Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-42

472 A Nemzetgyűlés 42. ülése 1920 í akaratát teljes egészében, vagy legalább is nem nyilvánul meg egészen ennek az akaratnak kifejezése, tehát én épen az alkotmány szelleméből akarok oda törekedni, hogy ez meg is nyilvánulhasson. Ez pedig nem jogfosztás. De ha jogfosztás volna is, t. Nemzetgyűlés, akkor inkább legyen egy jogfosztás, hogy a nemzetnek a törvényes akarata helyrebillenjen, mint legyen tömeges jogfosztás, hogy az meghamisittassék. (Mozgás a jobboldalon.) De hogy e jogfosztásnak, az ilyetén beállításnak még a látszatát is kerüljem és nehogy esetleg azzal vádoltassam, hogy én elfogultan pártpolitikai szempontból, vagy egyéni szempontból, vagy szimpátiából, vagy antipátiából mérlegelem ezeket a kérdéseket... Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Vagy közjogi tévedésből ! Hencz Károly : . . . igen, közjogi szempontból, magam is — mint méltóztatott látni, igen t. igazságügyminister ur — már eddig is teljesen igyekeztem . . . Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Közjogi tévedést mondtam. Hencz Károly:... a tárgyilagosságot megtartani, tehát ebből a szempontból akarom a kérdést tovább is birálni. Abból a vélelemből indulok ki, amikor a nemzet akaratának igazi megnyilvánulását akarom kutatni és itt a Nemzetgyűlésen biztosítottnak látni, hogy amikor az a kerületrész a vis major következtében nem tudta szavazatát leadni, tehát akarata nem nyilvánulhatott meg, nekem keresnem kell a módokat, hogy abban az egész kerületben az az akarat megnyilvánulhasson, és épen azért, de különösen ilyen válságos időkben, rendkívül nagy súlyt helyezek arra és helyeztem mindig is arra, — bár a módozatok és a megoldások eltérők lehetnek — hogy elérhessük azt a végcélt, hogy ez az akarat minél tökéletesebben megnyilvánulhasson, hogy a jogfosztás a tömegekkel és a választókkal szemben meg ne történhessék. Ezt a végcélt soha egy pillanatig feladni nem tudtam és nem tudom. Mindaddig tehát, inig ez a vélelem fennáll, módot kívánnék adni arra, hog}^ a választók akaratának megnyilvánulása a törvény olyatén magyarázatával tétessék lehetővé, ha más megoldást nem találunk, hogy folytatólagos szavazás rendeltessék el és ezeknek a választóknak mód adassék arra, hogy szavazati jogukat gyakorolhassák. Ez tehát lényegileg semmiképen sem niandátumfosztás, t. túloldal, e^ semmiképen sem jogfosztás, hanem ez az igazi nemzeti akarat kutatásának és megnyilvánulásának az alkotmányosság szelleméből folyó egyetlen helyes módja és egyetlen útja. Ezért foglalt pártom állást a belügyminister ur törvényjavaslata mellett. Ebben a törvényjavaslatban látjuk megoldva azt a kérdést, hogy ilyen egyéni jogfosztásokkal szemben ne fo. évi május hó 14-én, pénteken. gadjuk el az alkotmánynak súlyosabb sérelmét, a, tömegek választói jogosultságának a jogfosztását, . . . Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Nem akarj ukj Hencz Károly: . . . hanem vigyük dűlőre és megoldásra ezt a kérdést. Azt méltóztatik mondani az igazságügyminister urnák, hogy ezt akarja. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Nem akarjuk ! Hencz Károly: Ezt a megoldást akarja, ugy értettem és a jogfosztást nem akarja. Helyesen kívánom tehát értelmezni, hiszen én magam is meg vagyok győződ ve, hogy a túloldal sem akarja, csal hogy az ut és a mód, amelyet a t. túloldal követ, feltétlen bizonyossággal oda vezet és én ezen utakat és módokat épen azért világítottam meg, hogy esetleg az utolsó pillanatban a t. túloldalt ettől a szándékától visszatartsam és az alkotmányosság szellemét, amennyire az adott helyeztben lehetséges, megmentsem. (Zaj a jobboldalon.) Ha tehát mármost mindnyájan ezt akarjuk, mint ahogy a t. igazságügyminister ur mondotta, akkor ennek nem az a módja, amelyet a t. túloldal követ, hogy a kérdés megoldásától elzárkózott, hogy a belügyminister ur javaslatát egyszerűen le kívánja venni a napirendről és nem az a módja, amelyet a t. előadó ur követ, amikor egy olyan indítványt terjeszt elő, hogy vegyük le a napirendről a törvényjavaslatot, merb ha a belügyminister ur törvényjavaslata rossz, még akkor is van mód a részletekben korrigálni ezeket a hibákat, még akkor is megtalálhatjuk a megoldás módozatait és útjait ; csak egyetlenegy esetben nem találjuk meg, ha azt az indítványt, amelyet a t. igazságügyminister ur beadott, elfogadnánk, mert indítvánnyal sem törvényt kreálni, sem törvényt magyarázni olyatén módon, mint ahogy a t. igazságügyminister ur célozza, nem lehet. Ez ellenkezik a házszabályokkal, ellenkezik az egész jogszokással, ellenkezik az alkotmánynyal, de ellenkezik mindezzel még fokozottabban az a mód, amelyet az előadó ur követ, aki a limine kívánja a törvényjavaslatot visszautasitani és egyáltalában. nem akar módot és lehetőséget adni e kérdések szanálására, bár kimutattam, hogy bármelyik álláspontot fogadjuk is el, egy kérdés nyitva marad — és az törvényhozási utón feltétlenül szabályozni kell — és ez az a kérdés, hogy mi történik a felszabadult kerületeknek a területével és az ott levő választóknak a jogával? Ezt a kérdést sem az 5984. számú rendelet, sem pedig a további kormányrendeletek egyáltalában nem szabályozták, ez a kérdés tehát nyitott kérdés és igy ezt a kérdést szabályozni, megoldani kell, akár tetszik nekünk az adott helyzetben, akár nem, akár érint ez pártérzékenységet, vagy egyéni érzékenységet, akár nem. (Felkiáltások jobbfelöl : Mi is azt akarjuk !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak látni, én nem egyéni szempontból, nem pártszempontból