Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

142 A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. évi május hó 28-án, pénteken. a másik rész mégis csak alulmaradó kisebbség, — mondom, nem vagyok haj landó Budapest nagy keres-tény közösségét, ezt a túlnyomóan keresztény nagy számot meggyanúsítani azzal, hogy ezentúl sem. fogja kötelességét teljesíteni, mint ahogy egészen bizonyos, hogy ezek a bajok Budapestre csak azért következtek el, mert nem volt a keresztény lakosságnak keresztény öntudata és eléggé erős és bátor nemzeti érzése, hanem fanatikus alkalmaz kodóvá vált és igy a terhet és az igát a nyakába vette. Remélhetőleg ennek vége lesz és Budapestnek törvényhatósági bizottsága anélkül, hogy valami mesterséges beavatkozásra szükség volna, ugy fog megalakulni, ahogyan az a keresztény, nemzeti Magyarország szempontjából is jó lesz. Én, mondom, a tekintetben, hogy mi történjék Budapesttel, átengedem a hegemóniát, a kezdeményezést igen tisztelt budapesti képviselőtársaimnak és a t. túlsó oldalnak, amely mégis inkább van hivatva a városi pszihét megítélni, mint mi, a falusi nép képviselői. Hát ha ők célszerűségi szempontból egyes dolgokat Budapestre nézve szükségesnek tartanak is, méltóztassanak már most tudomásul venni, hogy a vidéket illetőleg mi ebbe semmi körülmények között nem megyünk bele. (Ugy van ! jobb felöl.) Ennélfogva azért, hogy elvi álláspontomat igazoljam, és az alibimet biztosit-a sam és fentartsam arra az időre, amikor a vidéki törvényhatóságok megszervezése kerül sorra, elsősorban indítványozom, hogy ez a szakasz töröltessék, s az utána következő szakaszok sorszámaii egy számmal csökkentessenek. Ha azonban az igen tisztelt Nemzetgyűlés ezt nem fogadná el, mert hiszen ma nem lehetünk biztosak afelől, hogy talán mindannyiunk előtt világos kérdésekben is ugy döntünk, ahogy az elvileg is helyes, ahogyan az a dogmáknak megfelel s ahogy a fejlődés tapasztalata szerint nem is volna másképen elintézhető, — mondom, minthogy nem remélhetem ott, ahol nem tudtam elfogadtatni a büntetőtörvénykönyvben, a büntetőjogban százados kialakulás folytán létrejött dogmákat, hogy a 13. §-nál a helyes álláspontra, a nemzet- s a népszabadságának és a polgári uralom szabadságának és biztosításának álláspontjára helyezkedjék a t. Nemzetgyűlés : ennélfogva egy másik indítványt is teszek. Arra az esetre, ha a 13. §. nem töröltetnék a törvényjavaslatból, indítványozom ennek a szakasznak az átalakítását. (Halljuk ! hal jelöl.) E szakasz szerint állásuknál fogva hivatalból tagjai lesznek a budapesti törvényhatósági bizottságnak azok, akik, amint a felsorolásból látjuk, sokszor elég jelentéktelen állásban vannak. Amikor az adminisztratív képviseletek közül pl. a kevésbé szimpatikus pénzügyigazgató és adófelügyelő is benne van, akik tisztán csak a fiskus érdekeit tartják szem előtt — hiszen mindenütt igy van ez s ez is a kötelességük, úgyszólván az az ő predesztinációjuk, hogy kérlelhetetlenül, örökké csak a fiskusnak, a kormánynak szempontjait tekintsék — amikor ezeket és még másokat is bevesznek a törvénybe, mint olyanokat, akik a törvényhatósági bizottságban tagsági joggal birnak, akkor másrészt már azért is, mert hiszen ezeknél az itt felsoroltaknál vagy legalább a legtöbbjénél sokkal magasabb, sokkal országosabb jelentőségű állások is vannak, kérdezem azt, hogy miért maradt ki pl. a m. kir. Curia elnöke . . . Pető Sándor: Bent van a főrendiházban! Rupert Rezső: .. • majd megfelelek rá, —miért maradt ki a Mr. koronaügyész, a budapesti m. kir. ítélőtábla elnöke, a budapesti kir. Ítélőtábla mellett működő főügyész ? Ugy-e bár, sok mindent lehetne kérdezni, többek között azt is, hogy miért maradt ki a mezőgazdasági múzeum igazgatója, vagy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának elnöke. (Zaj.) Ernst Sándor: Ki az ? Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ezt a kérdést nem lehet a régi liberalizmus ellen vivott küzdelem kérdésének tekintem, mert hiszen ha azokban a körökben méltóztatnak forogni, tudniok kell, hogy Budapesten rengeteg sok a keresztény iparos, a keresztény kisiparos, s a keresztény kereskedő. Azt hiszem, hogy ezek a kérdések is, mint az iparhatósági kérdések és egyebek is, amelyek oda tartoznak, rendkívül fontosak és igy szinte el sem képzelhető, hogy ne legyen ott ezeknek az ügyeknek a legnagyobb szakértője, kinek háta mögött óriási erkölcsi támogatás is van : a kereskedelmi és iparkamara elnöke, amikor egészen kisj elentőségü emberek és kisj elentőségü állások betöltői ott vannak. (Zaj balfelől.) Ernst Sándor képviselőtársam azt kérdezte, hogy ki az elnöke ? Nem tudom. Elismerem, hogy nem keresztény ember, de én nem akarok egyénekre és nevekre törvényt alkotni. Minthogy azonban a kereskedelmi és iparkamara elnöke a legközelebbi időben most már keresztény ember lesz, — hiszem és tudom is, és biztosan várom, hogy keresztény ember lesz — ennélfogva ennek az elkövetkezendő, ennek az eljövendő keresztény embernek számára akarom a helyet biztositani ott, ahol a keresztény kiskereskedők, a keresztény kisiparosok, egyáltalában a keresztény kereskedők és iparosok érdekében — mert rengetegen vannak ebben a városban — szükség van rá. De az a közbeszólás is irányittatott felém Pető Sándor igen tisztelt képviselőtársam részérői, hogy a királyi Curiának elnöke, aki mégis talán — legalább ami a tiszteletet, ami a nimbuszt illeti — mondhatnám az országnak első dignitása, mert annak a magyar bíróságnak élén áll, amely bíróság országszerte egyedül maradt érintetlen az egész magyar közéleti korrupcióban mindenféle inficiálástól, nem szükséges, hogy Budapest törvényhatósági bizottságában benn legyen, mert benn van a főrendiházban. Ugyanez áll — mondja képviselőtársam a koronaügyészre, a budapesti tábla elnökére, a közigazgatási bíróság elnökére is stb. Nem tudok semmiféle, sem erkölcsi, sem jogi, sem politikai szempontot felhozni arra nézve, hogy aki a főrendiháznak tagja, miért ne lehessen a törvény-