Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-42

.470 A Nemzetgyűlés 42. ülése 1920. Tudjuk, hogy ujabban ugy a külföldön is, nálunk is nagy eltolódások történtek a kerületek beosztásában. Nálunk a kerületi beosztás épen az 1914 : XV. te. alapján sokkal jobban arányosittatott és a nemzet érdekeinek és az alkotmány szellemének megfelelően sokkal jobban korrigáltatott. Azonban ka elfogadnám is az igazságügyminister urnák azt az álláspontját, hogy ez az aránytalanság mint tény fennállott, sohasem fogadhatnám el indokul arra, amire ő felhasználni akarta. Mert ha ez mint tény fennállott a múltban Magyarországon, akkor épen abból az indokból állott fenn, hogy a nemzeti akaratot, a magyar nemzeti állameszmét sokkal eklatánsabban, sokkal erőteljesebben juttassa kifejezésre. Ez magyar nemzeti szempontból volt a múltban aránytalan. Mi, akik nagy viharokat láttunk e Házban, tudjuk, minő erős ostromoknak volt ez kitéve a nemzetiségek részéről és tudjuk, hogy a külföld előtt a magyar jogtalanság igazolására mindig épen erre hivatkoztak. ( Ugy van ! Ugy van ! Taps balfelöl.) De ha még igy is akceptálnám a tisztelt minister ur álláspontját, nem fogadhatom el egy szempontból és ez az, hogy azokban a kicsiny kerületekben a külföldön is, nálunk is, mindenki leszavazott, tehát ott jogfosztás nem volt, ellenben amikor az igazságügyminister ur felsorakoztatja az ő argumentumait, akkor abból a feltevésből indul ki, hogy 200 választó küldhet ide egy telj es jogú képviselőt, ellenben 20.000 vagy 30.000 választó ugyanabban a kerületben megfosztható a jogától. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Ezt nem állitottam soha. (Egy hang jobb felől : Ezt csak a régi kormányok csinálták !) Hencz Károly : Ha elfogadnék a minister ur álláspontját, akkor épen az a helyzet állana elő, amelytől a t. túloldal annyira fázott és amelyre argumentumai nagyrészét épitette, amikor hangoztatta, hogy lehetetlenség, hogy egy nemzetgyűlés kétféle jog alapján üljön össze és lehetetlenség, hogy egy nemzetgyűlés képviselői kétféle jogalapon vegyenek részt a nemzetgyűlés tanácskozásaiban. Ha tehát az igazságügyminister ur álláspontját fogadnók el, akkor ezzel egyenesen intézményesen valósitanók meg azt az aggodalmat, amelyre a t. túloldal olyan nagy súlyt helyezett, mert lennének itt a régi kerületi beosztás alapján ülő képviselők és lennének ilyen csonka kerületi képviselők. Ha pedig mármost sem a nemzet akaratát meghamisitani, sem pedig a Nemzetgyűlés törvényességét veszélyeztetni nem akarjuk azáltal, hogy a választók nagy tömegeivel szemben jogfosztással élünk és ha abból az elvből indulunk ki, amelyet nézetem szerint a belügyminister ur törvényjavaslata egyedül helyesen, alkotmányossági és törvényességi szempontból egyedül képvisel kifogástalanul, hogy t. i. az 5984. számú rendelet nem kivánta megváltoztatni az 1914. . évi május hó 14-én, pénteken. évi XV. tc.-nek a kerületek számáról és székhelyéről szóló nagy alkotmányjogi elvét, ha tehát kitartunk emellett a szigorú álláspont mellett, hogy a kerületi beosztás is intengráns része a választói jognak, akkor ebből a helyes álláspontból kifolyólag csak két eset lehetséges és csak két álláspontot foglalhat el helyesen a t. Nemzetgyűlés az én szerény nézetem szerint. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Nevezetesen először azt, hogy amikor ezek a kerületek egészen felszabadultak, amikor a csonka kerületeknek második fele is felszabadult az idegen megszállás alól, akkor módot kell nyújtani a kerület választóinak akaratuk nyilvánítására. Tehát uj választást kell elrendelni, hogy ez az akarat meghamisitatlanul teljes egészében nyilvánulhasson meg. Ha uj választást rendelünk el, ennek pedig logikai és szükségszerű folyománya az, hogy a megválasztott képviselőnek mandátuma a választás elrendelésével azonnal megszűnik. Vagy pedig másodszor, amint az imént is emiitettem már, folytatólagos szavazást kell elrendelni. Igen ám, de a t. túloldal itten sorakoztatta fel legnagyobb érveit, itten sorakoztatta fel legnagyobb ütőkártyáit. Épen ez a kérdés az, amely a szenvedélyeket, az izgalmakat a legteljesebb mértékben kiváltotta. A t. túloldal ugyanis előállott az igazságügyminister tői kezdve Gaal Gaszton t. barátomig azzal az állásponttal és azzal az érvvel, hogy ha pedig ezekben a kerületekben elrendelnők az uj választást, ez a végeredményben semmi más nem volna, mint jogfosztás, mert a képviselőnek a mandátumáról való lemondatása semmi más, mint jogfosztás ; hogyan lehet tehát a Nemzetgyűlésnek ilyen jogfosztásba belemennie akkor, amikor ezek a nemzetgyűlési képviselők már igazoltattak, tehát teljes jogú igazolt képviselőkről lévén szó, hogyan lehet ezeket a mandátumuktól megfosztani _ akkor, amikor ez veszedelmes precedenst alkotna és amikor ez lehetővé tenné azt, hogy egy többség bármikor, kényekedve szerint a kisebbségnek a képviselőit megfoszthatná a mandátumuktól. Hivatkozott Gaal Gaszton t. képviselőtársam egy lehetőségre is és azt hiszem, hogy ezt nagyágyúnak szánta oda . . . (Derültség balfelöl.) Gaal Gaszton : Verebekre nagy ágyúval nem lövöldözünk ! (Derültség.) Hencz Károly : . . . hogy mandátum!osztásnál csak egyetlenegy esetet tud elképzelni és csak egyetlenegy eset van intézményesen és törvényhozásilag biztositva, ez az egy eset, az amikor az összeférhetlenségi törvény alapján fosztják még a képviselőt mandátumától. * T. Nemzetgyűlés 1 Helyezkedjünk a legsfilyesabb álláspontra. Fogadjuk el a jogfosztás nagy ágyujának álláspontját. (Mozgás és zaj.) Fogadjuk el a t. túloldalnak a legridegebb álláspontját, azt, hogy ez mandátumfosztás. Hát még ha ez jogfosztás volna is, az alkotrrány szempontjából ez volna az általam ecsetelt módok és sérelmek között a-legkisebb sérelem, (Ugy van! Ugy van! a balolda-