Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
20. évi április hó 19-én, hétfőn. 54 A Nemzetgyűlés 29. ülése 19è intézett az iránt, hogy az újrafelvételi kérvény milyen stádiumban van, legújabban pedig kegyelmi kérvény fekszik az igazságügyminister ur előtt. T. Nemzetgyűlés ! Én ezért a tényemért nagyon nyugodtan vállalom a felesősséget és azt hiszem, hogy minden jóindulatú, méltányosan és komolyan gondolkodó ember ezt a felelősséget egész nyugodtan fogja az én vállaimon meghagyni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezeket a kommunistaügyeket nem lehet egy szolgabírói gesztussal, egy bürokratának közömbösségével elintézni. Ezeknek az ügyeknek intézéséhez elsősorban komoly jogi tudás, másodsorban lélektani ismeret és azonkivül, t. Nemzetgyűlés, sziv és méltányos belátás és érzés kell (Ugy van!) Aki azt hiszi, hogy ezeket az ügyeket be lehet skatulyázni egy büntetőtörvény szakaszaiba, az lehet kiváló biró, de nem fogja elérni azt a célt, amit mi el akarunk érni. A hatalom pedig azért adatik azoknak, akik a hatalom polcán vannak, hogy ezzel a hatalommal a saját lelkiismeretük és meggyőződésük szerint éljenek ós holmi efemer tömeghangulattól, vagy pedig alantas támadásoktól magukat megtéveszteni ne hagyják. (Helyeslés balfelöl.) Ha nekem mégegyszer módom volna ezt az intézkedést megtenni, ugyanazzal a nyugodt lelkiismerettel mégegyszer megtenném. Még csak azt szeretném megjegyezni a t. Nemzetgyűlés szine előtt, hogy méltóztassanak megnyugodva lenni, talán nem is olyan soká, el fog jönni az a lélektani pillanat, amikor ezekben az ügyekben itt a Nemzetgyűlésen kell majd tárgyalni. Ez az én érzésem és azt hiszem, nem fogok csalódni abban, hogy aki a francia kommün utáni hasonló perek természetét vizsgálja és azokat a hullámokat, amik utána következtek, ugyanabban a meggyőződésben lesz, mint amiben én vagyok. Ennyit kivántam megjegyezni, t. Nemzetgyűlés. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a t. interpelláló képviselő ur, aki interpellációját egy valóságos detektiv-dráma címe alá rejtette ós ezért nem tudtam megtalálni, mert igazán nem gondolhattam arra, hogy a rendőrlegénység illetményeinek rendezése és a falu népének felfegyverzése címén fogja kirobbantani azt a bombát, amiről különben már három nap óta tndtam, hogy elő van készítve. Én azonban azt gondolom, hogy azután a felvilágosítás után, amit a ministerelnök ur mint belügy minister szíves volt itt a kérdésre megadni, neki kötelessége lett volna már akkor felállni és tévedését belátni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ha ezt elmulasztotta a t. képviselő ur, ugy kénytelen vagyok most a legkomolyabban fel* hivni őt arra, hogy legyen szives és akár itt a Ház szine előtt, akár privátim, közölje velem titkos informátorainak névsorát, mert amennyiben ezt elmulasztaná, a legnagyobb sajnálatomra kénytelen volnék az ő jóhiszeműsége tekintetében táplált véleményemet revideálni ós mindazt a káros megítélést, amit most az ő titkos informátorairól magamnak megalkottam, az ő saját személyére áthárítani. (Helyeslés bal felöl.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző : Fangler Béla ! Fan gler Béla : T. Nemzetgyűlés ! Sietek előre kijelenteni, hogy az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el, mert nem vagyok bizalommal a kormány iránt. Nem fogadom el, mert a pénzügyi felhatalmazás kérdése a bizalom kérdése és nem akarok abba a hibába esni, mint t. képviselőtársaim, akik felszólalásaikkal a kormányt agyontámogatják, de emellett fekete szemüvegen keresztül nézik a kormány minden egyes ténykedését és oly konklúzióra jutnak, ami a beszédeikkel teljesen ellentétben áll. A költségvetési felhatalmazás megszavazása a kormány politikájával való azonosítást jelenti. Itt pedig a helyzet az, hogy mindkét oldal teljes bizalmatlansággal viseltetik egymás iránt és ez a bizalmatlanság ott koncentrálódik és tör ki, ahol a pártok ereje koncentrálódik, vagyis a kormány ellen tör ki. Méltóztassanak elképzelni azt a helyzetet, hogy én, aki az ellenzéki Friedrich-csoporthoz tartozom, itt a kormány és az egész ország szine előtt pártvezéremnek, Friedrich Istvánnak ténykedéseit kritizálnám, de azután mégis arra a konklúzióra jutnék, hogy nem lépek ki Friedrich pártjából, hanem benn maradok, mert bizalommal vagyok iránta. Kerekes Mihály : Valakinek ott is kell lenni ! Fangler Béla : Ilyen a helyzete a jelenlegi Nemzetgyűlésnek. Az a körülmény, hogy indemnitásra az országnak szüksége van, még nem jelenti azt, hogy mi, akik ellenzéki szempontból vizsgáljuk a kormány minden egyes ténykedését, akik a kormány ténykedésében azt nézzük, hogy megfelel-e annak az irányzatnak, amellyel mi idekerültünk, amelylel az ország minket ide küldött, csak azt vizsgáljuk, hogy az indemnitásra szüksége van-e a kormánynak, hanem elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy a kormány ténykedései és cselekményei megfelelnek-e annak a szellemnek, amellyel minket ideküldtek. Méltóztassék elhinni, nem szívesen ejtem ki ezt a szót : keresztény kurzus. Mást nem hallunk mindkét párt szónokaitól, mint azt, hogy hangoztatják ezt a szót s ezért támogatják agyon a kormányt, ugy hogy már — méltóztassék elhinni — felmerült annak az eszméje is, hogy talán védőket kellene kirendelni a kormány védelmére, hogy legyen, aki a kormányt támogatja. (Mozgás.) Talán sorshúzás utján kellene megállapítani, hogy ki van a kormány iránt bizalommal, mert ugy látom, hogy a kormány iránt nincs senki bizalommal, (Ellenmondások.) és az egész ország szájtátva nézi ezt a parlamentet, ahol senki sincs bizalommal a kormány iránt és a kormány mégis a Nemzetgyűlés többségének a kegyéből é 1 . (Zaj.) Már a kormány megszületése pillanatában fennállott ez a helyzet. (Zaj. Halljuk! Halljuk !)
