Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-28
44 A Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. évi április hó 17-én, szombaton. 6 tőle kérték régóta, hónapokon át és nem segített rajtuk. Vagy itt van egy másik hasonló dolog, amely meglehetősen felháborító, méltóztassék csak meghallgatni. A pestvidéki törvényszék a csepeli forradalmi törvényszék tagjait, egyiket különösen, aki a főbünös, Juhász Ferencet 52 rendbeli bűncselekmény miatt 5 évi fegyházra ítélte. Mi történik ekkor, nem a mai kormány, hanem az előző kormány alatt ? Az igazságügyi államtitkár ur magához rendeli az ügyészt és.. . (Felkiáltások a jobboldalon : Ki az?) ... Rassy államtitkár ur, — és iparkodik rávenni, hogy a vádat ejtse el és az eljárást szüntesse meg. Kószó István: Szép igazságügy! (Mozgás.) Schandl Károly : Az ítéletet meghozzák február 23-án és az jogerős és végrehajtható. Mi történik ismét? Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Az egy justicmord volt! Schandl Károly: Mi történik március 6-án. Az igazságügyi minister egy rendeletet bocsát ki 6433. szám alatt, amellyel Juhász Ferenc fegyházbüntetését további intézkedésig félbeszakítja és őt azonnal szabadlábra helyezteti. (Mozgás jobbfelöl.) Ilyen körülmények között bizony nem lehet vádolni ezt a mostani alkotmányos rendet azzal, hogy itt a bosszúállás politikáját követik, vaskézzel dolgoznak, mikor a kommunistákkal szemben meglehetősen szelíden dolgozunk és ugyanakkor az alkotmány, a rend és fegyelem gárdáját a megélhetés legelemibb eszközeivel sem látjuk el. Csak ezeket kívántam előrebocsátani és biztosítani a rendőrséget, a csendőrséget, a hadsereggel együtt, ugy a mi pártunk, mint, azt hiszem, az egész Nemzetgyűlésnek (Felkiáltások : Az egész országnak !), az egész országnak becsüléséről. A falu népe hajlandó minden áldozatra. Az államnak nincs pénze, de meg vagyok győződve róla, hogyha arról van szó, hogy ezt a vízfejű fővárost, ahonnan minden rossz ki szokott indulni, megfékezze az államrendőrség : a falu fiai, akkor a falusi nép hajlandó még önkéntes élelmiszer-adományokra is, csakhogy ez a rendőrség becsületesen el legyen látva. Ezek alapján interpellációmat egész röviden a következőkben intézem az összkormányhoz (olvassa) : »1. Tekintettel arra, hogy az államrendőrség személyzetének a helyzete a fővárosban már régóta az elviselhetetlenséggel határos s ép emiatt aggasztó jelenségek mutatkoznak a rendőrlegénység körében, kérdem a m. kir. kormányt : szándékozik-e sürgősen intézkedni, hogy a fővárosi államrendőrség személyzetének a fizetése április 1-től visszamenőleg rendeztessék s élelem- ós ruhaellátása biztosíttassák?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. % A ministerelnök ur kíván szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő urnák teljesen igaza van, amikor felpanaszolja azt, hogy a rendőrséggel fizetés tekintetében bizonyos mostohasággal bántak. Méltóztassék visszaemlékezni, amikor programmbeszédemet elmondottam mint ministerelnök, beszédem elején hangsúlyoztam, hogy első törekvésem az lesz, hogy a fixfizetésü alkalmazottaknak, különösen a tisztviselőknek s ezekkel együtt a rendőrségnek is, javadalmazását mentől előbb rendezzem. Jelenthetem már ma, — és nagy örömömre szolgál, hogy ez koincidál az interpelláció megtételével — hogy a rendőrség fizetését a múlt ministertanács rendezte és pedig olyan módon, ahogy ők is óhajtották, t. i. a katonaságéval egy rangban és egy magasságban. Ez volt a rendőrség kívánsága s mi ezt honoráltuk. Ma már úgyis nyilvánosságra óhajtottuk ezt hozni ; ugy tudom, a kommünikét már el is rendeltük, illetve a sajtóiroda főnökével tudattuk, hogy a közleményt kiadhatja. Ugyanazt tettük, ami a t. képviselő urnák kívánsága volt, ugy intézkedtünk, hogy április 1-től visszamenőleg kapják meg, mert hiszen már március végén megkezdtük azt az akciót s akkor azt határoztuk el, hogy április 1-től visszamenőleg fogjuk ezt életbeléptetni, ha nem is készülünk el addig, mert hiszen sok számítással s a tételeknek megvizsgálásával járó munkáról volt szó. Ennyit kívántam az interpellációra megjegyezni. A Juhász-féle esetre vonatkozó kitérést illetőleg pedig a következőket közölhetem. Nincs itt Eassay államtitkár ur, de miután az ügyről magam is tudomással birok, bár nem az én kormányom alatt történt, mégsem hagyhatom egy pillanatig sem kétségben a t. Nemzetgyűlést afelől, hogy itt helytelen dolog történt. Amint értesültem, ez a Juhász Ferenc-féle eset a legsajnálatosabb esetek egyike azért, mert bár számszerűleg nagyon soknak látszik, amivel mint vétséggel vádolják, ez az ember az egész község vagyonát és életét mentette meg. Ugron Gábor: Megmentette a katholikus papot ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Igen! Es ő a község rábeszélésére volt kénytelen elfoglalni azt a helyet, amelyet elfoglalt. Világért sem szabad és nem is akarok belemenni egy ítélet kritikájába, — bár egy jogerős ítélet meg kell hogy tűrje a nyilvános kritikát — mégis csak annyit akarok mondani ebből az esetből kifolyólag, hogy azokat, amiket ugy látszik hogy elkövetett, azért tette, — t. i. ítéleteket hozott — hogy nagyobb bajoktól megmentse a községet. Amint engem informáltak, roppant enyhe ítéleteket hozott olyan esetekben, aminőkben mindig végtelenül súlyos Ítéleteket
