Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-41

A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920 volna őket, még mindig a legnagyobb nyomorral és nélkülözésekkel kell nekik küzdeniök. Hogy mennyiben és miben óhajt eleget, kérésemnek illetve kérésüknek, erre vonatkozólag becses válaszát kérem«. Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Szólásra következik? Frühwirt Mátyás jegyző: Pákozdi András! Pákozdi András : T. Nemzetgyűlés ! A vidéki kisiparosság védelmére sem mulaszthatom el, hogy fel ne hívjam az igen t. kormány figyelmét, amely szétszórtan ugyan, de mégis számottevő része, rétege a társadalomnak. Annál is inkább közérdek ennek az iparosságnak figyelemreméltatása, mert a nép közé ékelődve sokkal nagyobb szolgálatot tehet a közönségnek, a közérdeknek, közvetlenül kézhez szolgáltatva mindazokat az árucikkeket, iparcikkeket, amelyekre a falu népének szüksége van. Ez a vidéki kisiparosság azonban sohasem részesült azokban a kedvezményekben, abban az állami támogatásban, aminőben vagy amennyiben a városi iparosság és a gyárosok részesültek. Sohasem nyújtottak neki alkalmat, hogy állami támogatás, hitelnyújtás mellett a gépeket, vagy az iparához tartozó, ahhoz szükséges nyersanyagokat közvetlenül a kitermelőtől tudja olcsó áron beszerezni, hanem ki volt téve annak, hogy csak nyolcadik, kilencedik kézből szerezhette be azokat uzsoraáron, ami csak a vevőnek, a fogyasztónak, a nagy fogyasztóközönségnek a terhére és rovására ment. Ez az iparosság annál inkább méltó a felkarolásra, mert a háború ideje alatt tanújelét adta igaz magyar voltának. Üzletének kicsiségére való tekintettel felmenthető nem volt a katonáskodás alól, tehát az egész háború idejét majdnem kizárólag a harctéren töltötte, ott szolgálta hazáját, kitéve a nélkülözéseknek, kitéve a sorsnak, kitéve a legnagyobb megpróbáltatásoknak. Azok pedig, akik odahaza maradtak, látván azt, hogy a mezőgazdaságban hiány van munkaerőben, elállottak attól a régi közmondástól, hogy a suszter maradjon a kaptafájánál, otthagyták a műhelyt, megfogták a kaszát, kapát, szántottak-vetettek, ugy iparkodtak eleget tenni hazafiúi kötelességüknek. Ok odahaza ezen a módon, ezen a címen szolgálták a hazát. Ezután vagyok bátor felhivni az igen t. kormányt a vidéki kisiparosok helyzetének javítására. Nyújtson módot és alkalmat arra, hogy az üzletükhöz szükséges gépeket és nyersanyagokat némi hitelnyújtás és támogatás mellett közvetlenül a termelőtől szerezhessék be ós így módjukban legyen olcsóbb árucikkekkei látni el a vidék népét, amelynek ugy sincsen sem ideje, sem módja, hogy minduntalan mindenféle apróságért a városba szaladjon. Ebből kifolyóan a kereskedelemügyi minister úrhoz vagyok bátor szintén interpellációt benyújtani. Szijj Bálint: Szóval még olcsó a csizma! K évi május hó 12-én, szerdán. 455 Pákozdi András (olvassa) : »Felkérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék tudomásul venni a vidéki kisiparosság abbeli kérését, hogy részükre állami támogatás vagy hitelnyújtás mellett mód adassék az üzemükhöz szükséges gépek vagy anyagoknak közvetlenül a termelőtől való beszerezhetésére. Hogy mennyiben tud vagy óhajt a kérésnek eleget tenni, erre vonatkozóan becses válaszát kérem.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. .Szólásra következik? Haller József jegyző: Rupert Rezső! (Nincs itt !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Szólásra következik? Haller József jegyző : Ismét Rupert Rezső ! Elnök : Rupert Rezső képviselő ur jelen nem lévén, az interpelláció töröltetik. Következik ? Haller József jegyző: Usetty Ferenc! Usetty Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy ugy a magam pártja részéről, mint a másik párt részéről, aránylag kevesen vagyunk jelen. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : így szokott ez az interpellációs napon lenni ! Usetty Ferenc : Az idő előrehaladott voltára való tekintettel el is állhatnék a szótól, de nem teszem, elmondom itt a Nemzetgyűlés előtt, ha öten maradunk is, azt a két interpellációt, amelyek, mint azt a legnagyobb objektivitással be fogom bizonyítani, a legszemérmetlenebb panamákról ós visszaélésekről szólnak. (Halljuk! Halljulc !) A budapesti keresztény tejnagykereskedőknek már évek hosszú sora óta két nem keresztény kézben levő vállalat, a Budapesti Központi Tejcsarnok és a Budapesti Altalános Tejcsarnok a legnagyobb konkurrensei. Minthogy ez a két magánvállalat belátta, hogy a keresztény tejnagykereskedőkkel üzleti téren konkurrálni nem bir, minden lehető és lehetelen alkalmat felhasznált arra, hogy a főváros tejkereskedelmét magához vonja. Azt az eszmét propagálták, hogy a tejkereskedelmet centralizálni kell, természetesen hozzájuk. Az itt hiteles másolatban kezeim közt levő és a kommunizmus megdőlte után az akkori közélelmezésügyi minister úrhoz eredetiben benyújtott 1., 2., 3., 4. számú mellékletek, valamint a jelenlegi közélelmezósügyi minister úrhoz, nagyatádi Szabó Istvánhoz 5, és 5/a alatt benyújtott sürgető kérelmekből a tényállásról bárki megyőződhetik. Annak a két magánvállalatnak a vezető emberei : Erdélyi Móric, (Derültség.) az Altalános Fogyasztási Szövetkezet igazgatója, majd a Központi Tejcsarnok igazgatója, a vele élénk üzleti összeköttetésben álló Grerlei-Grün Lajos, aki most a Budapesti Köz-