Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920, '. évi április hó 20-án, kedden. 87 kezdjem, amellyel Friedrich t. képviselő HT a had­sereget illető megjegyzéseit befejezte. A t. kép-viselő ur t. i. azt mondotta, hogy na­gyon, de nagyon csodálkozott azon, hogy az eskü alkalmával kiadott hadseregparancsom bevezető szavai a következőképen hangoztak : »A kormány­zó bizalmából ministeri állásomat elfoglalván. . .« Azért kezdem válaszomat ezzel az üggyel, mert felette sürgősnek tartom, hogy a t. képviselő ur abból a bizonyos kellemetlen lelkiállapotból, amely­be egy ilyen túlságos csodálkozás és az azzal járó lelki tusa az embert viheti, minél hamarább meg­szabaduljon. /Derültség.) Meg vagyok győződve arról, hogy meg fogja érteni, ha megmagyarázom ennek a dolognak az okait. IHalljuk ! Halljuk !) Kijelentem, hogy a hadseregparancsban a ne­kem alárendelt katonaság szivéhez óhajtottam beszélni. Olyan szivekhez, amelyeket én jól isme­rek és amelyekről tudom, hogy volt fővezérük, mostani kormányzónk személyében összpontosul minden szeretetük, minden tiszteletük és szinte legendás bizalmuk. (Tetszés.) Természetesnek ta­láltam tehát, hogy a két alkotmányos tényező közül, melyek bizalma nélkül nem állhatok ezen a he­lyen, mindenekelőtt a kormányzó bizalmát hang­súlyoztam, mert ezen az utón gondoltam legjob­ban megtalálni a kulcsot az egyszerű gondolkozású katonáink szivéhez mindazon fontos mondaniva­lóim számára, amelyekkel, azt hiszem, ugy a t. képviselő ur, mint a t. Nemzetgyűlés is egyetért. Lelkes magyar katonákhoz nem lehet közjogi pa­ragrafusok száraz stílusában beszélni ; amit épen a tisztelt katonaviselt képviselő ur fog a legjobban érteni, hogy azokhoz csakis egyszerű katonás sza­vakkal lehet szólni. De azért nagy örömmel és a t. képviselő ur iránti nagy köszönettel ragadom meg ezt az al­kalmat, hogy itt ünnepélyesen, a Nemzetgyűlés és az egész ország szine előtt kijelentsem, hogy or­szágunk mai súlyos helyzetében, amikor a hadse­reg talán egyike a magyar* állam legfontosabb szerveinek, a honvédelmi minister csak akkor áll­hat meg helyén és csak akkor teljesitheti feladatát, ha teljes mértékben birja a Nemzetgyűlés bizal­mát is. (Élénk helyeslés.) Friedrich István : Teljesen egy nézeten va­gyunk. Ugyanezt mondtam én is ! Soós Károly honvédelmi minister : Egyébként — a t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, tapasztalta is már, hogy nagyon egyenesen, őszintén szoktam gondolkozni és épen ugy beszélni is — nem sza­bad tehát csodálkozni azon, ha a kormányzó bizal­mának hangsúlyozása egészen szivemből jött . . . B. Szterényi József : Alkotmányos is ! Soós Károly honvédelmi minister : ... mert meg vagyok győződve arról, hogy ezt a bizalmat teljes korlátlan mértékben birom. Hogy a Nem­zetgyűlés bizalmat is birom, azt volt alkalmam itt tapasztalni és amit nagyon hálásan is veszek tudomásul. (Éljenzés.) De épen Friedrich t. kép­viselő ur ezúttal nem fog túlságosan csodálkozni azon . .. Friedrich István : Én ellenzék vagyok ! Soós Károly honvédelmi minister :... ha nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez alól a bizalom alól nem léteznének kivételek is. Friedrich István : Hisz ellenzék vagyunk ! Hát természetes ! Soós Károly honvédelmi minister : Ezeknek a kivételeknek bizonyítékát adta a t. képviselő ur akkor, amikor azzal vádol engem, hogy a magyar nemzeti hadseregben a közös hadseregből származó tisztek igen nagy tért nyernek, a honvédségtől szár­mazó tisztek rovására. Mivel ez egy egészen kon­krét dolog, erre adatokkal szeretnék válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon fontosnak tartom ennek az ügynek e helyen való megvilágitását és csak arra kérem Friedrich t. képviselő urat, hogy az ilyen adatai tekintetében a hirszerző forrásait ugy választaná meg, hogy adatai a valóságnak teljesen megfeleljenek. Ebben az esetben nem felel­nek meg azok a tényeknek. Ezt szeretném én röviden bebizonyítani. (Halljuk ! Halljuk !) Vegyük előbb a honvédelmi ministeriumot. A honvédelmi ministeriumb an a kijelölt katonai államtitkár egy ezredes, aid valamikor közös volt, de már régen, —• mert akkor fiatal százados volt, ma őszhaju ezredes — százados kora óta szolgál a magyar honvédségnél, a honvédvezérkarban, annak nagyon kiváló tagja, aki ugy a békében a honvédelmi minist eriumb an, mint a háborúban mindenütt, ahová állitották, kitüntette magát. Az elnöki csoport főnöke igaz, hogy közös, de csak azért került oda mert az a törzstisztet, akit oda szemeltem ki s aki szintén sokáig szolgált már azelőtt a honvédelmi ministeriumban, a Kormányzó őfőméltósága a katonai iroda főnökéül nevezte ki. A katonai csoport főnöke is volt közös ezredes, de olyan magyar közös ezredes, aki a háború alatt egy honvédezre­det vezényelt s aki a háború utolsó felében és aztán később is a honvédelmi ministerium­ban volt, de ami ennél a kérdésnél nagyon is lényeg hogy elődöm alatt is a ministeriumban volt. (Derültség a baloldalon.) A kiképzési csoport főnöke volt közös ezredes, de mint százados a honvédségnél szolgált és a Ludovikában volt tanár. A katonai közigazgatási csoport főnöke tiszta honvéd, mindig az is volt. A gazdasági közigazgatási csoport főnöke volt közös tábornok ugyan, de olyan jó magyar ember, hogy a t. képviselő ur is akkor, amikor minister­elnök volt, érdemesnek találta őt arra, hogy a leg­fontosabb ministeri tárcák egyikét, a külügyit, vele töltötte be. Friedrich István : Nagyon helyes ! Soós Károly honvédelmi minister: A 31. ka­tonai osztály közül kilencnek volt közös tisztek állanak az élén, a többi 22 osztály élén pedig volt honvédtisztek, illetve hivatalnokok .Itt tehát megvan a honvéd túlsúly. A vezérkar főnöke, Berzeviczy közös szárma­zású tábornok, de mindenki tudja róla, hogy a honvéd lovassági felügyelőnek volt hosszú időn

Next

/
Oldalképek
Tartalom