Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi Junius hó 1-én, kedden. 185 Elnök: Geal Gaszton képviselő ur félreér­tett szavai helyreigazítása cimén kért szót. Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztas­sék megengedni, hogy félreértett szavaim helyre­igazítás címén röviden, nem érdemben, csak azokra a dolgokra reflektáljak, amelyekre a mi­nister ur felszólalása után szükségesnek tartom. A minister ur a következőket mondotta : »Félre nem érthető tendenciával a földmivelés­ügyi ministeriumnak tulajdonította, hogy az ő intervjuja kimaradt.« Bocsánatot kérek, minister ur, alaposan félre méltóztatott érteni, amennyi­ben három cikket cenzúráztak ki az Uj Nem­zedékből, az első volt az én intervjum. Erre azt jelentettem ki, hogy annak a kicenzurázására nézve azt gondolom, hogy a pénzügyministerium tájékáról fujt a szél. A másik cikkre, amely a pártban levő hangulatot festi, azt mondtam, hogy ennél meg azt hittem, hogy a földmivelés­ügyi ministerium felől fuj a szél. A harmadik cikknél pedig, amely meg börze-hir volt, meg­állapítottam, hogy mindkét előbbi hitem hely­telen volt, mert ugy látszik, a magyar cenzúrát a pénzügyi körök, a börze-körök dirigálják. Ezek­nek az érdeke volt az is, hogy az én intervjum meg ne jelenhessék s ezeknek az érdeke az is, hogy általában az egész kérdés homályban tar­tassék és ugy tűnte ttessék fel, rnint az ezer holda­soknak, a nagybirtokosoknak akciója és hogy a börzén elkövetett gazságok a megfelelő kritikába ne részesít tessenek. Azt hiszem, a minister urat ezzel teljesen megnyugtattam, hogy abszolúte félreértette a szavaimat. Ami azt illeti, hogy a minister ur azért sem intézkedhetett volna a cenzúra kérdésében, mert nem volt itt, bocsánatot kérek, ebben téved a minister ur, mert ez a lapszám pénteken délben jelent meg s a minister ur csak szom­baton reggel utazott el a körútjára, tehát akkor még Budapesten volt. Ha tehát azt kellett volna supponálni, hogy a minister ur intézkedésére történt a kimaradás, akkor is hihettem volna ezt, mert hiszen a minister ur akkor még Buda­pesten volt. Ami a többi, jóformán konkrét dolgokat illeti, amelyeket a minister ur ellenem felhoz, legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy a viszonválasz roppant bőven foglalkozott olyan dolgokkal, melyeket én nem állítottam. Azokat a dolgokat azonban még ma sem látom vilá­gosan, amelyeket szerettem volna világosan látni, hogy el van-e tökélve a kormány arra, hogy bármilyen formában intézi el ezt a transactiót, de ugy viszi azt keresztül, hogy abból a gazda­közönséget méltánytalan sérelem ne érje. Az a szemrehányás, amelyet a minister ur nekem tett, hogy én Isten tudja, hol vettem adataimat a készülőben levő törvénytervezetről, azok után, amiket előrebocsátottam, nem érhet, mert hiszen világosan megmondottam, hogy kombinációkból, sőt intervjukból kellett összeállítanom,,, hogy mi lehet abban a javaslatban és kénytelen vagyok NEMZETQYULESI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. konstatálni, hogy ezt az összeállítást 90°/o-ban azokból az intervjukból vettem, melyeket ebben a kérdésben épen Rubinek minister ur adott le a sajtónak. Evvel, mélyen t. Nemzetgyűlés, a magam részéről a személyes felszólalást befejeztem. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Elnök : Bocsánatot kérek, igen t. minister ur, a tárgyalásra szánt idő már letelt és így talán méltóztassék holnapra halasztani felszó­lalását. (Zaj. Elénk felkiáltások : Meghallgatjuk!) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Mél­tóztatik hozzájárulni, hogy felszólalhassak? (Elénk helyeslés. Felkiáltások ; A minister min­dig szólhat!) Elnök: Bocsánatot kérek, a minister min­dig szólhat, de csak a tárgyalásra szánt időn belül. Miután azonban a Ház óhajtja, dacára annak, hogy a tárgyalás rendje megkívánja, hogy ragaszkodjunk a tárgyalásra kitűzött idő­höz, kérem, méltóztassék felszólalni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Ralijuk! Halljuk!) Egészen röviden vagyok bátor válaszolni egyes dolgokra, melyeket G-aal Graszton tisztelt barátom mon­dott s melyekkel engem is aposztrofált. Először azt mondta, hogy én is nyilatkoz­tam ugy, hogy nem fogunk többet rekvirálni s hogy nem lesz rekvizició. Gaal Gaszton : Nem mondtam ! (Nagy zaj. Felkiáltások bal felöl : De igen, mondta !) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Mél­tóztassanak meggyőződni a gyorsírói jegyzetek­ből, hogy azt mondta, hogy én is nyilatkoztam. Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, épen ellen­kezőleg! (Nagy zaj és félkiáltások half 'elöl : Nem ez a fontos!) Azt mondtam, hogy Ruhinek nyi­latkozott és a pénzügyminister ur végighall­gatott. (Zaj.) Huszár Károly: Halljuk a ministert ! Nem hagy egy ministert szóhoz jutni! (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Azt hiszem, októberben volt Ereky i képviselőtár­sunknál értekezlet épen ebben a kérdésben s akkor én voltam az egyedüli, aki azt mondtam, hogy itt katasztrófa lesz, ha a termésből nem fogjuk meg idejében azt, amit még októberben megfoghattunk volna. Akkor az egyedüli vol­tam azzal, hogy rekvirálni kell, ha máskép nem megy, mert óriási érdekek forognak a kockán. Sajnos, ez nem sikerült, pedig azt hiszem, sok mindent, elkerülhettünk volna, ha ez sikerült volna. Én elsősorban azt nézem, mire van az országnak szüksége. Azt hiszem, mindannyian a szabadkereskedelemnek vagyunk a barátai, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ma nem is hadiállapotban vagyunk, hanem sokkal rosz­szabb helyzetben, mint a hadiállapot. (Ugy van! Ugy van!) Ma az országnak a létkér­dése az, amely minden nap foglalkoztat ben­nünket, sokat szidott mimstereket és akkor 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom