Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

A Nemzetgyűlés 29. ülése 19', Fangler Béla : Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, bogy kicsit áttérhessek Sándor Pál t. képviselőtársam beszédére. Feltűnő volt mindjárt beszédének elején, hogy irtózatos dühvel jelentette ki, hogy Magyarország mindig gyarmata volt Ausztriának. Ezt én, aki egy hosszú életen keresztül mindig a 48-as eszméket hirdettem, feltétlenül kell, hogy aláírjam, mert ugyanazokat az eszméket vallottuk és hirdettük mindazok, akik a 48-as alapon álltunk. Azonban, ha jól emlékszem, Sándor Pál mindig a 67-es alapon állt, mindig a 67-es kormányok háta mögött ült. Most azt mondja ugyan, hogy ő mindig kikötötte azt, hogy a 67-es kormányt csak akkor támogatja, ha megengedi neki, hogy az önálló vámterület hivének vallja magát, de bocsánatot kérek, ez fából vaskarika. Az akkori kormánynak, a 67-es alapon álló kormánynak épen olyan kardinális alaptétele és pontja volt a közös vámterület, mint amilyen pl. most a demokratapártnak a zsidóbarátság és ha Sándor Pál t. képviselőtársam azt mondaná, hogy ő antiszemita programmal demokrata, ez azt hiszem, épen olyan lehetetlenség és épen olyan fából vaskarika volna, mint ahogyan nem lehetett valaki az önálló vámterület alapján 67-es politikus. Azt is mondta Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy az orosz bolsevizmus az orosz földet mindjárt felosztotta, a nagybirtoktól is elvették a bolsevisták a földet, minálunk azonban nem osztották fel a földet nem tudom én micsoda zsidó előrelátásból. Engedelmet kérek, majd én megmondom, miért nem osztotta fel a zsidó kommunista társaság a magyar földet, a magyar nagybirtokot. Nem azért, mert előrelátó volt, hanem mert a szocializált üzemekhez odahelyezett termelési biztos, ilyen meg olyan népbiztos, mind zsidó volt, valahány volt is és igy annak mindnek kenyeret tudtak adni, mig ha a birtokot felosztották volna a magyar parasztság között. azoknak a zsidógyerekeknek nem lett volna kenyerük. Ez az oka az egésznek, (ügy van! Derültség.) Sándor Pál t. képviselőtársam a magyar kereskedelemről is szólt — amire azonban azt a megjegyzést tehetjük, hogy az nem magyar kereskedelem, hanem zsidó kereskedelem — és szemrehányást tett a nemzetnek azért, hogy miért nem foglalkozik kereskedelemmel, miért nem foglalkozott már a középkorban és később is a kereskedelemmel s ezért van az, hogy teljesen s

a zsidóság foglalta el ezt a teret és ezért van az, hogy a magyar kereskedelem tulajdonképen zsidó kereskedelem. (Egy hang jóbbfelöl: Ebben igaza van!) Ebben igaza volt, de ennek lélektani indoka nem abban rejlik, mélyen tisztelt képviselő ur, hogy a magyar dzsentri szégyelte, hogy valamelyik fia kereskedő legyen, (Ellenmondások.) hanem főleg abban rejlik, hogy akkor, amikor a zsidóság Magyarországon elterjedt, a zsidóság tisztára kereskedelemmel '. évi április hó 19-én, hétfőn. 61 foglalkozott és mivel a zsidóság foglalkozott a kereskedelemmel, ergo azzal az áruuzsorával, ennek a szónak, hogy »kereskedő«, nem diszt, fényt, hanem inkább gyalázatot hozott. S mivel az a keresztény alapon álló középkori magyarság, amely, mivel keresztény alapon állt, feltétlenül megbélyegezte azt, ha valaki uzsorával foglalkozott, sőt megbélyegezte a keresztény morál a gyors meggazdagodást is, ez a keresztény morál nem engedte azt, hogy olyan pályára lépjen a magyar ifjúság, a magyarság, amely előtte, ezen okok miatt meg van bélyegezve. És hogy az u. n. magyar kereskedelemben ez a zsidó morál milyen kárt okozott ? Ha nézzük a statisztikát, azt látjuk, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos csődből kifolyó bűnügyek 28'2%-kai többször fordulnak elő zsidóknál, mint keresztényeknél. S az egész büntetőtörvénykönyvünk, az 1878. évi V. te, amelyet szintén zsidó csinált — Csemegi csinálta, — igaz, hogy elsőrendű, kiváló törvény, de a zsidóságnak kedvez. (Igaz! Ugy van!) Büntetőtörvénykönyvünk a zsidóság által elkövetni szokott bűntetteket nem bünteti elég szigorúan, hanem roppant enyhén ; ennek a büntetőtörvénykönyvnek a tételei mind olyanok, amelyek a zsidóságnak kedveznek. Ez az oka annak is, hogy Magyarországnak a kereskedelmét a külföld előtt a zsidóság hitelképtelenné tette. Én például kereskedőcsaládból származom és olyan testvéreim vannak, akik a kereskedői pályán működnek és mint nagykereskedők... Sándor Pál: Zsidók azok? Fangler Béla : ... igazán elsőrendű nevet vívtak ki maguknak a Dunántúl. Ők számtalanszor panaszolták, hogy addig, mig az angol kereskedők meg nem ismerik annak a cégnek a becsületességét, nem küldenek neki árut soha, mig az osztrák vagy olasz kereskedő részéről elég a megrendelés és rögtön küldik az árut, mert annak az osztrák vagy olasz kereskedőnek sokkal több becsülete van az angol kereskedő előtt, mivel az az osztrák vagy olasz kereskedő nem szokott minduntalan megbukogatni, mint a magyar zsidó kereskedő s azért sokkal nagyobb hitelképessége van, mint a magyarországi kereskedővilágnak. (Igaz! Ugy van !) Emiitette mélyen tisztelt képviselőtársam a felekezeti békét is, hogy végre-valahára ne gyűlölködjünk mi, akik itt élünk, hanem legyünk teljesen nyugalomban és egy gyönyörűséges szép éra alatt a felekezeti béke angyalszárnyai suhogjanak el a fejünk fölött. Elhiszem azt, hogy ugy a tisztelt képviselőtársamnak, mint annak a fajnak, amelyhez tartozik, igen nagy érdeke volna, hogy felekezeti béke legyen ebben az országban. De ne feledjük el, hogy a magyarság, amely a zsidóságtól ezeket a borzalmas szenvedéseket elszenvedte, (Igaz! Ugy van!) nem tudja megbocsátani a zsidóságnak azt, hogy ő a Károlyi-forradalom alatt ezt a szép céllal meg-