Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-42

Á Nemzetgyűlés 42. ülése 19,20. évi május hó 14-én, pénteken. 477 Rassay Károly : A t. igazságügyminister ur azt mondja, hogy nem méltatlanok. Meg vagyok győződve, hogy az angol parlamentben és az angol képviselők jogérzékének megfelelőleg azokat a képviselőket, akik önmaguktól nem hajlandók belátni azt, hogy ezer szavazóval nem képviselhetnek 30.000 szavazót, az a törvényhozó testület méltatlannak fogná deklarálni és megfosztaná őket mandátumuktól. (Mozgás és zaj a jobboldalon) Kerekes Mihály: Üres szalmát csépel, mert hajlandók ! Rassay Károly : Mindenesetre a földmivelésügyi államtitkár úrtól egy szakkifejezés volt — meghajlok előtte — hogy üres szalmát csépelek. (Derültség.) Itt van példa az angol gyarmati államok törvényhozásában, hogy megfosztottak a mandátumtól egyéneket olyan alapon, mert tisztviselőket politikai véleményük miatt a kormány által rosszhiszeműen elmozdittattak. Vagy például nem volt rá semmiféle szabály, semmiféle paragrafus és mégis megtették ugyanebből az alapelvből kiindulva azt, hogy megfosztottak képviselőt mandátumától azért, mert pl. a Ház ellen egy gunyiratot intézett. S ne méltóztassék rossz néven venni a földmivelésügyi államtitkár urnák, de nekem ebben a kérdésben mégis a szakértőket odaát kell keresnem és őket odaát is találom meg . . . Mayer János: Közbe sem szóltam! Rassay Károly: Például Bourinotnak, az egyik legkiválóbb alkotmányjogi Írónak Angliában »Parlamenti eljárás és praxis« című munkájában a következőket olvasom (olvassa) : »Minden törvényhozási testületnek kétségtelen joga, hogy valamely tagját időlegesen kitiltsa vagy mandátumától megfossza bármily okból, amelyet erre megítélése szerint elégségesnek tart. Ez a jog feltétlenül szükséges egy törvényhozó testület eredményes működésének biztosítására.« T. képviselőtársaim, valószínűleg nekem is, ép ugy mint Hencz Károly t. barátomnak, azt fogják ellenvetni, hogy ezekben az esetekben a képviselőknek egy bizonyos utólagos ténye vagy mulasztása volt az ok, amelyből az a törvényhozó testület levonta ezeket a konzekvenciákat. De én azt hiszem, hogy ez az érv teljesen énmeliettem szól, mert ha a törvényhozó testületnek módjában és jogában áll a helyes alkotmányjogi felfogás szerint szubjektív szempontokból, az egyénre következtetőleg, az egyénből kifolyó indokok alapján valamely tagját mandátumától megfosztani, annál kevésbé lehet elvitatni tőle ezt a jogát akkor, mikor a mandátumtól való megfosztást egy általános, erkölcsi tekintetben megindokolható, a demokrácia által indokolható alapon teszi meg, nem házhatározattal, hanem a legerősebb jogforrás alapján : törvény által. T. képviselőtársaim felszólalásom közben voltak szívesek emlegetni az igazolásnak a kérdését is. Legyünk tisztában azzal, hogy az igazolás semmi egyéb, mint annak hivatalos megállapítása, hogy a képviselő akkor, amikor megválasztatott, az anyagi és alaki törvényes kellékeknek megfelelt-e? Patacsi Dénes: Mégis az igazolás hiányában fosztották meg, amint az előbb emiitették. Rassay Károly: Ennek az igazolásnak megléte nem mentesítheti a képviselőt attól, hogy a törvényhozás esetleges intézkedéseivel uj megszűnési okokat ne állítson fel, mert az igazolás egy alaki dolog, a törvényhozásnak ezen rendelkezési joga pedig a törvényhozás szuverenitásában rejlő kétségtelen alkotmányjog, (Ugy van! balfelöl.) amint hogy nem lehetne kifogást tenni az ellen sem, ugyebár, hogy dacára annak, hogy egy képviselő igazolva van, a törvényhozás uj közjogi, vagy- uj büntetőjogi összeférhetlenségi eseteket állapítson meg, nem lehetne kifogást tenni például az ellen se, hogy az árdrágitási törvényben egy teljesen uj, eddig nem ismert megszűnési okot állapítson meg a megválasztott képviselő mandátumára. Ép igy nem lenne alkotmányveszedelem, nem lenne precedens, ha nem az egyes képviselők személyére akarjuk az uj megszűnési okot megalkotni — amint most sem akarjuk, — hanem akarjuk a képviselők egy bizonyos kategóriájára, tekintet nélkül arra, hogy ott ülnek-e, vagy itt ülnek, tekintet nélkül arra, hogy bent vannak-e már a Házban, vagy be fognak jönni a Házba. Épen ezért az igazolást sem lehet felhozni érvül az ellen, hogy a törvényhozás ezt a kérdést becsületesen és véglegesen rendezze. Tisztelt Nemzetgyűlés S A másik f őérv, amit arról az oldalról a belügyminister javaslata ellen felhoztak, abban kulminál, hogy egy törvényhozó testületnek nem lehetnek különböző jogalapon tagjai. Nem tudom, hogy a tisztelt túloldal ezt a nagyon hangoztatott érvet, amelyre Gaal Gaszton t. képviselőtársam az ő terminológiájával ismét kijelentette, hogy a kettős jogalap alkotmányjogi nonsens, lehetetlenség, képtelenség, méltóz tatnak-e még mindig osztani. A hallgatásból, t. Nemzetgyűlés, kénytelen vagyok arra következtetni, hogy még mindig osztják. (Zaj jobb felöl.) Ha osztja a t. túloldal, akkor arra kérem, méltóztassanak ezt házilag Graal Gaszton t. képviselőtársamnak és az igazságügyminister urnák bevonásával elintézni. Mert Gaal G-aszton t. képviselőtársam azt mondta, hogy rettenetes alkotmányjogi nonsens, képtelenség az, hogy különböző alapokon üljenek bent képviselők a Házban, viszont ugyanakkor az igazságügyminister ur felállt és módosítást, helyesebben indítványt nyújtott be, amelyben azt indítványozta, hogy a kiegészülő kerületek uj részei uj kerületekké alakuljanak. Azt hiszem, hogy nemcsak a mi álláspontunk áll gyengén Graal Gaszton t. képviselőtársam kifejezése szerint, aki ezt azon az alapon állította, mert én a közjogi bizottságban azt mondtam, hogy ezt a kérdést nem jogi szőrszálhasogatással, henem a politikai