Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-48
132 A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. beszélt, ugy kezelte a dolgot, mintha abszolút bizonyos lenne abban, hogy amit ő mond, az okvetlenül a csalhatatlan, hogy azt nem is próbálják meggy engiteni és egyáltalában logikátlan minden, ami nem egyezik teljesen azzal, amit ő mond. Ami a t. demokrata urakat illeti, méltóztassanak nekem megengedni, hogy a t. demokrata urak legkevésbé tarthatnak jogcímet a demokrata elnevezésre. (Ugy van! balfelől.) Hány esztendő óta ismerjük mi egymást ebben a Házban ? Pető Sándor ! Tizenöt ! Ernst Sándor : És mikor szólaltak fel ebben a Házban a demokrata urak, hogy a fővárosi törvényt demokrata módon megváltoztassák? Pető Sándor : Minden évben. Ernst Sándor: Együtt voltunk, t. képvise ] őtársam. Egyszer \olt itt egy eset 1907-ben, amikor Andrássy belügyminister megfenyegette az urakat, hogy jöoni fog az uj fővárosi törvénnyé 1 , akkor az önök vezére, Vázsonyi Vilmos rögtön kibékült Andrássy val és együtt megbuktatták PoMnyit. Bródy Ernő : Nagy tévedés. Folyton kértük a revíziót ! Ernst Sándor '. A törvény módosításába nem mentek bele, inkább megbuktatták Polónyit, akármilyen módon és kibékültek Andrá^syval. (ugy van! balfelől.) Azt mondják az urak, hogy nincsen logika ebben a demokráciában. Mikor én demokrata vagyok, akkor is gondolkozhatom azon, vájjon el akarok-e menni egy javaslatban az utolsó lépésig, az utolsó stációig, vagy nem akarok-e még elmenni az utolsó stációig. En azt konstatálom és elhiszem, hogy az az utolsó stáció, amikor a választójogot ugy csinálják meg, mint pl. jelenleg csinálják a német birodalomban. Vájjon azonban egy nemzetben megvan-e a hajlandóság mindent megtenni az utolsó stációig, az megint más kérdés és vájjon nem lehet-e közbeeső állomásokat tartani, az megint egy igen nagy kérdés, amelyet meg kell gondolni. Az urak nagyon jól tudják, hogy milyen logikából indultunk mi ki. Mi kiindultunk abból a logikából, hogy mi a kerületi beosztást, amely történelmi processzus, honoráljuk és én restelkedem, hogy a volt polgármester ur e történelmi processzusról ugy szólott, amint szólott egynéhány perccel ezelőtt. T. uraim ! Ez volt az, amiért mi ragaszkodtunk az ősi kerületekhez, amelyek századokra nyúlnak vissza, az ősi Budához, amely első volt ezen a terrénumon, amely a rómaiak kolóniáján épült és maradt itt. Azt mondják, hogy ez hallatlan dolog mostanában, senki sem látott, ilyet, hogy egyik kerületben több a választó, mint a másikban. Mi nem igy néztük a dolgokat, mert itt van az én kedves képviselőtársam és itt van Taszler Béla, Wagnernek volt 200 szavazója és Taszlernek 40.000, tehát Taszler kétezerszer anynyit ér, mint Wagner. (Derültség balfelől) Bródy Ernő : A Wagner kerülete csonka ! (Zaj. Elnök csenget.) évi május hó 27-én, csütörtökön. Ernst Sándor : De tessék megnézni, milyen metódus szerint mentünk a választásokba. Mi nem nyúltunk hozzá a választókerületekhez, mi elfogadtuk azt, amit Tisza megcsinált, azt mondtuk, hogy mi pártatlanul akarunk itt eljárni és nem akarjuk a kerületeket kényünk-kedvünk szerint beosztani és most is egy logikát, rendszert fogadtunk el, mikor e rendszerhez ragaszkodtunk. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Méltóztassanak megnézni a modern államokat ; méltóztassanak megnézni a szomszédos CsehSzlovák-államot is. Prágában 25.000 ember választ egy képviselőt, Iglóban 50.000 ember. Ez a modern államokban is igy történik. Miért ? Történik roppant fontos és nagy okok miatt. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Méltóztassanak megnézni, milyen volt az utolsó osztrák választói jog. Bécsben egy kétezer szavazatból álló kerület, Kelet-Galíciában pedig egy 300.000 szavazatból álló kerület választott képviselőt. Ezt pedig az összes pártok kompromisszuma csinálta igy. Megvannak tehát az óriási nemzeti okok arra, hogy az embernek ne kelljen okvetlenül a legutolsó határállomásig elmennie. Ezeket akartam elmondani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök : Ki következik szólásra ? Kontra Aladár jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a kérdésnek ezzel a politikai oldalával, amit a tisztelt előttem szóló képviselőtársam fejtegetett, a magam részéről az idő előrehaladottságára való tekintettel se foglalkozzam. Én a magam részéről a törvénynek egy szerkesztési munkáját vagyok bátor ismertetni és módositványt nyújtani be aziránt, hogy az megfelelőleg módosittassék. T. i. a 11. §., amely megállapítja az arányos kisebbségi szavazási rendszert az egész választás alapjául, végeredményében összezavarja a kisebbségi és a többségi elv alapján nyugvó szavazási rendszereket és most azután bizonyos félreértések kerülnének ki a törvény szövegéből. Nevezetesen a 11. §. utolsó előtti bekezdése azt mondja, hogy (olvassa) : »az ilyen módon legtöbb szavazatot kapott egyén 24 rendes, a kapott szavazatok száma szerint következő hat egyén póttag lesz«. T. Nemzetgyűlés ! Ha ez igy marad a törvényben, akkor ez semmi egyéb, mint a többségi elv törvénybe iktatása. Usetty Ferenc : Én is hangsúlyoztam ! Rassay Károly : Ezt a magam részéről én is végtelen örömmel üdvözölném, mégis a törvény a kisebbségi elv alapján van felépítve, lehetetlen tehát, hogy olyan anomália álljon elő, hogy a törvény részben a többségi, részben a kisebbségi elv alapján foglaljon magában rendekezéseket. Ha e rendelkezés bennmaradna, ez azt jelentené, hogy az a lista, amelyre a legtöbb szavazat esett, az egész mivoltában a legtöbb szavazattal megválasztottak listáját tartalmazná ; mert azt mondja, hogy a legtöbb szavazatot kapott 24 egyén tagja a törvényhatósági bizottságnak. Az alapgondolat ott hibás,
