Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-50
A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1-én, kedden, 177 a nyomás alatt levő lapból? Mélyen t. Nemzetgyűlés, a kilökött kis cikk a következőképen szól, méltóztassék nagy figyelemmel meghallhallgatni (olvassa) : »Javuló tendencia a tőzsdén. (Zajos derültség. Felkiáltások; Ah! Ah!) Azok a titokzatos érdekkörök, amelyek bécsi és svájci irányításokkal a legutóbbi tőzsdei árhanya'tlást előidézték és kizsákmányolták, ma az ellenkező irányzatot képviselték a tőzsdén. Ezzel kapcsolatban az eddigiekkel ellenkező bécsi és svájci híresztelésekkel dolgoztak, ami azonban nem birta kellőkép megnyugtatni a részvénytulajdonosokat. Azt a működést is megbotránkozva tapasztalta a tőzsde közönsége, amelyet a bécsi bankok fiókjai a külföldi vásárlások javára itt vógkezvisznek. Ami különben a mai irányzatot illeti, az részben erőteljesen megszilárdult« Hát, t. JSlemzetgyűlés, méltóztatnak tudni, hogy a múlt héten az történt meg, hogy a tőzsdei árfolyamok két nap alatt ezrekkel estek vissza. Egy — tőzsdei nyelven szólva — nagyszabású betörés történt a tőzsdén ; egyes nagyon befolyásos és érdekelt plutokrata körök, bankcsoportok, hogy a gyengébb kezekből az előzőleg felemelkedett papirosokat kiragadhassák és százmilliós hasznokat csinálhassanak maguknak, piacra dobtak egy csomó papirost, leverték a papírok árát, és két nap múlva, amikor ezrekkel szállt le a sok különféle papiros, ugyanezek a körök kezdtek gyorsan vásárolni, lefölözték a baisset és lefölözték a hausset. Százmilliókra menő hasznot csináltak maguknak. Amire én azt mondhatnám, hogy aki a tőzsdére megy, annak ugy kell. Az államnak nem hivatása, hogy kártyásokat és játékosokat védelmezzen. Tökéletesen igy van. De bocsánatot kérek, ha a sajtó ezt kötelességszerüleg szóvá teszi és szót emel tárgyilagos hangon az ellen, hogy a közönség ilyen kizsákmányolásnak lehessen ilyen hazárdjátékkal bárhol kitéve és szót emel az ellen, hogy az ország vagyonát képező különféle papirosok — mert hiszen az is az ország vagyona — a rossz valuta mellett ilyen machinációk következtében olcsó pénzen külföldre vitessenek és a magyar nemzeti közvagyon magyar pénzügyérek segélyével megraboltassék, — ha ez ellen egy újság hazafiasán szót emel, ha ezeket a titokzatos, hazafiatlan, mindenre kész köröket ostorozza, hogy akkor, a magyar államtól függő cenzúra menjen ezek segítségére és törüljön ki egy ilyen ártatlan kis cikkecskét, nehogy a nemzet láthassa az ő gazságaikat, bocsánatot kérek, ezt semmiféle tisztességes érzésű ember szó nélkül nem nézheti el. (Élénk helyeslés.) Csak ezt kibántam még idehozni. És amikor ezzel szembeállítom azt, hogy ki kellett törölni az én ártatlan intervjumat is, amely felvilágosította volna a helyzetet, viszont ki kellett törölni ezt az ártatlan cikket is, amely egy más szempontból derítette fel a banküzelmeket, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. akkor azt kérdezem én, hogy tulajdonképen ki parancsol annak a cenzúrának? Mert hogy az én cikkem ne jelenjék meg, az is plutokratikus érdek ^lt, hogy ezt a cikket kitöröljük, az is plutokratikus érdek. Remélem, mindenki belátja, hogy plutokratikus érdek. JDe kérdem már most: Az állam mióta hivatott képviselője a plutokratikus érdekeknek? Mióta történhetik az, hogy ilyen börzebetöréseket védelmezhessen az állam a maga hatalmával, a maga cenzúrájával, amelyet csak a kivételes hatalom alapján élvez? Én őszintén megvallom, meg vagyok döbbenve. Micsoda szálak lehetnek azok, amelyek az államgépezet legmagasabb rétegeihez olyan erővel jutnak el, hogy ilyen eklatáns dolgokat meg lehet csinálni? Micsoda erők lehetnek azok, amelyekkel mi, gazdaközönség, szembenállunk,. amelyek úgyszólván megnyergelték a bürokráciát, amely a szolgálatukba állott ós amely ezekkel szemben nekünk — mint a középkori bajvivásoknál — meztelenre vetkeztetett nyomorult kisgazdáknak kell a fölvértezett, vasvértben levő és minden összeköttetéssel felszerelt lovaggal a tornát megvívni. De akármilyen erővel állunk szemben — megvívjuk! (Elénk tetszés és helyeslés.) Mert az igazság a mi oldalunkon van. Ezt akartam, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, megmondani. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a Ház jobb- és baloldalán.) Elnök: A pénziigymínister ur kivan szólni. (Felkiáltások: Szünetet kérünk!) B. Korányi Frigyes pénziigyminister : T. Nemzetgyűlés! (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a fényűzési forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem, méltóztassanak intézkedni, hogy a javaslat szétosztassák és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utaltassék. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Szünet után óhajtok szólni. Elnök: Ha a minister ur hozzájárul, akkor válasza előtt szünetet fogunk tartani. A pénzügyminister ur beterjesztett egy törvényjavaslatot indokolásával együtt a fényűzési forgalmi adóról. A törvényjavaslat ki fog adatni tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A földmiveiésügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az előbbi felszólalás túlnyomórészben a közélelmezés kérdését érintette. A közélelmezésügyi minister ur épen annak a rendelettervezetnek a szerkesztésével van elfoglalva, amelyről az elébb itt szó volt; ezenkívül ma, a 23
