Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

90 A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-dn

f kedden. kerül, ami ezt a fejlődést veszélyeztethetné, még akkor is, ka ez bizonyos önmegtagadással és keserű önfegyelemmel jár. Mert — és ezt nem véletlenül mondom ma, néhány nappal május elseje előtt — ez a nemzeti hadsereg életünk, vagyonunk, hazánk nyugodt fejlődésének, sőt fennmaradásának egyedüli biztos védbástyája, mellyel áll és bukik a haza, az alkotmány és a magyar nemzet minden büszke reménysége, j obb és dicsőbb j övőj e. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Friedrich István képviselő ur félreértett szavai valódi érteimének helyreigazítása címén kér szót. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Először egy szót akarok elintézni, melyet a t. honvédelmi minister ur kiejtett, amikor engem »alak«-nak nevezett. Hát kérem, honvédelmi minister ur, épen ebből látszik, mennyire fontos, hogy a tábornok urak magyarul tanuljanak, mert akkor az ilyen szavak használata teljesen ki volna zárva. Csak annak tulajdonitom, hogy ezt a szót használta, hogy a honvédelmi minister ur a magyar nyelv terén nem otthonos. A hadügyminister ur . . . (Felkiáltások : Honvédelmi minister !) En még hadügyminister voltam, azért mondom igy. A honvédelmi minister ur hosszú beszédben felel nekem olyan dolgokra vonatkozólag, amelyekről én abszolúte nem tettem említést. Ugylátszik, a honvédelmi minister ur nem olvasta el az én beszédemet, mert akkor nem tért volna ki velem szemben olyan tárgyakra, melyekről én említést sem tettem. Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy nem olvastam volna el a hadsereg parancs további részeit. Hogyne, elolvastam, de bocsánatot kérek, én ellenzéki vagyok, én azokat a pontokat teszem kritika tárgyává, melyeket épen jónak látok kritika tárgyává tenni. En a hadseregparancs további részeit annyira helyeseltem és annyira jónak találtam, hogy azokról említést nem tettem, de nem dicsértem meg, mert nem vagyok kormánypárti, hanem kritizáltam azt a tételt, amely nekem nem tetszett. Ugylátszik, a honvédelmi minister ur elfelejti azt, hogy én ellenzéki vagyok, nem pedig kormánypárti. Azt is mondja pl. a honvédelmi minister ur, hogy én vádat emeltem abban az irányban, hogy a honvédtiszteket háttérbe szorítják. En vádat nem emeltem, egészen másként mondtam ezt a dolgot. Felemiitettem egypár magas állású közös tábornokot, akik olyan állásokat töltenek be túlsúlyban, amelyek rendkívül fontosak, ugy hogy ez azt a látszatot kelti, mintha a honvédtisztek háttérbe szoríttatnának. Nekem csak egy kérésem volt a honvédelmi minister úrhoz, hogy ugy intézkedjék, nehogy ez a látszat bármiképen is fennállhasson. Ugyebár, egészen más szinezete van annak, amit én mondtam és annak, ahogy beállította a honvédelmi minister ur. Azt állit ja a honvédelmi minister ur, hogy a szénkormánybiztost én neveztem ki és hogy az kiváló tábornok, aki azonban magyarul alig tud. De azt már nem mondta meg a honvédelmi minister ur, hogy a szénkormánybiztost a fővezérség ajánlatára kellett kineveznem, ahol akkor ő vezérkari főnök volt. Soós Károly honvédelmi minister : Már nem ! Friedrich István : Ha már nem, akkor rendben van. Azt azonban már nem mondta a minister ur, hogy azért neveztem ki azt a tábornokot, — akit különben nagyra becsülök — mert átírt hozzám a fővezér ur, hogy nevezzem ki. Nagyon helyes amit a minister ur mond, hogy elsősorban a rátermettségből kell kiindulni ezeknek a magas állásoknak a betöltésénél. Teljesen helyes, csak azt ne méltóztassék elfelejteni, hogy a nemzeti érzés is meglegyen a rátermettség mellett. (ügy van ! ügy van !) Itt a Házban nincs egyetlenegy tag sem, aki azt kivarrná, hogy a pedigree szerint (Derültség.) a származás szerint helyezzük el a magas állásokban a tiszteket .Nekemterjesen mindegy, hogy az a tiszt honvéd, félhonvéd, keresztezett honvéd és vagy közös származású-e (Élénk derültség.) ; osztom a honvédelmi minister ur véleményét, hogy legyen elsősorban rátermett, de azután, — mint az igen tisztelt képviselőtársam közbeszóiésáb

an mondotta, — legyen meg benne a nemzeti érzés is. (Élénk helyeslés.) Teljesen egy véleményen vagyunk. Még egy dolgot szintén le kell szögeznem amely itt a honvédelmi minister ur beszéde kapcsán lefolyt. A honvédelmi minister ur egy Marschalltanácsról tett említést. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ennyire nem lehet menni szavainak kimagyarázásában. Friedrich István : De ez hozzátartozik a dologhoz. Elnök : Kérem, majd meglátjuk. (Derültség.) Tessék folytatni. Friedrich István : Én is tudok erről a marschalltanácsról. B. Szterényi József : Tudunk többen róla. Friedrich István : Megjegyzem, — amint azt Szterényi t. képviselőtársam is közbekiáltotta, — hogy igenis, az a marschall-tanács, amelyben csupa közös tábornok volt, a magyar hadsereg létesitése ellen foglalt állást és a király volt az, aki a marschall-tanács határozatával szemben a magyar hadsereget mégis meg akarta csinálni. ?" helyeslés. Zaj.) B. Szterényi József : Ugy van, ez történelmi tény. Rupert Rezső : Ez nem dicsőség, csak gyenge volt a király. (Zaj.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém az árdrágitó visszaélésekről szóló törvényjavaslatot benyújtani. (Élénk tetszés. Felkiáltások a Ház minden oldalán : Mikor jön a hothüntetés ?) Kérem a t. Házat, méltóztassék azt az Igazságügyi Bizottsághoz utasi-