Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-49
A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. ami körül nagy viták folynak, nagy pártok keletkeznek, hogy vájjon a megyei rendszer tartandó-e fenn, vagy pedig a közigazgatás államosittassék-e ? Szóval mindezek a kérdések azokban a törvényekben oldandók meg, amelyek az géész közigazgatással foglalkoznak, s amely törkvnyeknek csak egy része vonatkozik a képviselet é désére. rv Már most itt szó van, mondom, a községi aálasztójogról, azaz általános, egyenlő és titkos választójognak Budapesten, mint községben való megvalósitásáról. Most azt kell kérdeznem, hogy milyen elvek szerint történik ez, s hogy helyes-e az az elv, amelynek alapján ez történik? Már az általános vita során előadott beszédemben kifejtettem azt, hogy énmagam sem vagyok hive egy merev matematikai szabálynak. Annak idején, amikor az országgyűlés megállapította a választókerületeket, amint az indokolásból meglátjuk, többféle tényezők alapján oldották meg a választókerületek kikerekitését. Egy fontos tényező volt mindenesetre a lakosság száma, a népszám. A második tényező, amely szintén szerepelt, volt a terület. Yolt egy harmadik tényező is, az egyenes állami adók alapja, amely a virilizmus megdöntésével természetesen kiesik. Yolt azután egy negyedik tényező, a kulturális tényező, volt egy ötödik tényező, a szerzett jogok respektálása s volt egy hatodik tényező, a választók leendő száma. Mindezen tényeket összekalkulálva, állapitották meg azután azt az átlagot, amelynek alapján a választókerületeket kikerekítették. Ezeket emliti fel maga az 1914. évi törvény is a maga indokolásában, mint olyan cinozurákat, amelyeknek alapján a választói jogot megállapították. Mert az anyagi választói jog és a választókerületek beosztása szoros öszszefüggésben vannak egymással. Amint a jelen törvényjavaslat mutatja, én az anyagi választói jog hatását és értelmét le tudom rontani egy helytelen kerületi beosztásssal. Mert ha én megállapítom, hogy 15.000 szavazó ugyanannyi bizottsági tagot választ, mint amenynyit választ 89.000 szavazó, akkor ez már az általános, illetőleg egyenlő választói jognak hatását lerontotta; mert ha 15.000 szavazó ugyanannyit választ mint 89.000 szavazó, akkor 15.000 szavazó előnyben van, akkor 15.000 embernek hatszor annyi joga jut, mint 85.000-nek, minthogy ezek szintén ugyanannyi bizottsági tagot választanak. Ezt nevezem pluralitásnak. És mit érek azzal, ha az általános, egyenlő és titkos választói jog behozatik, mikor ilyen módon a kerületekben ezáltal az egyenlő választói jog lerontatik ? En tehát azt mondom, hogy itt az általános, egyenlő, titkos választói jogról lecsuszamlás történt. Ez többé nem általános és egyenlő választójog. Az, ami Budapestre nézve statuálni kívántatik, eltávolodás az általános, egyenlő választójogtól. (Mozgás a baloldalon.) Nézet évi május hó 28-án, pénteken. 135 dolga, hogy helyes-e, de viszont állapítsuk meg, hogy ez többé nem általános és egyenlő választójog. (Ellenmondások a baloldalon.) Usetty Ferenc: A IX. és X. kerülettel szemben eddig sem voltak igazságosak. Bródy Ernő: Majd mindjárt rátérek az egyes kerületekre. Legyen szabad megjegyeznem, hogy amióta — hogy ugy mondjam — az eszemet birom, folyton követeltem a fővárosi törvény revízióját, a virilizmus eltörlését és az általános, egyenlő, titkos választójogot. Folyton követeltem ezt, sőt Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1909-ben kiküldött úgynevezett revíziós bizottsága egyenesen azzal a kérelemmel kéri az általános választói jogot, hogy próbáljuk meg előbb a községben és azután vezessük be az országban. Nekem tehát a magam szempontjából teljesen tiszta multam van e tekintetben, mert mint mondom, állandóan és határozottan sürgettem a virilizmus eltörlését és az általános, egyenlő választójog behozatalát. Nekem egy erős érvem van magában az eredeti törvényjavaslatban. A mostani közigazgatási bizottság jelentése, ez a mostani javaslat, ami előttünk áll, azzal indokolja azt a változtatást, amelyet az eredeti javaslaton tett, hogy (olvassa) : »... a főváros tiz kerülete közigazgatási egységet képez, melyeknek az érdekei is a kommunitással egységesek és azért nem volna célszerű ezeket a tagozatokat 4—8 részre felaprózni, mert ez nem szolgálná az egységnek, összefogásnak gondolatát, hanem a széthúzást s a kis körökben kis kaliberek érvényesülését, versengését szítaná«. Ezt mondja most a javaslat, de nem mindig volt a javaslat tervezője ezen az állásponton. Az eredeti javaslat épen megfordítva indokolja meg a maga álláspontját. Az eredeti javaslat épen az egységgel szemben a kerületi tagozatra helyezi a javaslat alapelveit. Azt mondja ugyanis (olvassa) : »Kiindulási alapul vettem tehát a közigazgatási kerületeket arra való tekintettel, hogy az egyes kerületek közönségének a székesfőváros egészéhez fűződő érdekeik mellett külön kerületi érdekeik is vannak, hogy tehát az egyes közigazgatási kerületek külön kerületi életet is élnek. Hogy azonban a fentebb Emiltett elv megvalósítását még jobban megközelíthessem, nem állhattam meg a közigazgatási kerületi beosztásnál, hanem tovább menve az egyes közigazgatási kerületek keretén belül még kisebb körzetek megállapítását tartottam szükségesnek azért, mert a közigazgatási kerületek egyes részeinek is lehetnek és vannak is külön érdekeik, amely érdekek könynyebben eleshetnének a képviselettől akkor, ha a közigazgatási kerületek a maguk egészében lennének a választókerületek.« Ebből tehát méltóztatnak látni a különbséget. Itt beszél az egység érdekében a közigazgatási kerületekről, mig az első esetben, amikor 60
