Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-38
A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó 29-én, csütörtökön. 393 Szalánczy József: A karhatalmakat feloszlatni ! Pásztor József : ... amely kilátásba helyezi, hogy ha ilyen dolgok történnek, azok, ha a viszonyok konszolidálódnak, mindenesetre meg fognak toroltatni. Miután azt látom, hogy a jóakarat meg van a ministerelnök urban, a választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök : Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a ministerelnök urnák Pásztor József képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) a zsidó nemzetiség csak 8 vagy 10%-át képezi a lakosságnak, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) az a műegyetemen és az orvosi fakultáson jóval nagyobb többségét képezi a hallgatóságnak, mint a keresztény magyar hallgatóság. (Ugy van! bal felöl.) Már akkor meglehetős féltékenységgel nézte az ifjúság azt, hogy az intelligens pályákat a zsidó nemzetiség foglalja el s a magyar ifjúság lassanként leszorul azokról. Voltaképen csak fokozta az ifjúságnak ezt a féltékenységét a kommunizmus alatt történt események sorozata, amikor azt láttuk, hogy erről az egyetemről, amelynek eredete határozottan keresztény, erről az egyetemről indultak ki a legvadabb kommunista agitátorok; melegágyai voltak ennek az agitációnak a Gallilei-kör (Ugy van!) és az általa támogatott különböző ifjúsági szervezetek. (Ugy van! Ugy van!) Az ifjúság a kommunizmus megdőlte után több izben megnyilatkozott oly irányban, hogy az egyetemen biztosítsák a keresztény fajnak, a magyar fajnak túlsúlyát. Én nem tagadom, hogy a fiatalságban mindig van valami túlzás, hiszen ez már velejár a fiatal vérrel és ennek folyománya az, hogy olyan dolgok történtek az egyetemen, amelyek miatt a kultuszminister ur elődje arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyetemeket nem kell megnyitni. Az ifjúság ugyanis arra kérte az egyetemi tanácsot, hogy a saját hatáskörében hozza be a nemzetiségek szerinti numerus clausust. Az egyetemi tanács ezzel szemben arra hivatkozott, hogy ez nem az ő, hanem a Nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik és a kultuszminister ur elődjével abban állapodott meg, hogy az egyetemet mindaddig nem nyitja meg, amig a Nemzetgyűlés megfelelően nem fog intézkedni. A Nemzetgyűlés azonban ezzel a kérdéssel mind máig nem birt foglalkozni és nem is tudom, hogy mikor fog vele foglalkozni. A kultuszminister ur volt szives megígérni, hogy ez a kérdés még az őszi rendes félév előtt a Nemzetgyűlés elé kerül. Az egyetemi beiratkozások lehetővé tétele végett azonban a kultuszminister ur, nagyon helyesen, rendeletileg intézkedett olyaténképen, hogy azok részére, akik a karhatalomban résztvesznek, vagy katonai szolgálatot teljesítettek, két pótszemeszter állapíttassák meg, amelyeken tanulmányaikat pótolhatják. Az ifjúságnak az volt a törekvése, hogy az egyetemről kizárassanak azok a destruktiv elemek, amelyek a nemzetrontásban oly hatalmasan résztvettek. (Helyeslés balfelöl.) Az ifjúságnak ez a törekvése mindenesetre igazolható s nagyon helyes és tényleg nem is volt más mód arra, hogy elkülöníthessék a destruktív ifjúságot a határozottan hazafias és magyar nemzeti ifjúságtól, mint az, hogy megfelelő igazolási eljárás utján disztinkció történjék, hogy azok, akik a karhatalomban bentvannak, beiratkozhassanak erre a szemeszterre, akik pedig nincsenek benn, 50* Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik Schandl Károly képviselő ur sürgős interpellációja. Schandl Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A kultuszminister ur múltkori expozéjában azt mondotta, hogy (olvassa): »Schandl t. képviselőtársamnak csak azt jegyzem meg, hogy a kritikát, még ha a legerősebb is, nagyon szívesen veszem, de mégis kérnem kell arra, hogy a kritika lehetőleg alapos és igazságos legyen«. Köszönettel veszem a kultuszminister urnák ezt a figyelmeztetését és ki kell jelentenem, hogy én kritikát nem gyakoroltam, csak néhány aggályt hoztam fel és ha a kultuszminister urnák azt a szép expozéját előbb hallottam volna, akkor is azt mondtam volna, a mit most jelentek ki, hogy a legnagyobb elismeréssel vagyok az ő kulturprogrammja iránt, sőt tetézem ezt azzal, hogy Apponyi Albert gróf óta ilyen szép és minden izében nemzeti kulturprogrammot arról a helyről még nem hallottunk. Legyen róla meggyőződve a kultuszminister ur, hogy ennek a programmnak a keresztülvitelében az egész Nemzetgyűlés — azt hiszem, ezt kijelenthetem — a háta mögött áll, csak arra kérjük, hogy teljes energiával iparkodjék azt keresztülvinni, annál is inkább, mert háta mögött leszünk valamennyien. (Éljenzés.) Hogy egyes aggályokat hoztam fel, erre kénytelen voltam, mert hiszen előzőleg a kulturprogrammról nem hallottunk nyilatkozatot. Ezek sorában pedig vannak egyes kérdések, amelyek elég alaposan nyugtalansággal tölthetnek el bennünket. Emiitettem az egyetemi kérdést is. Az egyetemi kérdés nem mai keletű. Én, aki a keresztmozgalmak idején egyetemi hallgató voltam és a keresztmozgalmakban aktiv részt vettem, tudom, hogy az ifjúság körében már akkor felvetődtek azok a problémák, amelyek ma az egyetemi kérdésnek alapját képezik. Nem uj dolgot hozok elő, midőn rámutatok arra a félszeg helyzetre, hogy ebben az országban, ahol NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — II. KÖTET.
