Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-42
À Nemzetgyűlés 42. ülése 19.20. szelleme kielégülést nyerjen és igy maga a törvény se szenvedjen sérelmet. T. Nemzetgyűlés ! Többféle megoldás kínálkozott. Hiszen hallottuk ezt a szónokoktól a túlsó oldalról és innen is, hallottuk az előadó úrtól és a minister uraktól is. És, sajnos, tanúi voltunk annak is, hogy a minister urak mily különböző álláspontot foglaltak el,* ami eddig még szokatlan és a parlamentarizmus történetében eddig még szinte példátlanul álló eset volt. (Igaz ! Ugy van !) Mert szokatlan és példátlan az, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor — és ezt hangsúlyoznom kell — az ország ilyen súlyos, nehéz helyzetben van s a kormány egy törvényjavaslattal lép a Ház elé, amikor a közjogi bizottság vagy általában egy bizottság letárgyalja vagy tárgyalás alá veszi a javaslatot, akkor a Nemzetgyűlésnek meglepetve kell látnia, hogy a tárgyalás alatt álló javaslattal szemben a kormányban nemcsak hogy az összhang nincsen meg, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) hanem alig, hogy az egyik minister feláll és jogi álláspontjának megokolására előadja érveit, feláll a másik minister és lecáfolja ministertársát, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) más érvekkel állván elő, oly példásan dokumentálják itt az összhangot és a kormány szolidaritását az országnak ebben a súlyos helyzetében, amelyre én 17 esztendei képviselősködésem alatt példát soha nem láttam. Szmrecsányi György : Egyáltalában nem volt még erre példa ! (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hencz Károly : És különösen nem láttam példát arra, hogy ezen épületes látvány közben a ministertanács kulisszatitkai is palám et publice pertraktáltatnak itt. (Igaz ! Ugy van ! Tafs a baloldalon és a középen.) Szmrecsányi György : Ministertanácsi dolgokat eddig még nem hoztak a Ház elé ! (Felkiáltások balfelől : Ujabban már igen ! Ez a második eset ! Elnök csenget.) Hencz Károly : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn én ezzel a kérdéssel higgadtan, nyugodtan foglalkozni kivánok és vizsgálnom kell a megoldások'módozatait, lehetőségeit, vizsgálnom kell egyúttal azt is, hogy mennyire tudom a megoldásokat a Nemzetgyűlés lelkiismeretével összhangzóvá tenni, de mennyire tudom legfőképen a nemzet nagy érdekeivel és az alkotmányosság szellemével összeegyeztetni. (Halljuk ! Halljuk !) À többféle megoldás közül az első megoldás az volna, ha arra az álláspontra helyezkednénk, hogy az 5984. számú ministeri rendelet alapján szabályozott szükségkerület — igy nevezem a csonka kerületet — önmagában alkot a 2. §. értelmében és a t. igazságügyminister ur elfoglalt álláspontja értelmében is egy önálló kerületet s igy a megválasztott képviselő, mint ahogy a t. igazságügyminister ur is mondotta : teljes jogú képviselő — mert csonka jogú kerület nincs, csak teljes jogú kerület van és az a képviselő, akit a csonkakerület küldött be a parlamentbe, az nemcsak azt a kevés választót képviseli, akik őt ide beküldték, hanem képviseli azokat a választókat is, akik nem szaévi májas hó 14-én, pénteken. 46? vaztak rá, vagy akik egyáltalában nem szavazhattak. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Ezt nem mondtam ! Hencz Károly." De igy értelmezte. Különösen figyeltem. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Nem mondtam. Hencz Károly: Bocsánatot kérek, igy értettem az igazságügyminister ur szavait, pedig különösen figyelemmel kisértem azokat s majd rá fogok térni annak részletes megvilágítására is. (Zaj jobbfelöl.) Nincs a napló a kezemben, de azt hiszem, nem értettem félre a t. igazságügyminister urat. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Félre méltóztatott érteni. Hencz Károly : Igaz, hogy az igazságügyminister ur vagylagosan állitotta fel a kérdést, azt mondván, hogy ha nincs más megoldás : szükség esetében ezek a nemzetgyűlési tagok azokat is képviselik, akik nem szavaztak rájuk, — de én oly nagy súlyt helyezek erre az argumentumra, hogy feltétlenül szükségesnek látom a kérdést külön is ebből a szempontból vizsgálat és mérlegelés alá venni. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Ha a 2. §. értelmében önálló kerületek voltak a csonkakerületek, akkor a felszabaduló részeket vagy önmagukban kell önálló kerületekké tennünk, ugy, amint az igazságügyminister ur inditványa javasolja, vagy pedig a felszabaduló csonka kerületek többjéből kell egy uj kerületet csinálnunk. Ez a második eset volna. Vagy pedig, és ez a harmadik eset, a kerület felszabaduló részét egy egészen uj egész kerülethez kellene csatolnunk, hacsak arra az elvi álláspontra helyezkedni nem akarunk, hogy most, amikor ezek a kerületrészek felszabadultak a megszállás alól s ezeknek a választóknak alkalma nyilnék arra, hogy votumukat a nemzetgyűlési képviselő választásánál leadhassák és igy álláspontjukat a nemzet nagy kérdéseinek a megoldásánál latbavethessék, megfosztassanak a választói, a szavazati joguktól. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert hogyha a jogfosztásnak erre az álláspontjára helyezkednénk, azt hiszem, hogy akkor is feltétlenül törvényhozási utón kellene rendelkeznünk. De mindenesetre törvényhozási utón kell rendelkeznünk akkor, hogyha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a választókat nem akarjuk megfosztani szavazatuktól, tehát ezeknek a választóknak módot, alkalmat és törvényes szabályozást kell nekünk teremteni arra nézve, hogy votumukat miként gyakorolhassák. (Helyeslés balfelől.) Ha arra az elvi álláspontra helyezkedünk, amelyet szerintem igen helyesen a belügyminister ur által benyújtott törvényjavaslat képvisel, hogy t. i. az 5894. számú kormányrendelet nem kivánta megváltoztatni az 1914 : XV. t. c. alapján kiadott kormányrendeletnek a választói kerületek számának és székhelyének megállapítására vonatkozó nagy elvi részét, akkor szerintem kétféle megoldás 59*
