Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-48
A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. évi május hó 27-én, csütörtökön, H 3 sajnos, azonban a szegedi kormányt nem hivta meg az entente a béketárgyalásra. Hiszen, ha a szegedi kormányt hivta volna, akkor rendben lett volna. A táviratot Kun Béla kapta. És mi volt abban a táviratban? Az, hogy az entente épen ma meg akarta hivni a magyar nemzet képviselőit a béketárgyalásokra, »de miután önök most megtámadták a cseheket«, stb. stb. Engedelmet kérek, hiszen voltak akkor Bécsben urak, akik az entente-missziókkal tárgyaltak kétségbeesetten; gróf Bethlen István, őrgróf Pallavicini Gryörgy és az egész ellenforradalmi szervezet mindent elkövetett, hogy az a botrány be ne következzék, hogy Kun Béláékat meghivják a béketárgyalásokra. Engedelmet kérek, ez az entente meg akarta hivni Kun Béláékat a béketárgyalásokra, s mikor itt a nemzeti és keresztény feltámadás bekövetkezett, mikor egy nemzeti szinezetü kormány volt, amikor egy keresztény irányzatú kormány volt, akkor az entente ezzel a kormánnyal már szóba nem akart- állani, hanem csak bizonyos koncentrációktól tette függővé azt, hogy meghivást kap-e a nemzet, igen vagy nem. (Mozgás a baloldalon.) Es megcsináltuk ezt a koncentrációt, mert meg voltunk győződve, hogy arra tényleg szükség van. S az egész országban boldog volt mindenki, mikor hire jött, hogy amint a koncentráció megvan, akkor rögtön elmehetnek a béketárgyalásra a megbizottaink. Akkor is valami narkózisban éltünk ebben az országban, azt hittük, hogy a békeszerződés olyan boldogságot fog hozni. Emlékszem az akkori tárgyalásokra nagyon élénken, hogy egyenesen hazaárulónak minősitették azt, aki kifejezést mert adni annak, hogy nem szabad ezzel a koncentrációval sietni, nem kell annyira törekedni arra, hogy az entente által elismert kormány legyen, mert abban a pillanatban, amint az entente által elismert kormányunk lesz, sietni fog az entente egy nagyon kellemetlen békeszerződést nekünk kézbesiteni, nekünk tehát nem érdekünk, hogy ezt a békeszerződőst olyan korán megismerjük. Igen, ott volt időpont, mikor jobban lehetett volna húzni az ügyet, jobban lehetett volna kitolni a dolgot. De nekem akkor deferálnom kellett, mert akkor olyan általános nyomor, olyan inség volt, hogy az egész ország abban a meggyőződésben volt, hogy ez az inség azért van, mert mi nem akarunk engedni és a koncentrációnak nem akarunk helyet adni. Nem akarom azt ma vitatni, hogy a koncentráció jó vagy rossz volt-e, hanem érdekes, hogy _Kun Báláéktól a képviseletet elfogadta volna a entente a szovjet-urak alakjában, de a keresztény nemzeti kormánytól, uraim, csak ugy fogadta volna el a képviseletet, ha abban a liberális és a szocialista képviseletek is koncentrálva vannak. Igen, t. Nemzetgyűlés, mindent el kellett volna követni, hogy ehhez a mostani stádiumhoz még ne jussunk el ós ne vezessük ide a nemzetet. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. Itt van az a körülmény, ahol ón, ugy látszik, teljesen egyedül állok az én álláspontommal, t. i. hogy kár volt ezt a tragikus pillanatot, ezt a tragikus történelmi órát, amelyet most átélünk, siettetnünk, mert én meg vagyok győződve róla és ugy érzem, az a sejtelmem, hogy néhány hónap múlva talán mosolyogni fogunk önmagunkon, hogy mi azt hittük júniusban, vagy május végén, hogy az entente felé vezető ut az az ut, amelyen a magyar nemzetet meg tudjuk menteni. De hiába igyekezném én ezt megmagyarázni, hiába igyekezném bebizonyitani. El fogok azonban mondani sok mindenfélét és meg vagyok győződve róla, hogy az uraknak nézetei és álláspontja is sok tekintetben meg fog változni. (Hallj uh! Hall juh! balfelöl.) Emlékszem, hogy Bleyer minister ur egyszer egy beszédében kifejtette, hogy ennek a nemzetnek négy nagy tragédián kell most átesnie. Az első tragédia volt a háború, a második a bolsevizmus volt, a harmadik a román és a negyedikre azt mondta a minister ur, hogy az a béke aláirása lesz. 0 ezt tragédiának minősitette és akkor ő is, sok barátommal együtt azon az állásponton volt, hogy ezt a tragédiát mi csak ugy fogjuk sikerrel, könnyedén átélni, ha annak időpontját minél későbbre toljuk ki, mert hogy át kell esnünk rajta, az biztos. (Mozgás.) Itt van tehát az első pont, itt van a kormány első hibája, hogy nem tolta ki még jobban ezt az időpontot. (Zaj és mozgás. FelMáltásoh : Hogyan ?) Bocsánatot kérek, ezt meg lehetett volna csinálni ! (FelhiáUásoh : Hogyan ?) Kérem, azt is megmondom. Hogy csak egy példát emlitsek, mikor az igen t. békedelegáció megjelent Neuillyben, ahol egy lehetetlen épületben helyezték el, mikor meghivták a magyar békedelegációt tárgyalások folytatására s mikor az a békedelegáció látta, hogy az entente nem tárgyal vele, engedelmet kérek, hazautazhatott volna. (Mozgás.) Kérem, ha engem valahova elhivnak tárgyalni és velem ott nem tárgyalnak, azt / legalább is megteszem, hogy elutazom. (Zaj.) Es ez mindenesetre időnyereség lehetett volna. (Zaj és hözbeszólásoh a középen: Megszálltak volna bennünket!) B. Szterényi József: A németekkel is megcsinálták. Friedrich István : Ez volt tehát a négy főtragédia, amit csak példakép említek. El fogok még mást is mondani. (Halljuk! Halljuk!) Négy tragédián kell átesnünk, én azonban ugy látom, hogy a nemzet legnagyobb bűnét először akkor követte el, mikor a háborút elhatározta. (Zaj és ellenmondások:) Hencz Károly: Nem a nemzet határozta el ! (Felkiáltások a középen : Az osztrák császár parancsolta meg!) r Friedrich István : En ugy emlékszem, hogy itt a parlament egyhangú lelkesedéssel hozzájárult. (Zaj. Elnök csenget.) 15
