Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-41

442 A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. idegen megszállás alatt állott. Az akkori Fried­rieh-kormány alkotmányos érzületére vall, hogy iparkodott a kérdést ugy megoldani, hogy egyet­len egy választó se essék el az ő választójogá­tól, hogy minden választó lehetőleg gyakorol­hassa az ő választójogát. Ez az ideiglenes kény­szerhelyzet, amelyben akkor a kormány volt, ideiglenes szabályozást vont maga után. Ha az akkori kormány ezt a kérdést véglegesen akarta volna szabályozni, akkor a legegyszerűbb lett volna, hogy azokat az igen apró csonka kerüle­teket, amelyekben csak egy-két község van, egyszerűen odacsatolta volna valamely már lé­lező egész kerülethez és ilyen módon a dolgot végleg elintézte volna. Gaal Gaszton : Ez ellenkezett volna a ren­delettel. Dömötör Mihály belügyminister : De épen az a körülmény, hogy ezt nem tette, szintén arra vall, hogy ezt a kérdést csak ideiglenesen óhaj­totta szabályozni. Mielőtt ezt a törvényjavaslatot benyújtot­tam volna, lelkiismereti kötelességemnek tartot­tam, hogy érdeklődjem az iránt, hogy azok, akik ezt a rendeletet hozták, miként magyarázzák és miként fogják fel azt, én e. tekintetben ugy a rendeletet aláiró akkor ministerelnöktől, Fried­rich Istvántól, mint az akkori kormány tagjai­tól, különösen Hegyeshalmy Lajostól, Beniczky Ödöntől, valamint azoktól a tisztviselőktől, akik a törvényjavaslat készítésében közreműködtek, azt a felvilágosítást kaptam, hogy a cél egy ideig­lenes rendezés volt, a cél az volt, hogy minél több választó jusson szavazathoz, azonban azzal, hogy ezekben a csonka kerületekben, mihelyt azok kiegészülnek, azonnal választani kell. ( Ugy van! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Ez benne van a rendeletben, csak hogy nem kifejezetten, hanem inplicite. (Ellenmondások jobbfelöl.) Mél­tóztassanak megengedni, hogy indokaimat elő­terjesszem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A rendelet hivatkozott 2. §-ának első bekez­dése minden félreértést kizáró világossággal kijelenti azt, hogy a nemzetgyűlési választások az 1914. évi XV. tcikk alapján kibocsátott ren­deletben meghatározott kerületi beosztások szerint fognak történni. Már pedig a kerületi beosztás ép oly fontos, fundamentális tótele egy parlament összeállításának, mint maga a választójog. Ami­ként egy parlamentnek, különösen egy demo­kratikus parlamentnek szempontjából teljesen lehetetlen összeállítás volna az, hogy a választók bizonyos vidékeken más ós más szavazati jog alap­ján — a választók egy része pl. cenzusok, másik része pluralitásos, harmadik része általá­nos szavazati jog alapján — gyakorolja szavazati jogát, ép ugy teljes képtelenség volna és ellen­keznék a demokratikus parlamentarizmus alap­vető fogalmával az, hogy különféle kerületi beosztási szisztémák szerint történjék a parla­ment összeállítása. Gaal Gaszton : Most nem marad csonka kerület ! Ernst Sándor: Azon lehet segíteni! (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Dömötör Mihály belügyminister : Ez azért bir fontossággal, mert ha a kerületi beosztás alap­vető princípiumához nem ragaszkodnánk, akkor megtörténhetnék az, hogy ilyen módon egy par­lamentnek demokratikus összeállítása ép ugy ki volna játszható, mint a különböző szavazati jogosultságok alapján összeállított parlamentek demokratikus volta. Megtörténhetnék az, hogy egyes kis vidéken, egyes helyek, községek, vagy egyes csoportok igen kis töredéke — pl. száz ember — küldene egy képviselőt, szemben tíz­ezer vagy százezer emberrel, akik szintén csak egyet küldenek. Ilyen módon a különféle elvek szerint történt kerületi beosztások alapján azok a részek, ahol igen csekély számú választó küld képviselőt, szintén egy meg nem engedett plura­litást élveznek. (Igaz! Ugy van! balfelölj Ezt az elvet szegezi le tehát a 2. §. első bekezdése, amikor kijelenti, hogy a választás az 1914. évi XV. tcikk alapján kibocsátott bel­ügyministeri rendeletben meghatározott kerü­leti beosztás szerint történik. Már most a 2. §. második bekezdése abban az értelmezésben, amelyet annak a javaslat ellenzői tulajdoníta­nak, teljes ós kizáró ellentétben állana a 2. §. első bekezdésével. Ez a két rendelkezés csak akkor fér össze, hogyha az első bekezdést ugy állítom oda, mint egy végleges leszögezett ren­delkezést, amelyen változtatás nincs, ellenben a második bekezdést ugy fogom fel, mint egy ideiglenes rendezést, egy ideiglenes szabályozást, amely azonban csak addig tart, amig a kény­szerhelyzet fennáll. Gaal Gaszton : A Nemzetgyűlés tartamáig. Dömötör Mihály : Mihelyt tehát megszűnt a kényszerhelyzet, abban a pillanatban meg kel­lett hogy szűnjék a mandátum is, mert akkor már nem az a csonka kerület többé az 1914. évi XV. tcikk alapján alakított törvényes ke­rület, hanem a törvényes kerület most már a teljesen kiegészült kerület. Gaal Gaszton : A következő választáson az szavaz. Dömötör Mihály : Az a képviselő tehát, akit a csonka kerületben egy-két község választott meg, már nem képviselője ennek a parlamentnek. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások a jobb­oldalon.) Gaal Gaszton: Szerintünk igen. Barla-Szabó József: A törvény szerint is igen. (Ellenmondások a baloldalon.) Dömötör Mihály: Ennélfogva, t. Nemzetgyű­lés, amikor a törvényjavaslat ezeket a dolgokat megállapítja... Gaal Gaszton: Ezért rossz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom