Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

56 A Nemzetgyűlés 29. ülése 1920. évi április hó 19-én, hétfőn. egészen mértani arányúak, (Derültség.) orraik merészhajlásuak és bajuszuk és szakálluk olyan szinü, hogy szikrák szóródnának belőle. Az ententeot nem érzelmi motívumok vezetik, hanem az, hogy minket tökéletesen tönkre tegyen. És ha vizsgáljuk azt, hogy milyen törvények vannak beterjesztve, azt látjuk, hogy be van terjesztve a városi tisztviselők hivatali megbízásának meghosszabbításáról a belügyminister törvényjavaslata, a háború esetére szóló kivételes hatalom ideiglenes meghosszabbításáról az igazságügyminister törvényjavaslata, azután be vaD terjesztve a bányailletékekről a pénzügyminister törvényjavaslata, azután a legfőbb fegyelmi bíróságok szervezetének ideiglenes megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat. Usetty Ferenc : Azóta már van ujabb is. Fangler Béla : Azóta adták be a városi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló,javaslatot. Usetty Ferenc : Az nagyon fontos ! Fangler Béla : Ami a pénzügyi kérdéseket illeti, a bányailletékek módosításáról szóló törvényjavaslat — már engedelmet kérek, — ezen a nyomorult kis Magyarországon, amire az entente kárhoztatni akar bennünket, de meg vagyok győződve, hogy hiába akar bennünket kárhoztatni, ahol bányászat alig van, az itt nem lehet fontos, hogy a kizárólagos kutatási jogért valaki nyolcszoros illetéket fizessen, amikor tulaj donképen nincs bányánk. ( Felkiáltásokbalfélől : Szénbányák !) Vagy pedig itt van a felsőbíróságok fegyelmi hatóságáról szóló törvényjavaslat. Már engedelmet kérek, az országra nézve olyan rettenetesen fontos-e az, hogy, ha egy curiai biró megtéved, az a curiai biró, majd ha két-három esztendő múlva lefolytatják ellene a fegyelmi eljárást, — mert ennyi ideig szokott elhúzódni a fegyelmi eljárás — meg legyen büntetve ? Nem az-e inkább a fontos, hogy az országot a végromlástól, a csődtől megmentsük ? Nem ezt várta tőlünk az ország, hanem azt, hogy a pénzügyminister és a többi ministerek is mindjárt a Nemzetgyűlés összeülése után olyan törvényjavaslatokat terjesszenek elő, amelyek alkalmasak arra, hogy az országot ebből a borzasztó helyzetből, úgyszólván a csődből kivigyék. A pénzügyminister ur által beterjeszteni kilátásba helyezett pénzügyi törvényjavaslatok beszélnek a luxus-adóról, beszélnek arról, hogy valaki aszerint lesz megadóztatva, hogy hány cselédet tart, hány lakószobája van. Az ezek révén befolyó pénzösszeg azonban talán csak arra lesz elégséges, hogy a Nemzetgyűlésnek költségeit, a mi költségeinket fedezze, de az ezek révén befolyó pénzösszegből egy fillér sem jut majd arra, hogy az államháztartás borzasztó szükségleteit kielégíthessük. Nem ezt várja — mondom — az ország, hanem azt, hogy azok a milliárdok, amelyek jogtalanul jutottak az illetők birtokába, az ország szekerét kihúzzák a kátyúból, hogy ezek a milliárdok a lánckereskedők és a többi azokat igazságtalanul megszerzett zsidó tőkések kezéből kivétessenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, amig a pénzügyi közigazgatás terén nem történnek olyan intézkedések, amelyek erre a célra egyenes irányelvül szolgálnak, a kormányban nem lehet biznom és addig mindig bizalmatlansággal fogok viseltetni a kormány iránt. Nézzük pl. a kormánynak csak egy-két legújabb ténykedését. Az 1287/1920. számú rendelet arról szól, hogy a kormánybiztosokat személyes felelősség mellett utasítja, hogy ügyeljenek arra, nehogy a gabona-exponenseket, a gabona-vásárlókat, szóval a gabona-kormánybiztosság expozituráit valami sérelem, valami bántódás érje, mert az borzasztó eset volna, ha ezeket a faji jellegű alakokat, — mert, sajnos, tudjuk, hogy igy van, hogy a Közélelmezési Hivatal expozituráiban mind zsidók ülnek — valami bántódás érné. Ugron Gábor : De három hónap óta a fél kvótát sem kapja meg a város. (Zaj.) Fangler Béla : Azért nem kapja meg, — jó, hogy közbeszólt t. képviselőtársam — mert Zalában például inkább feleteti, felégeti vagy vizbedobja a gazda a gabonáját mintsem hogy zsidónak adja, pedig ott és másutt is csak zsidó gabonaügynökök vannak. (Zaj.) Ez az oka annak, hogy nem jut csak fél kvóta a városnak. (Nagy zaj. Ellenmondások jóbbfelől.) Ugron Gábor : Ezért éhezik másfélmillió ember ! (Zaj.) Fangler Béla : A kormánynak a gabonakormánybiztosságokhoz azokat a menekült tisztviselőket kellett volna odatennie, akikhez múltjukból, 20—30 esztendős szolgálati idejükből és 20—30 éves szolgálatuk alatt tanúsított becsületes működésükből kifolyólag egész közönségünk bizalommal lehetne és akiknek bizalommal odaadná a gabonáját. De nem ez történik, hanem Zalában és másutt is, amint látjuk, zsidók ülnek a kormánybiztosság expozituráiban. (Ellenmondások a középen.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Nem áll ! Sándor Pál : Azt mondja a minister, hogy nem áll ! (Zaj.) 8 Fangler Béla : Szolgálhatok adatokkal a miniszter urnák. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Majd én is szolgálok ! Fangler Béla : Nézzük a cementügyet Zalában ! A cement ügyben Zalában a főelosztó egy Keszthelyen lakó Berényi nevű, természetesen zsidó, aki jelenleg a hajmáskéri fogolytáborban ül hazaárulással vádolva. Azért nem lehetett elitélni, mert az 1878. évi V. te. a büntetőtörvénykönyv nem ismeri a hazaárulás kísérletét. Ez az ember megtette azt, hogy egy levéllel fel akart jönni Budapestre, ezt a levelet el akarta vinni Vázsonyi volt igazságügyministerhez, a zsidók — bocsánat a kifejezésért —• Krisztusához. A levél 178.000 korona kékpénzzel volt bélelve és arra