Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

94 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. legi polgármester ur egy ministeri ankéten azfc mondták, hogy nekik arról tudomásuk nincs, hogy ott ilyen gazdálkodás van. Én nem is akarok senkit a tisztviselők közül megvádolni, mert ilyen vádat ezidőszerint bebizonyítani nem tudnék, de azt mondom, hogy sajnálatos védekezés ez akkor, amikor az egész közvélemény fel van háborodva és épen a polgármester urak azok, akiknek ezekről nincs tudomásuk. Bárczy István : Mert nem igy volt ! Azért nincs tudomásunk ! Mahunka Imre: Amit mondtam, azért mindenkor helyt álltam, mert egész életemben mindig csak azt mondtam, amiről biztos tudomást szereztem. Méltóztassanak csak érdeklődni és rá fognak jönni arra, hogy igenis a múltban ott nagy bűnöket követtek el. Nem akarok — ismétlem — senkit sem vádolni, de az a rendszer valóságos szégyene a fővárosnak, de szégyene ma már az egész Európának, mert erről már mindenütt beszélnek, csak talán egyedül a városháza az, amely erről tudomást venni nem akar. Ismétlem tehát, hogy ezzel a változtatásával a javaslatnak kérem a legujabbi törvényhatósági bizottsági tagok választását. Itt még csak egyet szabad legyen említenem és ez az, hogy kérjem a t. Nemzetgyűlést és ennek a fővárosnak minden polgárát, hogy a jelöléseknél ezidőszerint nagy figyelemmel méltóztassanak lenni, mert ahogy én látom, ez a háború nem arra volt alkalmas, hogy a panamák elfogyjanak, hanem arra, hogy a panamák rengetegül felszaporodjanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalón.) Ezt voltam bátor röviden előterjeszteni. Elnök : Szólásra ki következik? Bródy Ernő jegyző: Vass Józsefi Vass József: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt van szerencsém tisztelettel kijelenteni, hogy a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és pedig azért, mert meg vagyok arról győződve, hogy azok a nagy bajok, amelyeket itt majdnem az összes, a javaslat mellett felszólalt szónokok előterjesztettek, rendreszedtek, a törvényjavaslat megszavazása, illetőleg életbeléptetése után és ennek utján nagyrészben és gyökeresen szanálhatok lesznek. Az bizonyos, hogy egyik-másik pontja ennek a javaslatnak némi kis önfegyelmezési láván akkor, amikor az ember en bloc a szavát reáadni hajlandó. (Ugy van! balfelől.) Azonban azt gondolom, hogy a célgondolat, amelyet ez a törvényjavaslat maga elé tűzött, annyira imperativ és akkora erővel áll előtérben, hogy feltétlenül el kell némulniok azoknak az apróbb kifogásoknak, amelyek esetleg emelhetők volnának a törvényjavaslat egyik-másik pontja ellen. Ez a célgondolat röviden az, hogy ki kell venni valamiképpen a demokratikus gondolatnak helyes, igazságos alkalmazása révén a főváros vezetését, illetőleg a vezetést jelentő hatalmat annak a kisebbségnek a kezéből, amelybe sok mindenféle mesterkedés és egy eléggé el nem Ítélhető és erőszakos fejlődés révén belejutott és vissza kell adni a demokratikus gondolat erejében a város vezető hatalmát a többség kezébe, ugy azonban, hogy épen a demokratikus gondolat erejében minden becsületes polgára ennek a városnak érvényesíthesse befolyását a város vezetésében. Azt mondta Szterényi József igen t. képviselőtársam, hogy arról nem is lehet beszélni, vagy az nem is lehet kérdés — a gondolat mindenesetre ez volt — hogy vájjon Budapest székesfőváros keresztény legyen-e. Epen az volt a baj, hogy a helyzet a múltban is az volt, hogy mindig azt lehetett mondani, hogy az nem is lehet kérdés, hogy Budapest székesfőváros a statisztika szerint keresztény legyen-e. Az anyakönyvek feltétlenül kimutatták a keresztények túlnyomó nagy többségét. Mi épen azt akarjuk elérni, hogy necsak az anyakönyvek, a statisztikai rubrikák mutassák ki a keresztény többséget, hanem hogy a keresztényeknek ez a statisztikus többsége ezentúl ne statisztáljon, hanem csakugyan a hatalom nagyobb részének legyen az alapja és az ő gondolatai szerint irányittassék Budapest vezetése. T. Nemzetgyűlés S Nem akarok arról a kérdésről beszélni, amit körülbelül azzal a jelszóval azzal a megállapítással szoktak jellemezni, hogy »bűnös Budapest«. Erről nem akarok beszélni azért, mert ezt a kérdést — komplexumot rendkivül súlyosnak és komplexnek tartom. Rendkívül nehéz megállapítani Budapest bűnösségét okai szerint, különösen majdnem lehetetlennek látszik előttem megállapitani bűnösségét személyek vagy érdekcsoportok szerint, mert hiszen olyan nagy fejlődésnek volt eredménye mindaz, ami történt, hogy a fejlődés okai és az okok szövevénye szerint szétbontani igen alapos tanulmányt érdemelne, és követelne, aminő tanulmányt itt ezen a helyen végezni majdnem lehetetlen.] Én inkább arról szeretnék néhány szót beszélni, amit észrevettem, mint jelenséget a demokratikus eszme, vagy mondjuk inkább a demokrata eszme igen tisztelt képviselői részéről, hogy valami aggodalom csendült ki szavaikból, mintha féltenék Budapest kulturelsőbbségét, féltenék Budapest haladóképességét ettől az uj kurzustól, amelyről megállapítják, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén feltétlenül uralomra fog jutni. Az a kérdés, hogy vájjon ez az aggodalom jogosult-e, igen vagy nem. Miről van itt szó ? Itt arról van szó, hogy Budapest nemcsak a városházán, a városháza politikájában, tehát mondjuk az adminisztrációban, hanem életének minden vonalán, kulturéletében, moralitásában, vagyoni életében hordozója, támasza, első pionírja legyen a keresztény és magyar kulturgondolatnak. (Ugy van ! a baloldalon.) Én azt gondolom, hogy hacsak valaki nincs arról meggyőződve, hogy a keresztény gondolat nem alkalmas arra, hogy elsőrangú kulturgondolat legyen, hacsak valaki nincs arról meggyőződve, hogy a specifikusan magyar faj gondolat