Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
64 A Nemzetgyűlés 29. ülése 19k lalták, volt ott egy műszaki postatisztviselő, az zsidó volt. (Zaj.) Ő saját maga mondta el, hogy miképen folyt le az egész ellenforradalom és mi volt az ő szerepe. Mikor megkérdezték tőle, hogy hogyan került zsidó létére ebhe a dologba, azt mondta : Kérem szépen, nekemjöttek szuronnyal a kadétok és azt mondták, hogy kopogtassam le azt, hogy mindenütt kiütött az ellenforradalom, Budapesten már a fehérek uralkodnak, csinálják meg a vidéken is. Leadtam ezeket a hireket mindenüvé. Mikor délután 3—4 órakor elfoglalták a József-központot, akkor jött a Szamuely, aki kétszer pofonvágott és azt mondta, hogy elitéi 15 esztendőre. Összeestem a pofonok hatása alatt. Mikor megkérdeztem tőle, hogy tudta-e, hogy az tényleg Szamuely volt, aki őt pofonvágta, azt felelte : Kedves Béla bátyám, nem tudtam én, de a pofontól mégis ugy elszédültem, mint a kisgyerek. Ha tudtam volna, hogy a Szamuely vágott pofon, akkor ott rögtön meg is haltam volna. (Élénk derültség.) Mikor pedig az utolsó délutánon arra került a sor, hogy kieresszenek bennünket, épen vasárnap délután volt, — vasárnap délután máskor nem szokták a cellaajtót kinyitni — ez az ember rögtön elájult a nagy ijedtségtől, mert azt hitte, hogy most vége van. (Derültség.) A zsidó ellenforradalmárok 99%-a ugy került bele az ellenforradalomba, mint Pilátus a crédóba. Tisztán az volt az ő ellenforradalmárságuk, hogy a sors belesodorta őket a dologba. A legtöbben nem tettek semmit, de mivel a tömeg vitte őket, mentek ebben az irányban. Még csak azt legyen szabad mélyen t. képviselőtársam múltkori beszédére megjegyezni, hogy Ágoston Péter »A zsidók útja« című könyvének 161. lapján azt mondja, hogy az a Werner Sombart zsidó volt. Én nem tudom, nem álltam ott, mikor akár pólyában keresztelték, akár frakkban keresztelték ezt a Sombart nevezetű egyént, nem tudom, hogy igaza van-e Ágoston Péternek, de azt leszögezhetem, hogy Ágoston Péter maga zsidó volt és a zsidó népbiztosok egyik főalakja. Sándor Pál : Sohasem volt zsidó ! Ilyenek az ön adatai! Fangler Béla : En meg tadom, hogy zsidó ! Most méltóztassanak megengedni, hogy propoziciókkal álljak elő a zsidókérdés megoldására. Azt hiszem, mindnyájan megegyezünk abban, hogy jóllehet a zsidóság Magyarországot a tönk szélére juttatta, nem szabad általánositanunk és azt mondanunk, hogy minden zsidó gazember és minden zsidót ki kell pusztítani az országból. Nekünk egyénileg kell értékelnünk a zsidóságot és azoktól, akik tényleg vétettek a magyar állameszme ellen, meg kell vonnunk az állam támogatását. Hogy ezt megtehessük, fel kell állítanunk az u. n. zsidókatasztert, akár '. évi április hó 19-én, hétfőn. ugy, hogy az állameszme ellen vétőket vegyük bele, akár ugy, hogy a nem bűnösöket. Meskó Zoltán: Akik nem vétettek! Ahhoz kevesebb papir kell. Fangler Béla: E kataszter alapján, ha a vétkeseket vesszük fel a kataszterbe, a zsidóságot két csoportra kell osztani, illetve azokat, akik belekerülnek a kataszterbe, még külön két alosztályba. Az elsőbe kerülnének azok, akik az állameszme ellen vétettek, akik tényleges kommunisták voltak, akik börtönben voltak, vagy internálva voltak, avagy végül a büntetőtörvények hiányossága miatt ettől megszabadultak, azonban tényleg ugy viselkedtek, hogy az állameszme ellen vétőknek tekinthetők. Á másik alosztályba kerülnének azok, akik gyanúsak abban avagy rájuk bizonyult, hogy kommunistákkal egyetértettek, hogy lánckereskedők és hogy a zsidóság előnyére és hogy a keresztény magyarság rovására tevékenységet fejtettek ki. Az elsőosztályban lévőktől elsősorban el kell vonni a vagyont tökéletesen, 100 %-ra. Sem az első-, sem a másodosztályú zsidó cselédet nem tarthat, az üzlethelyiséget tőle el kell venni, lakásába ugy be kell szorítani, hogy csak egy kis szobája maradjon meg, minden egyéb mellékhelyiség nélkül. Ellenben a többi zsidót üldözni azért, mert fajtársai kommunisták voltak és rosszul viselkedtek, nem szabad. Sándor Pál t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a Nemzetgyűlésnek első kötelessége, hogy a zsidóságot két részre ossza; azután hogy hagyjunk a zsidóságnak még négy hónapig békés és nyugalmas életet és azalatt törekedjék a keresztény Nemzetgyűlés arra, hogy a zsidóságot gazdaságilag leszorítsa. Ebből legyen szabad egy következtetést levonnom. A kereskedelem tisztán zsidókézben van. A kereskedelmet nekünk meg kell magyarositanunk, kereszténnyé kell tennünk. Olyan törvényt kell hoznunk, akár csak egyszakaszosat is, hogy annak a városi képviselőtestületnek, vagy elsőfokú iparhatóságnak jogában legyen, hogy pl. ha egy tisztességes keresztény kereskedő jelentkezik, aki személyileg, erkölcsileg megbízható és vagyoni garanciát is nyújt arra, hogy azt az üzletet, amelyet kér, vezetni is tudja, s emellett az 1848 : XVII. tcikknek, az ipartörvénynek, megfelelő a képesítése, akkor az a keresztény fiatalember jelölhesse ki, hogy melyik zsidó üzlethelyiség legyen az övé. (Helyeslés balfelol. Derültség a középen és jobbról.) Mert ha mi kereszténnyé akarjuk tenni a kereskedelmet, akkor nem vezethetnek bennünket azok az elvek, hogy ez beleütközik a magyar magánjogba. (Ugy van! balfelöl.) Mert, engedelmet kérek, a rekvirálások nem ütköztek bele a magánjogba ? (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mikor elvitték marháinkat, élelmünket, mindenünket, az nem ütközött bele a magánjogba ?
