Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. évi május hó 28-án, pénteken. 1ST séges, mert itb nem arról van szó, hogy uj hivatalnoki kart állitsunk fel, hanem arról, hogy már meglevő és úgyis fizetett hivatalnokokat egyesitsünkegy csoportba. Különben a választ tudomásul veszem. Gr. Teleki Pál külügyminister: Én is ugy értettem ! Rupert Rezső : Egész embert vezetőnek ! Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a Nemzetgyűlésnek tudomásul venni a külügyminister urnák gróf Széchenyi Viktor képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Határozatként kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Napirend szerint következik Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaminister ur válasza Cserti József képviselő ur interpellációjára. (Halljuk ! Halljuk !) Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Cserti József t. képviselőtársam hozzám és a földmi velésügyi ministerhez azt a kérdést intézte (olvassa) : »Van-e tudomásunk arról, hogy Lederer és Schreiber testvérek törökszentmiklósi bugaepusztai bérgazdaságukból a román betörés elől a fej érmegyei Kisfalud pusztára szállitott, lecsigtfzott, többféle ragályos bajjal fertőzött növendékcsikók, amelyek az elhulás elől egyes kisgazdáknak lettek eladva, s amely csikók a Székesfehérvárott az akkor és most is működő állattenyésztési felügyelőség által rendes napiáron megbecsülve, szabályszerűen járólevéllel elláttattak, most a csendőrség által karhatalommal az előbbi tulajdonosoknak visszaadattak? Hajlandók vagyunk-e odahatni, hogy ezek a lovak, ne csak az 5—6000 korona tartásdíj és a volt vételár ellenében, hanem a pénznek egy év óta történt elértéktelenedése miatt a mai napiárban adassanak vissza volt tulajdonosaiknak ?« Én, t. Nemzetgyűlés, a földmivelésügyi minister úrral egyetértve következőképen adhatom meg a választ. Kötelességemhez hiven megkérdeztem a fehérmegyei gazdasági felügyelőséget e dolog mibenálltáról és az onnan érkezett jelentésből kitűnik, hogy bizony ezek a csikók nem egészen az elhullás elől adattak el, hanem ellenkezőleg : mert azok a nevezett kisgazdák a lovaikat a vörös hadsereg számára adták el, tőlük rekviráltattak becsértékben és abba a helyzetbe jutottak, hogy különben földjüket megművelni nem tudták volna, minélfogva addig jártak Guth kormányzótanácsi biztosnál és Pogány vörös generálisnál, aki akkor Székesfehérvár katonai parancsnoka volt, amig ki nem eszközölték, hogy a földmivelési népbiztos tiltó rendelkezése ellenére ezekből a csikókból 57 darabot el ne adjanak. Ilyformán nevezett kisgazdák tudatában voltak annak, hogy sem a vörös generális, sem pedig a kormányzótanácsi népbiztos nem a saját tulajdonát adja el, hanem rablott holmit ad oda mások tulajdonába. (Ugy van !) Természetes dolog, hogy a jogrend helyreállta után a tulajdonos jelentkezett és követelte az ő jussát, amint valamennyien ugy csinálnók, ugyebár, én is követelném a tőlem elrabolt kincset, ha a csendőr a rablót lefülelte és ha akármilyen irást tudna is felmutatni az orgazda, azért nem hagynám és nem ismerném el az irást törvényesnek. Mégis minthogy rendkivüli körülmények közt történt ez az átruházás, és hogy a kisgazdák egészen ne károsodjanak, elismerem, hogy a csikók közt sok volt a beteges is, rühes, amit be lehet fogni, de gyógykezelni is kell, ha használják is, azért a földmivelésügyi minister ur ugy rendelkezett, hogy az ápolás fejében napi 30 korona fizettessék ki az illető kisgazdáknak. Körülbelül 300 napig tartották, tehát 9.000 koronát kaptak még a visszatéritett vételáron felül is. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, ezzel ez a dolog egészen igazságosan lett elintézve. Nem osztozhatom Cserti József t. képviselőtársam nézetében, hogy a pénz elértéktelenedése folytán előállott különbözetet most téritse vissza a tulajdonos, mert hiszen mi a jog, törvény és igazság alapján állunk, a magántulajdon szentségét tiszteletben tartjuk és megvédjük bárkivel szemben és bárki javára, azért kötelességünk ebben az esetben is erre az álláspontra helyezkedni. A közrend, a jogrend visszaálltával mindenki ugy érzi, hogy igazságot kap minden ügyében. Azt hiszem, a jelen esetben is igazság szolgáltattatott mindkét részről, mert a tulajdonos visszakapta a maga tulajdonát, a maga lovát, a kisgazdák pedig visszakapták fáradságuk díját, a tartásdíjat. (Igaz! Ugy van!) Ebben kívántam nyilatkozni. Kérem válaszom tudomásulvételét azzal, hogy a földmivelésügyi minister úrral egyetértve, ő helyette is válaszoltam. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti aszó. Cserti József: T. Nemzetgyűlési Elfogadom és tiszteletben tartom ugy a kisgazda- mint a földmivelésügyi minister urnák azt az álláspontját, hogy a magántulajdon szentségéből folyik, hogy ezeket a lovakat vissza kellett adni. Egyúttal azonban megragadom az alkalmat, hogy ugy az Emiltett minister uraknak, mint az egész kormánynak figyelmébe ajánljam azt, hogy a hasonló rendeleteket ezentúl ne egyoldalúan hajtsák végre. A jelen esetre ugyanis az áll, hogy mikor a gazdáktól ezeket a lovakat elvették és azok a vörös hadsereg tulajdonába mentek át, a honvédelmi minister utóbb kiadott egy rendeletet, amelyben azt mondja, hogy azok a lovak, amelyeket erőszakkal, értéktelen pénzért a vörösek elvettek, a nemzeti hadsereg tulajdonába mennek át. Ezzel a kisgazdákat nagy sérelem érte. Rupert Rezső: Teljesen lehetetlen, jogtalan rendelet ! Cserti József : Nem lehet egy rendelettel intézni el a dolgot ugyanakkor, amikór vitatják a jogtiszteletet, ha államot nem érdekli. (Zaj.) Ha azt akarjuk, hogy a gazdák jogtisztelete meg-