soha* sem volt olyan mindenható, amilyen mindenhatónak egy